Nyitókép: Aleksander Kalka / NurPhoto / NurPhoto via AFP
„Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök békemissziója értelmetlen és nem vezethet célra. Szerinte »jogosan juthatunk arra a konklúzióra, hogy Oroszországgal – a mai állapotában – nem lehet békét kötni«. Mondjuk, ahogy a lengyel külügyér próbálja, úgy biztosan nem. Nem kell ugyanis sztárdiplomatának lenni ahhoz, hogy tudjuk: párbeszéd és kommunikáció nélkül nem zárható le a konfliktus, nem lehet béke. Ezt a párbeszédet hivatott előmozdítani Orbán Viktor békemissziója.
Volt idő, nem is olyan rég, amikor Sikorski még tudta ezt. A georgiai–orosz konfliktus idején ő is, és az országa miniszterelnöke is az Oroszországgal folytatott párbeszéd fontosságában látta a konfliktus lezárásának kulcsát. Tizenöt évvel később már nyoma sincs ennek a józanságnak. Ugyanaz a Lengyelország, ugyanaz a Tusk miniszterelnök, ugyanaz a Sikorski külügyminiszter. Mi változott? A válasz egyszerű: az Egyesült Államok elvárása. A jelenlegi demokrata vezetésnek ugyanis más az elvárása most, mint akkor volt. A mostani lengyel vezetés meg annak szalutál, amit éppen elvárnak.
Na, ilyen az, amikor valaki nem a saját nemzeti érdekei, hanem a nagyhatalmi protektora érdekei mentén határozza meg az országa külpolitikáját.
A lengyel kormány ráadásul az amerikai demokrata elit progresszív elvárásait teljesíti odahaza is. Ezerrel dübörög a genderideológia; a politikai ellenfeleket, a lengyel hazafiakat pedig állami eszközökkel igyekeznek ellehetetleníteni. Mi, magyarok, a régi és örök szövetségesek pedig csak állunk és nézünk, hogy hova lett az egykor olyan büszke és független lengyel külpolitika”.