DEI: sokszínűség, esélyegyenlőség és befogadás. Elvileg ez az eszmeiség áll a holnap társadalma mögött, mely a klímaváltozással szembeni harcban is felveszi a kesztyűt.
Társasjátékok terén általában biztosra megyek, avagy többnyire olyan játékokkal foglalkozom, amik kimondottan népszerűek, sok pozitív értékeléssel rendelkeznek, emellett témájukkal, mechanikájukkal, látványukkal felkeltik az érdeklődésem. A Daybreak, avagy a Gémklub kiadásában magyarul is megjelent A holnap társadalma ebből a szempontból most kicsit kakukktojás, hiszen némileg szkeptikus voltam a játékkal kapcsolatban. Azonban az angol változatot érintő, általános tavalyi közvélemény, valamint a szerző kiléte győzedelmeskedett a kétkedésem felett.
A szerző Matt Leacock ugyanis korábban olyan társasjátékok felett bábáskodott, mint a Pandemic- és a Tiltott-széria, vagy éppen a Ticket to Ride Legacy, ami azért elég jó ajánlólevél.
Legújabb kooperatív játékában pedig látszólag az éghajlatváltozás elleni fellépés kapja a főszerepet. A koncepció ugyanis az, hogy minden játékos egy világhatalmat irányít (EU, Kína, Amerika stb.), és olyan politikát folytat, valamint olyan technológiákat alkalmaz, amelyekkel egyrészt a globális felmelegedés tényezőit ellensúlyozza, másrészt pedig olyan társadalmat épít ki, amely megvédi az embereket az életveszélyes válságoktól. A koncepció és a színfalak mögött azonban más is rejlik.
Ezt is ajánljuk a témában
Sőt egyből kettő is megjelent magyarul! A SETI abban segít, hogy felvegyük a kapcsolatot az űrben lévő élettel, míg az Androméda játékosai az űr sötétjében küzdenek meg az idegenekkel – és egymással.
Az említett téma egyébként abszolút visszaköszön a megvalósításban, avagy kapunk egy átlagos méretű játéktáblát, fa jelölőkkel és kartonból készült tokenekkel, továbbá egy nagy halom kártyát, amik között akad olyan, ami a „történetet” görgeti előre eseményekkel és kihívásokkal, illetve akad, ami a világhatalmak lehetőségeit biztosítja. Ezekkel a lehetőségekkel védelmet szerezhetünk bizonyos hatásokkal szemben, csökkenthetjük és növelhetjük a különböző kibocsátásokat, az energiát, amit aztán fejleszthetünk is.
Kicsit az egész A Mars terraformálása és az Ark Nova mezsgyéjén táncol, egyedi kártyahasználattal és különböző sávok menedzselésével, miközben döntéseink hatására a globális felmelegedés is valósággá válik az asztalon.
A káros anyagok kibocsátását ugyanis egy darabig lefojtja a természet ereje, ami miatt vigyáznunk kell vizeinkre és az erdőkre, ezek pozitív hatásait meghaladva azonban a karbon növeli a hőmérsékletet, ami beláthatatlan következményekkel jár. Ha ugyanis a globális hőmérséklet túl magasra emelkedik, vagy ha bármelyik világhatalom esetében túl sok ember kerül válságba, mindenki veszít. A víz és erdő segítségével lenullázott globális kibocsátás azonban olyan fordulóponthoz vezet, mellyel mindannyian csak nyerhetünk!
Az elképzelés jó, sőt maga a játék sem rossz. A környezettudatos anyaghasználat, csomagolás és elrendezés dicsérendő, ettől függetlenül jobban örülnék, ha nem lenne annyi, mindent összekoszoló karton-elem. Inkább legyen minden fából, és a környezetvédelem jegyében szívesen fizetek érte többet. A dizájn érdekes és látványos, egyedi és modern, ebbe nem is tudok belekötni, sőt a játékmenet is izgalmas, és kellő stratégiát, valamint kimondott összefogást is igényel.
