Ízlelgessük: Orbán Viktor újra a világpolitika színpadára helyezte Magyarországot

(Nyitókép: AFP)

A szikkasztó forróságú, politikus- és emberpróbáló nyárban túl vagyunk a rendkívüli fordulatokat hozó választási küzdelmeken. Míg a nemzeti oldal stabilan megőrizte pozícióit,

A Demokratikus Koalíció, a Momentum és az egyesült baloldal további pártjai a kimúlás szélére sodródtak, helyükre az egyelőre karakter és letisztult program nélküli Tisza Pártot juttatták hurráoptimista szavazói.

Mögöttünk van az európai külpolitika utóbbi éveinek legmerészebb missziója is, amelyet Orbán Viktor hajtott végre kijevi, majd moszkvai látogatásával.

és ismét rámutatott, hogy Brüsszelből is lehetne konstruktív Európa-politikát folytatni. Ha lenne rá központi akarat.

A közéleti földmozgás mellett ugyanakkor érdemes egy másik jeles esemény felé fordítani figyelmünket, hiszen kezdődik a 2024-es párizsi olimpia. A már az Európa-bajnokságtól is ki­ütést kapó fotelkritikusok persze most is mantrázhatják a sporttámogatásokat gyalázó szólamaikat.

Hogy miért nem? És hogy mit jelentenek nekünk az ötkarikás játékok? Ismétlés szkeptikusoknak és sportrajongóknak egyaránt.

Hölgyeim és uraim, ez itt a nemzeti összetartozás valós tere és ideje! Olyan, a magyart a magyarral összefonó mágia, amely képes átemelni minket a világnézeti, vallási, politikai különbségeken. Erőforrás a jelenben és erőforrás a jövőben, hiszen

Harminc felett ki ne emlékezne Kemény Dénes tripla arany pólósaira? Szüleink nemzedékéből nincs, aki ne tudná felidézni Egerszegi Krisztina, Ónodi Henrietta vagy épp Darnyi Tamás sikereit. Az idősebbeknek pedig megadatott, hogy átélhessék Balczó András világverő teljesítményét. E győzelmeket, magyar büszkeségeket nem felejtjük, a nemzeti emlékezet alapkövévé szilárdulnak.

Most is van okunk a bizakodásra: férfi és női kéziseink és pólósaink is ott lesznek Párizsban, ahogy mindig éremesélyes evezőseink is. Szoríthatunk a páston Szilágyi Áron újabb arany­áért, és a medencébe ugrik Milák Kristóf, illetve a feno­ménként feltűnő fiatal Jackl Vivien is.

Nyomukban a legfiatalabbak is úszni, vívni, vízilabdázni akarnak majd.

Hajrá, magyarok! 

***