A magyar kormány erre rezonálva, érvek sorával megtoldva hozott egy döntést, amely rendelet formájában, idén szeptembertől immár kötelező érvényű intézkedést ró a honi köznevelés intézményeire. Hetek óta ismert a kötelezettség, s még a jobboldali országvezetéssel finoman szólva nem elégedett fórumok is inkább támogatólag cikkeztek a változásról.
Egyszer csak a balos lapok észrevették, hogy a budapesti Madách Imre Gimnázium közlése szerint bár a vonatkozó rendelet előírja, az intézményben az új tanévben sem veszik el a diákok mobiltelefonjait és digitális eszközeit a tanítás előtt. „Iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás” – fejtegették.
Bár utóbbi mondat mintha nem is lenne ellentétben az okos eszközök pedagógiai célú használatát szintén nem tiltó intézkedéssel,
az üzenet egyértelmű volt: az új szabályt a Madách negligálja.
A „betartás” széles médianyilvánosságot kapott a megfelelő felületeken, így az igazgató kezdte felölteni a fekete ruhás nővér és/vagy Pukli István „civil ellenálló alakját”. Erre tett rá egy lapáttal a nyílt szembeszegülésre felmentéssel reagáló belügyi döntés. Rögtön lett tüntetés, lesz is még demonstráció, hiszen
a sztorit immár fel lehet használt a szokásos, egyúttal kiábrándító ellenzéki keretezésre.
A minisztérium a kialakult helyzetben aligha dönthetett volna másként. Hiába indult némi vita arról, ki miről tudott és mikor, illetve arról, hogy az igazgató amúgy is távozni akart már a székéből, azt az érintett, azaz Mészáros Csaba is felvetette: ha nincs médiafelhajtás, nem mentették volna fel. De ezt már sosem tudjuk meg.