Áll a bál a keresztények és a muszlimok között, mégis mindenki macskákat lógat a villanyvezetékekre

Nyitókép: Böjtös Gábor

Újabb hónap, újabb érdekes, izgalmas és változatos társasjátékok, azonban az augusztus nem az izzasztó kihívásokkal lopta be magát a játékosok szívébe, sőt a kiadók kifejezetten pihenni hagyták a gamereket, és inkább a családokat, a gyerekeket és a könnyed szórakozásra vágyó baráti társaságokat célozták meg. A teljesség igénye nélkül mutatunk most be négy olyan társasjátékot, amely könnyen bekerülhet a kedvencek közé, és túl sok időt bizony egyiknél sem kell a szabálymagyarázásra és a tanulásra fordítanunk.

A Scouttal a kártyzás tiszta cirkusz

A Scout kiindulási pontja az, hogy hirtelen egy cirkusz élén találjuk magunkat, annak vezetőjeként, a dolgunk pedig annyi, hogy összerántsuk a bandát, avagy az előadókat irányítva, egyedi képességeiket kihasználva levezényeljük a nagy show-t, amivel megelőzzük és legyőzzük riválisainkat. Nos, ez a történet a látványban csak minimálisan köszön vissza, de nem baj, mert a játékmenet mindenért kárpótol. Hölgyeim és Uraim, készüljenek fel az est fénypontjára és produkciójára!

A játék egyedi megoldása rögtön egyértelmű: amikor valaki megkapja a saját lapjait, nem indul el a szokásos forgatás és helyezgetés, mivel a sorrendet érintő változtatás nélkül kell eldönteni, hogy a felső vagy az alsó számsor szerint használjuk kártyáinkat. Játék közben aztán két dolgot tehetünk: a produkció (show) az egyik, aminek során az aktív játékos kártyát játszik ki. Ez lehet egy vagy több is, ha pedig többről van szó, akkor vagy egy sort, vagy azonos lapokat tehet csak ki a játéktér közepére, méghozzá olyanokat, amik egymás mellett vannak. Ezért fontos, hogy ne változtassunk a sorrenden.

A bemutatott lapokra a többiek reagálnak, és úgy tesznek le új kártyákat, hogy azok lehetőleg üssék a már lent lévőket. Minél több kártyát játszunk ki, az annál erősebb, tehát 3 lap 2 lapot biztosan üt. A párok erősebbek a soroknál, tehát 2 kettes üti a négyest-ötöst. Ha pedig üti, akkor az eredetileg kint lévő négyes-ötös lapot a győztes elveszi és a saját pont-halmába teszi, a nyertes kártyák pedig az asztalon maradnak, innentől azokat kell ütni.

A másik opció a toborzás (Scout), aminél az egyik asztalon lévő, szélső kártyát elvehetjük, majd tetszőleges helyre illesztve kipótolhatunk vagy építhetünk egy saját sort a kezünkben. Ilyenkor a meglopott játékos kap egy Scout tokent, amit mindenki maga előtt gyűjt. Az asztalon pedig természetesen kevesebb lap marad. Van még egy bónusz akció, ami egy fordulóban csak egyszer aktiválható, méghozzá a játékosonként egyetlen Scout & Show tokennel: ekkor toborzunk egy lapot az asztalról, majd ki is játszhatunk kártyákat.

A cirkuszokat hála az égnek nem kell szeretni ahhoz, hogy a Scoutot megkedveljük, és a kártyajáték bizony megérdemli a figyelmet. A téma alig érződik rajta, lényegében egy kevéske dizájnbeli döntésen és laza megoldáson kívül észre sem vesszük, hogy cirkuszi rivalizálásban van részünk, ellenben a játékmenet valóban okos és ügyesen kidolgozott. Az elejétől a végéig jól felépített mechanikával dolgozik, ami egyfelől kiszámíthatatlanná teszi a játékot, avagy bármikor történhet valami, ami megkavarja az elképzelést, másfelől pedig ügyesen épít keretet a játékosoknak, akik ugye az elején döntenek egy séma mellett, amihez aztán nagyjából ragaszkodni is kell, és azt csak a toborzott lapokkal változtathatjuk meg. Ügyes, nagyon ügyes, innen is gratula az alkotóknak!

Macskák az űrben és a vezetékeken

Még könnyedebb játék az aktuális sláger, a Nekojima, amely a létező Tasirodzsimához és Aosimához hasonló macskák szigetére vezeti el a játékosokat, ahol a sziget négy kerületében egy elektromos hálózat kiépítése a céljuk, de úgy, hogy közben figyelni kell a biztonságra és a macskák testi épségére is. Mindezt zsineggel összekötött farudakkal (denchuu, avagy villanypózna), két dobókockával – nem mellesleg több ügyességgel, mint gondolkodással. De azért így is van min elmélkedni.

