A holnap társadalma: legalábbis ilyen lenne a liberális oldal szerint (VIDEÓ)

Társasjátékok terén általában biztosra megyek, avagy többnyire olyan játékokkal foglalkozom, amik kimondottan népszerűek, sok pozitív értékeléssel rendelkeznek, emellett témájukkal, mechanikájukkal, látványukkal felkeltik az érdeklődésem. A Daybreak, avagy a Gémklub kiadásában magyarul is megjelent A holnap társadalma ebből a szempontból most kicsit kakukktojás, hiszen némileg szkeptikus voltam a játékkal kapcsolatban. Azonban az angol változatot érintő, általános tavalyi közvélemény, valamint a szerző kiléte győzedelmeskedett a kétkedésem felett.

Legújabb kooperatív játékában pedig látszólag az éghajlatváltozás elleni fellépés kapja a főszerepet. A koncepció ugyanis az, hogy minden játékos egy világhatalmat irányít (EU, Kína, Amerika stb.), és olyan politikát folytat, valamint olyan technológiákat alkalmaz, amelyekkel egyrészt a globális felmelegedés tényezőit ellensúlyozza, másrészt pedig olyan társadalmat épít ki, amely megvédi az embereket az életveszélyes válságoktól. A koncepció és a színfalak mögött azonban más is rejlik.

Globális felmelegedés és klímaválság

Az említett téma egyébként abszolút visszaköszön a megvalósításban, avagy kapunk egy átlagos méretű játéktáblát, fa jelölőkkel és kartonból készült tokenekkel, továbbá egy nagy halom kártyát, amik között akad olyan, ami a „történetet” görgeti előre eseményekkel és kihívásokkal, illetve akad, ami a világhatalmak lehetőségeit biztosítja. Ezekkel a lehetőségekkel védelmet szerezhetünk bizonyos hatásokkal szemben, csökkenthetjük és növelhetjük a különböző kibocsátásokat, az energiát, amit aztán fejleszthetünk is.

A káros anyagok kibocsátását ugyanis egy darabig lefojtja a természet ereje, ami miatt vigyáznunk kell vizeinkre és az erdőkre, ezek pozitív hatásait meghaladva azonban a karbon növeli a hőmérsékletet, ami beláthatatlan következményekkel jár. Ha ugyanis a globális hőmérséklet túl magasra emelkedik, vagy ha bármelyik világhatalom esetében túl sok ember kerül válságba, mindenki veszít. A víz és erdő segítségével lenullázott globális kibocsátás azonban olyan fordulóponthoz vezet, mellyel mindannyian csak nyerhetünk!

Tényleg ez a holnap társadalma?

Az elképzelés jó, sőt maga a játék sem rossz. A környezettudatos anyaghasználat, csomagolás és elrendezés dicsérendő, ettől függetlenül jobban örülnék, ha nem lenne annyi, mindent összekoszoló karton-elem. Inkább legyen minden fából, és a környezetvédelem jegyében szívesen fizetek érte többet. A dizájn érdekes és látványos, egyedi és modern, ebbe nem is tudok belekötni, sőt a játékmenet is izgalmas, és kellő stratégiát, valamint kimondott összefogást is igényel.

Nem mellesleg bőven akad kihívás, hiszen a rossz döntéseknek hála igen gyorsan eszkalálódik a helyzet, a dolgok rossz irányba fordulnak, ha pedig az elején nem jó stratégia mentén dolgozunk, gyorsan emelkedik a hőmérséklet, és gyorsan összegyűlnek a közösségi krízisek, amik a játék végét okozzák. A recept és alapjaiban a megvalósítás tehát egész jó, viszont a grafikus valami egészen fura koncepció mentén dolgozott. Merthogy értem én, hogy manapság fontos a progresszív diverzitás, ahogy az is tény, hogy az elmúlt évtizedekben a fehér rassz 30 százalékról 10-re csökkent a népességben, de azért a kártyák illusztrációit így is túlzásnak érzem.

Az iparban nem hiszem, hogy jelentős részben sötét bőrű nők dolgoznak, és ha mégis erre kényszerülnének, esélyesen ők háborodnának fel, nem is a férfiak; az is érdekes megközelítés, hogy a kibocsátást enyhítő közösségi közlekedés és a légszennyezettség csökkentése, mint pozitív hatás, színesbőrű, férfias frizurájú, elégedett nőkhöz köthető, míg a luxusadó a magánrepülőt használó, dacos testtartású férfihoz; és akkor még a családnak tűnő női párosról (egyikük állapotos) nem is beszéltünk.

És a „woke” és a „DEI” kapcsán nem azért háborognak sokan, mert ez bárkinek is fizikai fájdalmat okoz vagy a saját identitást veszélyezteti, hanem sokkal inkább azért, mert alattomos programozássá tud válni, ha kellő szakértelemmel és rendszerességgel, konzisztens módon végzik. Attól sem lesz senki hirtelen meleg, mintha elkapna egy vírust, mert elmegy mellette egy meleg. De meg lehet nézni, hogy mondjuk, a nyolcvanas és kilencvenes években mekkora arányban éltek melegek, és a sok érzékenyítés és a mindenhol kötelező jelleggel szerepeltetett melegek mellett mekkora ez a szám.

Így azt gondolom, hogy A holnap társadalma játékként nem rossz, bár nem mondanám kiemelkedőnek, viszont alattomos propagandával él, ami legalább olyan káros a társadalmunkra, mint a karbonkibocsátás.

Nyitókép: Gémklub