A történelmi gettó szélén álló pörköltöző után megnéztük a belvárosi csárdát, ahol kacsásként is több szempontból sikerült felülmúlni a várakozásainkat.
Nyitókép: Simaliba
A híres Váci utca, ahol egykor még a hungarikum számított, ma már azonban a világmárkák és jól ismert brandek szólítják magukhoz a turistákra szűkült vendégsereget és vásárlóréteget. Gyerekkoromban még itt mentünk végig szilveszterkor, magyarok között, ma meg alig hallani magyar szót. Az éttermek akkoriban szinte csak magyaros fogásokból álltak, mára maradt a mindenhol népszerű kínálat a hamburgerrel, pizzával – a minden identitást nélkülöző, össze ömlesztett populáris ételekkel. Éppen ezért öröm koncepcióval és nemzeti identitással felvértezett étterembe belefutni.
Méghozzá nem is akármilyen minőségű étterembe.
Ezt is ajánljuk a témában
Felzabáltuk a Retro Büfét, de legalábbis egy szeletét, mert miközben a helyiség apró, a kínálat akkora, hogy nem győztünk csodálkozni. Interjú és hamburger-teszt következik!
Budapest belvárosában, néhány percre az Erzsébet hídtól, a Piarista utcában, letisztult külsővel csalogatja vendégeit a Simaliba, a belvárosi csárda, amely hű a nevéhez és a koncepcióhoz is. Előre egyeztetés után, a helyszínen a Mellow Mood Hotels marketing és kommunikációs managere, Pucher Adrienn, valamint a Magyar Bocuse d’Or Akadémia tagja, a Simaliba étlapjának megálmodója, Varju Viktor (Corporate Chef) fogadott minket szívélyesen, hogy némi beszélgetés után kipróbálhassuk az étlap izgalmasabb ízeit és ételkölteményeit.
Ezt is ajánljuk a témában
Ezúttal a retró és a hamburger helyett a steakre mentünk rá, és bár itt is akad hambi, a zebra mindent visz.
Maga az étterem egyébként kimondottan igényes érzetet kelt az enteriőrrel, amely a pulttal és a díszítésekkel visszaad a vidék és a csárda-hangulat romantikájából, belső vakablakaival ráadásul a libás dizájnt is garantálja. Egyedül a TV jelenléte üt el ettől a remek és barátságos koncepciótól, az élményt azonban nem kifejezetten rombolja, még ha diszharmonikusan is hat. Ettől függetlenül vagy ezzel együtt a hely szimpatikus, világos és barátságos, kényelmes, ami miatt jár a piros pont.
Nyitásként egy egyszerű bográcsgulyással kezdtünk, ami tényleg kis bográcsokban, frissen érkezik, emellett pedig olyan, amilyennek a nagykönyvben meg van írva. Ízre, állagra és színre tökéletes, régen ettem ennyire finom gulyást, ráadásul a hagyományos módon, marhalábszárból készítve, ami alapból hozzájárul a klasszikus ízélményhez. Egyedül a húsok méretébe tudok belekötni, mert kicsit nagyok ahhoz, hogy kanállal bűvészkedjünk velük.
Ettől függetlenül a recept tökéletes, így ha valaki csak egy igazán jó gulyásra vágyna a belvárosban, sokat nem is kell keresgélnie.
Az étlap tesztelését a gerslis rétessel, pándi meggyraguval és sültalma-habbal tálalt rozé libamellel, valamint a Budapest módra, friss lecsóval, libamájjal, zöldborsóval, gombával és speciálisan beszerzett Madison-burgonyából készült csipsszel tálalt angus bélszínnel folytattuk. Első körben annyit, hogy a világnak több sültalma-habra volna szüksége! Már csak azért is, mert nemcsak nagyon finom, de a meggyraguval könnyűvé, szinte légiessé varázsolja a csirkénél markánsabb és nehezebb libamellett. Ez a könnyedség a bélszínnél is érezhető a nagyon finom burgonyacsipsz miatt, avagy összességében elmondható, hogy Varju Viktor fogásai méltók a hírnevéhez, hiszen a nehezebb ételeket is úgy alakítja, hogy azok ne végezzék ki egyből a vendéget.