Mert a póznák lehelyezése szabályhoz, nem mellesleg a dobókockák eredményéhez és egy zsákból húzott fakocka színéhez kötött. Előbbi határozza meg, melyik két kerületbe kerüljenek a póznák, utóbbi pedig a madzag színét írja elő. Ha pedig fekete kocka is kikerül a zsákból, valahova még egy macskát is ki kell lógatni a szabályoknak megfelelően. Szabályból pedig akad pár,

Emiatt aztán kialakul egy jópofa ügyességi játék, aminél az oszlopokat már egymásra építve próbáljuk elhelyezni úgy, hogy a tornyok ne dőljenek össze, mert amint felborulnak a denchuu-k, vége is a játéknak. A Nekojima nagyon ötletes és mókás, kifejezetten családi hangulatú, az ügyességet fejlesztő játék, ami színes és egyedi külsejével kimondottan ajánlott.

A MLEM: Asztronyauták kevésbé színes, de annál mulatságosabb, hiszen ennél a játéknál a történet szerint a macskák 2075-ben átvették az uralmat a világ felett, majd nekiálltak az űr meghódításának, ami a társasnál egy push your luck, avagy „tedd próbára a szerencséd” mechanikával valósul meg. Az igényes játékszőnyeg adja a játékteret, a játékosok pedig minden fordulóban egy űrhajót indítanak egy-egy speciális képességgel rendelkező macskájukat hozzáadva a legénységhez.

A játékmenet lényege, hogy kockákkal dobva a hajó kapitánya igyekszik az űrhajót eljuttatni a térkép végéig, méghozzá a kockák eredményeit felhasználva, ha viszont nem tudja tovább mozgatni az űrhajót, az lezuhan. Haladás közben azonban bárki kiszállhat egy-egy megállónál, ezzel bolygóra vagy holdra jutva, ami a játék végén különböző pontmennyiséget jelent. Vannak különböző modulok,

Emiatt a MLEM: Asztronyauták hosszabb távon is érdekes és szórakoztató marad, és bár akad benne szerencse-faktor a dobókockák miatt, a képességekkel és a megállással (katapultálással) megelőzhetjük saját macskáink elvesztését. A téma átjön, bár nem ez a legjelentősebb összetevő, a dizájn pedig ugyan kicsit sötét, mégis könnyed, kellemes, a macskák miatt jópofa.

Klasszikus új színekben: El Grande

A hónap talán legnagyobb megjelenése egyértelműen az El Grande, Wolfgang Kramer 1995-ös klasszikus stratégiai játékának újradolgozása, ami kicsit modernebb külsővel és némi áramvonalasítással próbálja meggyőzni a modern játékosokat, nem kevés sikerrel. Kramer rengeteg közismert társasjátékot tett már le az asztalra, a Tikaltól a Torresen át olyanokig, mint a Szénre fel, a Downforce és a Renature, az El Grande pedig a legelső műve, amely alapvetés a területfoglalós, középkori témájú játékok között.

A történet szerint Spanyolországban járunk, a XV. században, és miközben 700 éve állandósult az ország uralmáért folytatott konfliktus a keresztény és a muszlim uralkodók között, a baszkok, a galíciaiak és a katalánok is megharcolnak az egyes területek fennhatóságáért. A játékosok pedig természetesen ebből a harcból veszik ki a részüket, egy kellően nagy és egyszerűségével nagyszerű táblán, amelyből látványosan emelkedik ki a játékmenet szempontjából is fontos castillo.

A játékosok a körük során a saját kis embereiket (caballero) gyűjtik, méghozzá a közös akciókártyák felhasználásával, miközben a saját hatalomkártyák csak a körsorrendet és az ember-utánpótlást jelképezi. Az akciókártyákkal viszont feltölthetjük a térkép területeit, ezáltal többséget szerezve rajtuk, ami természetesen zsíros pontszerzési lehetőség. Emellett azonban ott a castillo, amely gyűjti a játékosok embereit, majd egy extra játékmenet-szegmens során ki is kerülnek onnan a caballerók, akiket egy tárcsával helyezhetünk le máshova, így felborítva az addigi többséget. Az El Grande többek között az ilyen ötleteknek köszönhetően működik nagyszerűen még ma is, új külsejével pedig azokat is játékra csábíthatja, akik a régi elé már nem ülnének le. Igazi klasszikus.

De más is az asztalra kerülhet

Persze az említetteken felül is volt mit vásárolni a hónapban, hiszen végre megérkezett a korábban kifogyott Az erdő, amely egy remek, nagyon szép, okosan felépített kártyajáték, amit a Mensa sem véletlenül jelölt a díjazottjai közé, illetve újdonságként ott a Vándortájak, ami kifejezetten nyári sláger. Játszani tehát továbbra is van mivel, de a nagy hőségben ezúttal inkább a könnyedebb játékokra mentünk rá, hogy a szeptemberi újdonságokat követően (pl. Farshore, az Everdell-család új tagja; Ceres) a főszezon nehezebb és nagyobb kihívást kínáló társasaira is felhívjuk a figyelmet.