Sok esetben ugyanis egymást kell támogatnunk a kártyahatásokkal a saját javak gyűjtése helyett, ami némileg feladja a leckét, ezzel viszont a játék ízelítőt nyújt abból, hogy milyen az igazi társadalmi összefogás, mikor nem az egyén számít.
Nem mellesleg bőven akad kihívás, hiszen a rossz döntéseknek hála igen gyorsan eszkalálódik a helyzet, a dolgok rossz irányba fordulnak, ha pedig az elején nem jó stratégia mentén dolgozunk, gyorsan emelkedik a hőmérséklet, és gyorsan összegyűlnek a közösségi krízisek, amik a játék végét okozzák. A recept és alapjaiban a megvalósítás tehát egész jó, viszont a grafikus valami egészen fura koncepció mentén dolgozott. Merthogy értem én, hogy manapság fontos a progresszív diverzitás, ahogy az is tény, hogy az elmúlt évtizedekben a fehér rassz 30 százalékról 10-re csökkent a népességben, de azért a kártyák illusztrációit így is túlzásnak érzem.
Ezt is ajánljuk a témában
Splendor, 7 Csoda és a sor nem ér itt véget – egyre több játék kapja meg a maga kétfős variációját. És miközben A Watergate-ügy biztosan ül a dobogón, megérkezett a legújabb Azul.
Az iparban nem hiszem, hogy jelentős részben sötét bőrű nők dolgoznak, és ha mégis erre kényszerülnének, esélyesen ők háborodnának fel, nem is a férfiak; az is érdekes megközelítés, hogy a kibocsátást enyhítő közösségi közlekedés és a légszennyezettség csökkentése, mint pozitív hatás, színesbőrű, férfias frizurájú, elégedett nőkhöz köthető, míg a luxusadó a magánrepülőt használó, dacos testtartású férfihoz; és akkor még a családnak tűnő női párosról (egyikük állapotos) nem is beszéltünk.
A Pandemic és a Ticket to Ride Legacy alkotójának új társasjátéka
És a „woke” és a „DEI” kapcsán nem azért háborognak sokan, mert ez bárkinek is fizikai fájdalmat okoz vagy a saját identitást veszélyezteti, hanem sokkal inkább azért, mert alattomos programozássá tud válni, ha kellő szakértelemmel és rendszerességgel, konzisztens módon végzik. Attól sem lesz senki hirtelen meleg, mintha elkapna egy vírust, mert elmegy mellette egy meleg. De meg lehet nézni, hogy mondjuk, a nyolcvanas és kilencvenes években mekkora arányban éltek melegek, és a sok érzékenyítés és a mindenhol kötelező jelleggel szerepeltetett melegek mellett mekkora ez a szám.
Így azt gondolom, hogy A holnap társadalma játékként nem rossz, bár nem mondanám kiemelkedőnek, viszont alattomos propagandával él, ami legalább olyan káros a társadalmunkra, mint a karbonkibocsátás.
Nyitókép: Gémklub
Úgy érezni, mintha valamilyen fordulóponthoz érkezett volna az Egyesült Államok, s picit velük együtt a világ is.
A Financial Times riportja szerint vegyes társaságról van szó, a közös bennük, hogy csömörük van a nyugati közbeszédtől.
Érdekes dokumentumfilm készült a magyarországi állapotokról.
Aki meggyilkolta, annak nem kellett volna itt lennie. Ott, Hollandiában, itt, ezen a földrészen.
Tulajdonképpen ébredés ez: is egyre több európai ébred rá, hogy Európa megerősítéséhez a hagyományos értékekhez való visszatérésre van szükség.
A mostani eredményekből legfeljebb pillanatképet lehet kapni, de arra egyáltalán nem alkalmasak, hogy ezekből következtetni lehessen a jövő tavaszi választás végeredményére – derült ki csütörtökön.
A közmédia riporterét egy kisgyerekes anyuka vette védelmébe, akit szintén szidalmazni kezdtek a Tisza szimpatizánsai.