Ízre és állagra mindkettő étel nagyszerű volt, a libamell markáns és izgalmas, a bélszín olyan, aminek lennie kell, az i-re pedig mindkét esetben a köret teszi fel a pontot. Ami viszont még ezeknél is kiemelkedőbb, az nálam a libazúza-pörkölt volt a házi tarhonyával. A Gettó Gulyásnál szomorkodtam kicsit a zúzapörkölt miatt, de itt szavam nem lehetett. Ízre, állagra és színre is (ízlésem szerint) tökéletes, hagyományos ételt kaptam, aminél a paprika sem került túlsúlyba, a szaft sem volt túl sűrű, a zúza pedig pont olyan puha lett a főzéstől, amilyennek lennie kell. A tarhonya szintén puha és ízes, a savanyúságként érkező tejfölös uborkasaláta pedig csak még kerekebbé tette a nagyszerű élményt.
Ezt is ajánljuk a témában
Budapest belvárosában, a történelmi gettó szélén áll a pörköltöző, ahova azért jó betérni, mert olyan érzés, mintha csak hazamennénk egy vasárnapi ebédre.
És akkor ott a császármorzsa a besztercei szilvával, valamint a teljesen egyedi recept alapján készült, gluténmentes, extra csokitartalommal rendelkező somlói, aminél kizárólag a mazsolát tudnám hiányolni, de a közkedvelt csemegének így is olyan íze van, hogy csak jólesően hümmögtem, mert hosszú évek óta nem ettem hasonlóan jó somlói galuskát. De komolyan, ez szerintem a csúcs egy jó ideje, pedig ha étteremben eszem, szinte mindig ezt a desszertet választom, és
bizony minden túlzás nélkül ez a legjobb, amihez évek óta szerencsém volt.
Emellett azért a kicsit nosztalgikus ízű császármorzsának sincs miért panaszkodnia, így azt is csak ajánlani tudom.
A rovat indulása óta a Simaliba a csúcs, a minőséget és koncepciót illetően, ezt nyugodtan állíthatom. Általánosságban kiemelkedő étteremnek tartom, a helyszínhez és a minőséghez képest reális árakkal, miközben a kiszolgálás is jó, maga az étterem is szép és kellemes hely, az ételek pedig kiemelkedők. Látható, hogy Varju Viktor itt-ott valóban a hagyományos ételeket és recepteket tiszteletben tartva járt el az étlap megalkotásakor (a krumplis tészta például édesanyja receptje alapján készült), ahol pedig variált, ott jó érzékkel tette, ezzel a végeredményen javítva.
Ezt is ajánljuk a témában
A fogyasztók értékelései alapján összeállított listán előkelő helyen szerepel Magyarország.
Akár privát ebédről vagy vacsoráról van szó, akár üzleti találkozóról vagy éppen egy külföldi vendég ellátásáról, a Simaliba tökéletesen megfelel a célnak, keresve sem találnánk jobbat. És bizony láthatóan nem kell ahhoz külföldinek lenni, hogy frekventált helyen, Budapest szívében élvezzük a modernizált, polgárosodott csárdahangulatot. Minden fővárosi és a közelben élő vagy átutazó honfitársamnak ajánlom az étterem felkeresését, ízeinek megismerését.
Varju Viktor, avagy sokaknak Vili, több mint 30 éve dolgozik a vendéglátásban, korábban pedig olyan helyeken ismerhettük meg, mint a Bock Bisztró vagy a Vendéglő a KisBíróhoz. Viktor feladata a Mellow Mood Hotels-cégcsoporton belül a koncepció kiteljesedésének megteremtése, egy jól működő üzleti rendszer kialakítása. A Simaliba csárdában két műszakban, több szakács dolgozik azért, hogy az általa az étlapra megálmodott ételek a lehető legjobb formában és ízzel kerüljenek asztalra. Mi leginkább az étterem identitásáról és ezekről az ízekről beszéltünk Vilivel.
Hogy kezdődött minden? Ki és miért döntött a Simaliba csárda mellett?
