Mindez logikus is: a legnagyobb kedvezményt a diákok kapták, de belőlük ettől nem lett több, iskolába egy nap egyszer tudnak menni. Nem vitás, hogy a diákbérletek olcsóbbá tétele generálhatott többlet szabadidős utazásokat, de ez ekkora növekedést megközelítőleg sem magyaráz.
A teljes árú bérletek esetén egyrészt a munkáltató korábban is kötelezően megtérítette a drágább bérletek 86 százalékát, az árcsökkenés többnyire náluk csapódott le, másrészt tudjuk jól rengeteg kutatásból: aki autózott, nem a bérletek magas ára, hanem a közösségi közlekedés színvonala, minősége, kényelme, átszállások száma miatt tette. Éppen ezért az olcsóbb bérletek önmagukban tömeges átáramlást nem hoznak, akinek eddig is távoli volt az állomás, ritka a vonat, túl sok az átszállás, az olcsóbb bérlet miatt nem vált autóról vonatra, sajnos. Ezt a nálunk sokkal nagyobb léptékben kedvezményes bérleteket bevezető Németország példáján is látjuk: talán az is adhatna kétkedésre okot, hogy Európában a legnagyobb statisztikai utasszám-növekedést Magyarországon mutatták ki idén.
Igaz tehát, hogy az új bérletrendszer hatására valamivel talán több utas lett, de a kimutatott és büszkén hirdetett 61-76 százalékos vasúti utasszám-növekedés biztosan nem igaz, nem is lehetett az. Márpedig, ha Lázár János közlekedési miniszteri munkájának sikerét csak hamis statisztikák igazolják, az elég nagy baj. Nem neki, mert ezek szerint a főnöke így is elégedett vele, hanem nekünk, utasoknak.”