Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt
„A negyedik tanulság talán még az előzőnél is fontosabb és kedvezőbb: a Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára által vezetett Demokratikus Koalíció óriásit bukott június 9-én, s egy csapásra megszűnt ellenzéki vezető státusa. Középpártból kis párttá vált, ezáltal megszűnt az az előjoga, hogy ő határozza meg, mi történjen a baloldali ellenzék köreiben, miközben van egy új ellenzéki párt, a Tisza, amelyik jelenleg mintegy 21 százalékkal megelőzi őket.
Ez az a nagy pillanat, amikor Gyurcsány Ferencről lehullott a megkérdőjelezhetetlen karizma ruhája, a király innentől kezdve meztelen az ellenzéki oldalon.
Hogy miért nagyon jó ez a magyar demokráciának? Egyfelől azért, mert végre megszabadulunk a posztkommunizmus utolsó komolyan vehető bástyájától, a DK-tól, s annak emblematikus és egyben kártékony vezető figurájától. Ezen a ponton jelenthetjük ki, hogy a magyar rendszerváltás folyamata végre valóban befejeződik. Igaz, ez azzal is jár, hogy a »Gyurcsány határoz meg mindent és mindenkit az ellenzéki oldalon« elemzői mantra kiüresedik, sőt félrevezetővé válik. Kár is lenne ezt tovább szajkózni, nincs már ennek semmi értelme. És lehet, hogy ez egy kicsit nehezebbé teszi a nemzeti oldal helyzetét, mivel a politikai képlet kiszámíthatatlanná válik, de ahogyan Orbán Viktor mindig is megfogalmazza, mi mindig tudtunk harcolni és meg is nyerjük az új harcokat is.
Ez az! Így kell hozzáállni ahhoz, hogy a 14 évig kényelmes Gyurcsány-faktor megszűnik. Lesz helyette talán egy újfajta, talán jobb, talán nagyobb kihívást jelentő politikai verseny, amelyben újra mindenre oda kell figyelni, például arra, hogy a teljesítményünket még magasabb szintre kell emelni. Ez új ötletekre sarkall, s ez nagyon nem árt!
A fociban is akkor fejlődik egy csapat, ha a nagy ellenfeleket győzi le, ezért kell minél többször velük játszani. Ha így lesz, azt vegyük egy olyan kihívásnak, amely fejleszt bennünket, és a nemzeti szuverenitásunk még erőteljesebb és hatékonyabb képviseletét hozza ki belőlünk!”
***