Aki pofán vág, annak nincsenek válaszai, vagy nincsenek nyelvi eszközei

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton

„Az egyik tavalyi novemberi Apun, mely a beszédes »ütlegelheti-e a mester a tanítványt?« címet viseli, parázs vita alakult ki köztem és Robi barátom között. Jómagam nem tudom a testi érintésnek ezt a formáját minden esetben, kortól, kultúrától, helytől és funkciótól elvonatkoztatva teljes mértékben elutasítani, és akár történelmileg visszamenőlegesen elítélni.

és gyerekkoromban a tanárokat se ez alapján szerettük vagy utáltuk. 

Robi mereven elutasította az ütés bármely formáját, és már korábban azt hangoztatta, hogy őt ugyan sokan megütötték, ő soha életében senkit, és így is szeretne meghalni, enélkül a tapasztalás nélkül. A téma kapcsán egy dologban azonban maximálisan egyetértettem vele mindig is:

A szólásszabadság szent, annak csak a tényleges uszítás, konkrét fenyegetés és hamis tényekre alapozó rágalmazás a határa. Írjon a másik ugyanolyan válaszokat. Aki pofán vág, annak nincsenek válaszai, vagy nincsenek nyelvi eszközei. 

Pár nappal ezelőtt egy régi ismerősöm, sőt, egykori haverom, aki anarchista punkból az orosz nacionalizmussal teljes mértékben azonosuló putyinista, cárimádó és Sztálin-mosdató figura lett (javarészt Oroszországban is tartózkodik), pofánvágással fenyegetett, mert a balti népeket alázó posztjához kommenteltem. Nem szidtam, nem minősítettem, nem trollkodtam szét, csak annyit írtam, hogy a balti népek jobban jártak volna a svédekkel, és testvéri szolidaritásom velük.

Ezt az esetet eredetileg nem akartam kiposztolni. A két eset közt csak látszólag nagy a különbség. 

A két esetnek azonban van egy közös pontja, és ez az a beszédmód, amit a rezsim propagandistái folytatnak jó ideje, méghozzá hatalmi helyzetből, a »tanuljátok meg, hogy nekünk mindent szabad, nektek meg semmit« szellemében. Így lesz mindenkiből, aki nem az ő brancsukbeli, kommunista, hazaáruló, a leghaloványabb rendszerkritikából is terrorizmus, miközben diktátorok a példaképeik és évek óta megy a verbális erőszak posztokban, olykor véleménycikkekben, de leginkább a kommentmezőkön, nyilván a keresztényi szeretet nevében. 

A Robit ért attakhoz azért annyit hozzáfűznék, hogy az Ábrahám posztjában olvasható »riherongy«, a ringyó, szajha, ribanc mára már kikopott szinonimája, gyerekkoromban még viszonylag gyakran használták.