Ebben a történetben valahol benne van a hazai ellenzék eddigi összes kudarca.
(Nyitókép: képernyőkép)
Azért ez egy kicsit félrement, s már megint ott tartunk, hogy
egy nemzeti konszenzushoz közelítő témában ellenállók vs. kormány felállás formálódik.
Vegyük sorjában: évek óta társadalmi vita zajlik az okostelefonok iskolából való kitiltásáról, miközben a nemzetközi trend egyre inkább abba az irányba mutat, hogy ez az egyetlen járható út, ha segíteni akarjuk a következő generációk lelki és szellemi fejlődését. Az UNESCO tavaly közölt, megalapozott véleménye, hazai és külföldi szakemberek sora kongatja egyre hangosabban a vészharangot ebben a kérdésben.
Ezt is ajánljuk a témában
Az új tanévtől kezdve nálunk is tilos lesz telekommunikációs eszközöket használni a közoktatási intézményekben. Utánajártunk, szükség van-e a lépésre.
A magyar kormány erre rezonálva, érvek sorával megtoldva hozott egy döntést, amely rendelet formájában, idén szeptembertől immár kötelező érvényű intézkedést ró a honi köznevelés intézményeire. Hetek óta ismert a kötelezettség, s még a jobboldali országvezetéssel finoman szólva nem elégedett fórumok is inkább támogatólag cikkeztek a változásról.
Legalábbis egy határig.
Egyszer csak a balos lapok észrevették, hogy a budapesti Madách Imre Gimnázium közlése szerint bár a vonatkozó rendelet előírja, az intézményben az új tanévben sem veszik el a diákok mobiltelefonjait és digitális eszközeit a tanítás előtt. „Iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás” – fejtegették.
Bár utóbbi mondat mintha nem is lenne ellentétben az okos eszközök pedagógiai célú használatát szintén nem tiltó intézkedéssel,
az üzenet egyértelmű volt: az új szabályt a Madách negligálja.
A „betartás” széles médianyilvánosságot kapott a megfelelő felületeken, így az igazgató kezdte felölteni a fekete ruhás nővér és/vagy Pukli István „civil ellenálló alakját”. Erre tett rá egy lapáttal a nyílt szembeszegülésre felmentéssel reagáló belügyi döntés. Rögtön lett tüntetés, lesz is még demonstráció, hiszen
a sztorit immár fel lehet használt a szokásos, egyúttal kiábrándító ellenzéki keretezésre.
A minisztérium a kialakult helyzetben aligha dönthetett volna másként. Hiába indult némi vita arról, ki miről tudott és mikor, illetve arról, hogy az igazgató amúgy is távozni akart már a székéből, azt az érintett, azaz Mészáros Csaba is felvetette: ha nincs médiafelhajtás, nem mentették volna fel. De ezt már sosem tudjuk meg.
Az azonban mindenképp szomorú következménye a történteknek, hogy az igazgató felmentése (nem kirúgása!) miatt tiltakozók most tüntetőleg
az iskolában való korlátlan okostelefonozás mellé állnak, mintha ez lenne az „ellenállás” legújabb formája.
A Népszava munkatársa, Batka Zoltán egyenesen odáig ment, hogy azt javasolja, a madáchos diákok továbbra is vigyenek magukkal telefont a suliba. „Az most kötelező. Kötelezőbb mint az Egri Csillagok, több köze van a magyar hősiességhez, mint a Kőszívű Emberek Fiainak. Meg ha már a telkó a kezükben van a nebulóknak, akkor esetleg
küldjenek néhány meleg éghajlatra elküldést meg dickpicket a bm kukac gov.hu-ra.”
Ezt is ajánljuk a témában
Batka Zoltán arra buzdítja a gimnazistákat, a nemi szervükről készült képeket küldjék el a Belügyminisztériumnak.
Hát így.
Ebben a történetben valahol benne van egyébként a hazai ellenzék eddigi kudarca. A balliberálisok 2010 után, de talán már előtte is, valahogy a legjobb érzékkel foglaltak el olyan álláspontot bizonyos kérdésekben, ami szembemegy a nemzeti érdekkel vagy a társadalmi többség akaratával, pusztán azért, mert nemet akartak mondani Orbán Viktorra, illetve a kormányra.
Ez az ész nélküli, önsorsrontó, silány szellemi színvonalat sugárzó protest.
Talán itt lenne az ideje elfelejteni.
Ezen felül a mostani hatvanasok magasabb iskolai végzettségűek és egészségesebbek is, mint 10-20 éve.
Váratlan nehézségek elé néz a kritikus.
A fővárosi Fidesz-KDNP nem kér Bódis Krisztinából, de Magyar Péterből sem!
Mára a baloldali gondolkodású emberek egyetlen, érdemi támogatottsággal rendelkező közössége vagyunk.
Az indokolatlan politikai szankciókat választotta.
„Nyilván ott vagyunk a csatatéren, az élet küzdelem, és megküzdünk minden politikai helyzetben” – mondta Simicskó István.
Nem csoda, mert már az előtt teljesültek a követeléseik, hogy utcára vonultak volna.
Nicholas Tate szerint amelyik fiatal lelkesedik a tárgyért, amit tanítani fog, az a lehető legjobb úton halad.
