A KSH adatai alapján valóban óriási, 61 százalékos utasszám-növekedés látszik (a második negyedéves adatokban már 76) - de ez nem egy mért, megszámolt adat, mint mondjuk a közúti forgalom esetében, hanem csak a legjobb indulattal is kozmetikázott statisztika, melyet az eladott jegyek és bérletek segítségével számolnak ki.
Ebben óriási módszertani változás volt az új bérletek megjelenése után. Lázár János minisztériuma ugyanis azt írta elő a közlekedési cégeknek, hogy a vármegyebérleteket 56 utasnak, azaz 28 oda-vissza útnak kell számolni havonta. A problémát az Eurostat és a KSH is észrevette, a KSH ezért végül azt közölte, hogy »mivel a 2023-as év adatai már rendelkezésre állnak, és sikerült egyeztetnünk az adatszolgáltatókkal, azt látjuk, hogy a 2023 második negyedévétől kezdődő idősor nem homogén, és nem lehet összehasonlítani az előző időszakkal.«
Egyrészt az új bérletszámítási módszertan eleve 7 százalékkal több utazást számol egy bérletre, mint a régi hagyományos bérletek esetén, és jócskán többet, mint a korábbi egyesével eladott jegyek után számolt utasszám volt. Miközben semmi nem igazolja, hogy a vármegyebérletes utasok tényleg 28 oda-vissza vasúti utat tesznek meg havonta - lehet, hogy valaki BKK- vagy Volánbusz-bérletet vett régebben, most megérte neki helyette a vármegyebérlet, de csak havi egy-két alkalommal ül vonatra. Mégis, a statisztikában 56 utasnak fog látszani.
De ha valaki heti egy napot otthonról dolgozik és heti négyszer jön be Budapestre mondjuk Dunakesziről, viszont kivesz 24 nap szabadságot is egy évben, akkor 14 napot fog oda-vissza utazni, tehát egy hónapban 28-szor - pont feleannyiszor, mint amennyinek a statisztikában látszani fog.
A képen látható adatsorban a vármegyebérletek számításának módszertani hatásai először a 2024-es adatban láthatók, ennek köszönhető a 60 százalék feletti növekedés. Ha megnézzük a számokat, valójában 2018 óta stagnáló utasszámokat látunk, azzal, hogy a Covid átmeneti utasvesztési hatása 2023-ra múlt el.