Mutatjuk, mennyivel drágul idén a Balaton
A szakértők szerint elkerülhetetlen az áremelés.
A hekk, lángos, főtt kukorica triónak nyoma sem volt.
Nyitókép: Főrdőzők a Balatonnál. A kép 1925-ben készült. Fotó: Fortepan/Schmal Alexandra.
100 éve, azaz 1924 nyarán sem volt olcsó a Balatonnál nyaralni, az újságok is megírták, hogy nem csak a vendégházak kérnek horribilis összeget néhány napért, hanem az ételek is drágák. Külön kiemelték, hogy amíg egy balatoni étteremben 50 ezer koronát is elkérnek egy húsz dekás süllőért, addig a balatoni halászoknál néha 40 ezerért egy kilót is vehet az ember. Azt is megírták a lapok, hogy a süllő azért is különösen drága, mert a halászat után Budapestre szállítják a zsákmányt, az ottani elosztóba, majd egy újabb vonatút után kerül vissza a magyar tengerhez, amiért drágább a süllő a Balatonnál, mint Pesten. De ha süllőt keveset is, de mit ettek a fürdőzők 1924-ben, mondjuk Siófokon? Erről tanúskodik a Sebesta és Sommer étterem fennmaradt étlapja. A hekk, lángos, főtt kukorica triónak nyoma sem volt. Főleg, hogy
Ezt is ajánljuk a témában
A szakértők szerint elkerülhetetlen az áremelés.
a hekk csak 1971-ben jelent meg Magyarországon, akkor döntött úgy az állam, hogy a drága balatoni keszeg és a még drágább pisztráng helyett jó lesz az olcsó import is,
így került a balatoni halsütőkbe is a Dél-Amerikából behozott hekk. Habár a Halértékesítő Vállalat kedvcsinálójában azt írta, a hekk húsa hasonlít a pisztrángéhoz, ám ez nem volt igaz, ettől függetlenül hamar népszerű lett. 1924-ben tehát hekket nem árultak a balatoni strandoknál, éttermekben, de a lángos és a főtt kukorica sem volt divatban. A halételek terén már 1924-ben is szegényesebb volt a kínálat, a Sebesta és Sommer étterem csak pontyot kínált citrommal. Ha azt vesszük, hogy néhány évtizeddel korábban, a Balatonnál még a mandulás harcsa, a tormás csuka és a kakukkfüves keszeg volt a divatos, nagy visszalépés a ponty, hát még később a hekk…
A Sebesta és Sommmer étteremben amúgy meleg előételnek tojáslepényt, gombás tojást és sóskát tükörtojással kínáltak. No meg csirágot lengyel módra. Ha valaki már nem tudná, a csirág volt a spárga népies megnevezése. Ugyanígy a siófoki étterem étlapján nem elírásként szerepelt az, hogy ugorka saláta, ugyanis itt is az uborka népies változatát írták az étlapra.
Aki kész ételt kívánt, az vehetett fél csirkepörköltet tarhonyával, marhahúst sóskamártással vagy épp töltött karalábét.
Persze a bélszín és a borjú steak sem hiányzott az étlapról, de ha valakinek ahhoz volt kedve, főtt burgonyát is fogyaszthatott vajjal. A Sebesta és Sommer amúgy az egyik közkedvelt étterem volt Siófokon a Balaton partján, ahol Tóni úr, a főpincér nagy szakértelemmel kevergette a bólét, mert, hogy azt is kínáltak a vendégeknek. Az éttermet amúgy Sommer Béla vendéglős özvegye vezette. Sommer úr ugyanis három évvel korábban tragikus baleset áldozata lett Siófokon. Egy barátjával csónakázott a magyar tengeren, amikor a nagy melegben úgy döntött, ő bizony lehűti magát. Fejest ugrott a vízbe, ám szívrohamot kapott és már nem lehetett megmenteni az életét. De ez már egy másik történet…
Ezt is ajánljuk a témában
A Kossuth-díjas színész a lángost is a luxustermékek közé sorolta.