Kedves politikus embertársam! Pusztán azzal, hogy szellemi fogyatékosnak tetteted magad, még semmit nem úszol meg!

Nyitókép: Kent Nishimura / AFP

„Zárójel. Azok a sajtómunkások, akik néhány hete is még dehonesztáló cikkeket írtak rólunk, felkérdeztek minket, hogy miért hazudunk Biden állapotáról, miközben minden idők legfiatalosabb, szellemileg legfrissebb elnökét köszönthetjük személyében, minimum menjenek a picsába, de leginkább váltsanak szakmát. Mert ők tényleg a leghitványabb propagandisták, akik tökéletesen tisztában voltak vele, hogy Biden egy elbutult papóka, de ezt megpróbálták eltakarni az olvasók, egyúttal a választók elől. Vagyis hazug, szar, szemét alakok. Zárójel vége.

A másik közös ügyünkben, az orosz-ukrán háborúról szóló értelmező vitában még messze állunk attól, hogy a két közös halmaz a valóságban metssze egymást. De már látszanak a repedések a morálnak álcázott infantilis doboló- és kántálókör húzta szimulákrum falán. A fősodorbeli sajtóban is, még ha félénken petyhüdt formában, de már megjelennek olyan vélemények, mely szerint a katonai valóság az, hogy az ukrán hadsereg nem tudja visszafoglalni elvesztett területeit, és nyugati modern fegyverzettel sem tud változtatni a kialakult fronthelyzeten, így Moszkvával fegyverszüneti tárgyalásokat kellene kezdeményeznie.

Hát, jó reggelt kívánok! Ha az úgynevezett Nyugatot nem gyárilag hülyék vezetnék, hagyták volna legkésőbb ‘22-ben elbukni Ukrajnát. És akkor most nem szenvednénk kreatív válságban; képtelenek vagyunk kitalálni, hogyan is kéne lemászni erről az uborkafáról.

Tény, hogy túl sokat fektettünk ebbe a diszfunkcionális neonáci rezsimbe, hogy hagyjuk elveszni. Túl vagyunk a kilépési határon, kitartani olcsóbb, mint visszakozni. Kár volt belekezdeni, mert amúgy tényleg a kutyát nem kéne hogy érdekelje Ukrajna. Mi is csak a szebbik arcunkat mutogatjuk, amikor finnyázunk egy orosz-magyar határ hipotézise miatt; egyrészt esély nincs rá, másrészt még jól is járnánk vele, szóval tegyünk úgy, mintha…

És most akkor mi a túrót csináljunk? – teszi fel a kérdést a szobatiszta, nem haladó versenyző, és nincs rá válasz. Lehet utólag bölcselkedni, hogy „minek ment oda?”, de mi mentünk oda. Két lehetőségünk van: vagy a befektetéseinket veszítjük el vagy mindent.

Stoltenberg és az amerikai adminisztráció is kifejezte abbéli óhaját, hogy akkor tartson a háború a végtelenségig, és majd a végtelen után egy nappal rögtön felveszik Ukrajnát a NATO-ba. És van olyan hülye, akinek ez az ígéret többet ér, mint a mai Ukrajna, mínusz Krím és négy megye, plusz örök semlegesség. (Itt érdemes kitérni arra az apróságra, hogy a Budapesti memorandum, illetve Ukrajna alkotmánya is magába foglalta az örök semlegességet, és ezt bizony elsőként, továbbá kéretlenül a NATO nevében az USA támadta meg azzal, hogy 2008-ban meghívta Ukrajnát a katonai szövetségbe.)”