A Nyugat öngyilkossága

„Ám a mi derék és kedves idegeneink az utolsó tizenöt évben alapvető és eléggé aggasztó változásokat lennének kénytelenek feljegyezni a noteszukba, s leginkább azért, mert felületes szemlélőkként éppen a lényeget nem vették észre, vagyis azt, hogy a második világháború után kiépült nyugati világ kissé unalmas jólétének és fejlődésének felszíne alatt végbement a legpusztítóbb folyamat: a teljes identitásvesztés.

Persze ez is hosszabb folyamat, de a lényeg, hogy az embernek – normális körülmények között és normális időkben – sokféle identitása van (szülővárosod, szülőfalud, kedvenc sportegyesületed, hobbid stb.), de alapvetően mégiscsak három fő identitás az, amelyik meghatározza az egyént és kijelöli, meghatározza őt, egy egész életre. Ezek a vallási identitás, a nemzeti identitás és a nemi identitás. (…)

A nemi identitás pedig a legutóbbi tíz-tizenöt évig szóba sem került (leszámítva a mai idió­ták olyan előfutárait, mint mondjuk Simone de Beauvoir), ugyanis magától értetődő volt, mint a levegő. Mára azonban ez is támadás alatt van, s ha majd ezt is sikerül végképp eltüntetni, akkor mi marad? A semmi marad. Egy minden identitását elveszített, nyálfolyató tömeg (Goldberg kedves vásárlói), s erre a tömegre eresztenek rá éppen egy olyan tömeget, amelyik vallási identitásában egyenesen bigott s gyilkolni kész, vallási identitásának kikezdhetetlenségéből következően a nemi identitása is kikezdhetetlen, a nemzeti identitása pedig másodlagos, ugyanis a felvilágosodás előtti, középkori állapotban leledzik.

Nem túl nehéz kitalálni, két ilyen tömeg összeeresztésekor ki fog integrálni kit, pontosabban: ki fog eltüntetni kit, ki fogja felszámolni a másik minden kulturális és civilizá­ciós maradékát.

S ha ezt végiggondoltuk, lássuk, mivé lett a liberalizmus, mivé a demokrácia.”

Nyitókép: MTI/Mohai Balázs