Mit ettek a fürdőzők Siófokon 100 évvel ezelőtt? Hát nem hekket...

Nyitókép: Főrdőzők a Balatonnál. A kép 1925-ben készült. Fotó: Fortepan/Schmal Alexandra.

100 éve, azaz 1924 nyarán sem volt olcsó a Balatonnál nyaralni, az újságok is megírták, hogy nem csak a vendégházak kérnek horribilis összeget néhány napért, hanem az ételek is drágák. Külön kiemelték, hogy amíg egy balatoni étteremben 50 ezer koronát is elkérnek egy húsz dekás süllőért, addig a balatoni halászoknál néha 40 ezerért egy kilót is vehet az ember. Azt is megírták a lapok, hogy a süllő azért is különösen drága, mert a halászat után Budapestre szállítják a zsákmányt, az ottani elosztóba, majd egy újabb vonatút után kerül vissza a magyar tengerhez, amiért drágább a süllő a Balatonnál, mint Pesten. De ha süllőt keveset is, de mit ettek a fürdőzők 1924-ben, mondjuk Siófokon? Erről tanúskodik a Sebesta és Sommer étterem fennmaradt étlapja. A hekk, lángos, főtt kukorica triónak nyoma sem volt. Főleg, hogy 

így került a balatoni halsütőkbe is a Dél-Amerikából behozott hekk. Habár a Halértékesítő Vállalat kedvcsinálójában azt írta, a hekk húsa hasonlít a pisztrángéhoz, ám ez nem volt igaz, ettől függetlenül hamar népszerű lett. 1924-ben tehát hekket nem árultak a balatoni strandoknál, éttermekben, de a lángos és a főtt kukorica sem volt divatban. A halételek terén már 1924-ben is szegényesebb volt a kínálat, a Sebesta és Sommer étterem csak pontyot kínált citrommal. Ha azt vesszük, hogy néhány évtizeddel korábban, a Balatonnál még a mandulás harcsa, a tormás csuka és a kakukkfüves keszeg volt a divatos, nagy visszalépés a ponty, hát még később a hekk…

A Sebesta és Sommmer étteremben amúgy meleg előételnek tojáslepényt, gombás tojást és sóskát tükörtojással kínáltak. No meg csirágot lengyel módra. Ha valaki már nem tudná, a csirág volt a spárga népies megnevezése. Ugyanígy a siófoki étterem étlapján nem elírásként szerepelt az, hogy ugorka saláta, ugyanis itt is az uborka népies változatát írták az étlapra. 

Persze a bélszín és a borjú steak sem hiányzott az étlapról, de ha valakinek ahhoz volt kedve, főtt burgonyát is fogyaszthatott vajjal. A Sebesta és Sommer amúgy az egyik közkedvelt étterem volt Siófokon a Balaton partján, ahol Tóni úr, a főpincér nagy szakértelemmel kevergette a bólét, mert, hogy azt is kínáltak a vendégeknek. Az éttermet amúgy Sommer Béla vendéglős özvegye vezette. Sommer úr ugyanis három évvel korábban tragikus baleset áldozata lett Siófokon. Egy barátjával csónakázott a magyar tengeren, amikor a nagy melegben úgy döntött, ő bizony lehűti magát. Fejest ugrott a vízbe, ám szívrohamot kapott és már nem lehetett megmenteni az életét. De ez már egy másik történet…