A Simaliba Belvárosi Csárda egy már meglévő éttermi portfóliót egészít ki a Mellow Mood Hotels gondozásában. A cégcsoport olyan sikeres éttermeket tudhat magáénak, mint a Baalbek Libanoni Étterem, a Párisi Passage vagy éppen a Port de Budapest. Tudatos, stratégiai tervezés útján döntünk arról, hogy milyen éttermi koncepciót emelünk be ebbe a gondosan válogatott csokorba. A Simaliba Belvárosi Csárda egy olyan klasszikus magyar ételeket kínáló egységünk, ami nem akar többet ígérni, mint ami, azt viszont nagyon magabiztosan és közérthetően hozza.
Miért pont liba? Honnan jött az ötlet, hogy a libák hozzák az étterem arculatát?
Úgy ítéltük meg a tervezés során, hogy a liba annak ellenére, hogy közkedvelt étel a magyar konyhában, viszonylag ritkán jelenik meg az éttermek kínálatában – ott is jellemzően egy-egy variációban. Többnyire Márton-napon kerül elő ez az alapanyag, pedig megérdemli, hogy gyakrabban és többféleképpen kínálják.
Olyan helyet szerettünk volna, ahol a szerintünk méltó figyelmet kapja, így központi, állandó elemként tekintünk a libás ételeinkre az étlapon.”
Ezt kiemelve született meg a név is – Simaliba – amivel tovább az étterem könnyed, hangosan beszélgetős és nagyokat nevetős formátumát is kommunikáljuk. A modern névválasztás a csárda formátum újragondolását is sugallja. Nálunk nem találkozik a vendég lógatott hagyma- és paprikafüzérekkel, százéves savanyúságok sem mosolyognak le a polcokról. Ehelyett egy letisztultabb helyet álmodtunk meg, ahol a csárdára jellemző motívumokat friss szemlélettel, szofisztikáltabban jelenítjük meg az enteriőrben.
Mivel győznétek meg valakit a libáról, aki kacsás?
Az egyéni ízléssel nem lehet vitatkozni és nem is szeretnénk. Mindkét szárnyast sokan szeretik, mi pedig szeretnénk lehetőséget adni arra, hogy akik a kifejezetten libás ételeket keresik, megtalálják nálunk azokat. Ezek mellett meleg tésztákat és más húsos, halas főételeket is kínálunk, de a vegetáriánusoknak is tudunk több alternatívával is készültünk, így biztosan mindenki talál olyat, amit szívesen és jóízűen fogyaszt el.
Várhatók esetleg más fogások is? Drága jó nagymamám gyerekkoromban olyan isteni gerslis sóletet készített libacombbal vagy libazúzával, hogy hasonló szerintem ma is tuti siker lenne.
Természetesen! Frissen nyitott étteremként folyamatosan figyeljük, hogy a vendégeink milyen ételeket preferálnak, milyen visszajelzéseket adnak. Ezeket az információkat – és a szezonalitást is – figyelembe véve alakítjuk majd időről-időre étlapunkat.
Van-e az ételnek politikája? Milyen oldalra húzna egy liba?
A liba a vendéglátásban a tányérra való.
A svéd mandulatorta világkarriert futott be Ingvar Kamprad áruházláncának köszönhetően, ahol e nevezetes süti mellett lapraszerelt bútorok is kaphatók nagy mennyiségben. „Sütis Móni” írása.
Az 1900-as évek első felében épült polgári villa sok mindent látott már, művészektől, politikusoktól az elitig, mégis az ételekről marad emlékezetes, pedig a szakma úgy tesz, mintha nem is létezne.
Jókuti András, a világevőként ismert újságíró, blogger és étteremtulajdonos szerepel az OAD, a világ leghasznosabb éttermi toplistájának a legértékesebb értékelői között.
Régebben minden sarkon kapható volt, de ma már az sem mindegy, hol eszünk belőle. Facebookon külön csoportjuk van, ma Esterházy is a pacalemberek közé tartozna.
Budapest belvárosában, a történelmi gettó szélén áll a pörköltöző, ahova azért jó betérni, mert olyan érzés, mintha csak hazamennénk egy vasárnapi ebédre.
Elemzést adott ki az Alapjogokért Központ.
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Elindult a harc a nők kegyeiért, de az nem lesz elég, hogy kertészkedik és palacsintát süt.
