Nyitókép: Kent Nishimura / AFP
„Zárójel. Azok a sajtómunkások, akik néhány hete is még dehonesztáló cikkeket írtak rólunk, felkérdeztek minket, hogy miért hazudunk Biden állapotáról, miközben minden idők legfiatalosabb, szellemileg legfrissebb elnökét köszönthetjük személyében, minimum menjenek a picsába, de leginkább váltsanak szakmát. Mert ők tényleg a leghitványabb propagandisták, akik tökéletesen tisztában voltak vele, hogy Biden egy elbutult papóka, de ezt megpróbálták eltakarni az olvasók, egyúttal a választók elől. Vagyis hazug, szar, szemét alakok. Zárójel vége.
A másik közös ügyünkben, az orosz-ukrán háborúról szóló értelmező vitában még messze állunk attól, hogy a két közös halmaz a valóságban metssze egymást. De már látszanak a repedések a morálnak álcázott infantilis doboló- és kántálókör húzta szimulákrum falán. A fősodorbeli sajtóban is, még ha félénken petyhüdt formában, de már megjelennek olyan vélemények, mely szerint a katonai valóság az, hogy az ukrán hadsereg nem tudja visszafoglalni elvesztett területeit, és nyugati modern fegyverzettel sem tud változtatni a kialakult fronthelyzeten, így Moszkvával fegyverszüneti tárgyalásokat kellene kezdeményeznie.
Hát, jó reggelt kívánok! Ha az úgynevezett Nyugatot nem gyárilag hülyék vezetnék, hagyták volna legkésőbb ‘22-ben elbukni Ukrajnát. És akkor most nem szenvednénk kreatív válságban; képtelenek vagyunk kitalálni, hogyan is kéne lemászni erről az uborkafáról.
Tény, hogy túl sokat fektettünk ebbe a diszfunkcionális neonáci rezsimbe, hogy hagyjuk elveszni. Túl vagyunk a kilépési határon, kitartani olcsóbb, mint visszakozni. Kár volt belekezdeni, mert amúgy tényleg a kutyát nem kéne hogy érdekelje Ukrajna. Mi is csak a szebbik arcunkat mutogatjuk, amikor finnyázunk egy orosz-magyar határ hipotézise miatt; egyrészt esély nincs rá, másrészt még jól is járnánk vele, szóval tegyünk úgy, mintha…