Orbán a Várból leágyúzhatja a pesti Duna-partot, akkor sem roggyan meg a hitük benne

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

„Akármi is lesz egyszer a fidesz vége, (ha vége lesz egyáltalán és nem lesz még évszázadokig egy Orbán-mauzóleum a Parlament kupolacsarnokban) a recept adott a jövő politikai vállalkozóinak: a demokrácia iszonyú önellentmondása, hogy a társadalom 35-40 százaléka mindig és mindenkor menthetetlenül ostoba, a legalapvetőbb deduktív műveletekre sem képesek, ugyanakkor szintén mindig, szintén mindenkor ez a 35-40 százalék adja a társadalom relatív többségét.

Ráadásul az igazi értelem velejárója az állandó bizonytalanság, tépelődés és az ezzel való együttélés míg a butaság visszariad ettől és kétségbeesetten keresi a Nagy Bizonyosságot és Megigazulást. Azaz, ha jön egy orbánhoz hasonlóan módszeresen cinikus simaarcú szarházi, az gyakorlatilag bármit és bárminek a tökéletes ellenkezőjét is simán be tudja nekik adni és a világ legdemokratikusabb módján tud egy tökéletes autokráciát üzemeltetni.

Ez az a közeg, amely elképesztő gyorsasággal felejt, soha nem bocsát meg és mindig bosszút akar valamiért állni. És ha a vállalkozó megadja nekik ezt a lehetőséget, hogy kiéljék a frusztrációjukat, úgy irgalmatlanul hálásak lesznek érte, mert ebben a rétegben a gyűlölet olyan kötőerő, mint a fiatalabb korosztályban a szex és a pornó.

Ez az a közeg az, ami folyamatosan frusztrált a fél-negyed értelme miatt, ezért boldogan kapkod minden egymondatos világmagyarázat után, majd öntudatosan saját véleményének tartja azt, amit éppen felülről beléjük plántáltak, saját agyszüleményükként visszhangozzák ezer nyálas szájból a propaganda heti kulcsmondatait és kapnak ilyen second-hand egyen magabiztosságot. (Érdemes megfigyelni: a fideszes mindig többes szám egyesben beszél) Így válnak a népvezér meghosszabbított egójává, fogává, kezévé, segglyukává ők pedig a propagandának köszönhetően győzik le magukban a bizonytalanságot és kapnak a rendszertől folyamatos, olcsó önigazolást.

Orbán a várból leágyúzhatja a pesti Duna partot, akkor sem roggyan meg a hitük benne. A vezér lehet egyik nap kommunista, liberális, nemzeti, fasiszta, oroszellenes, oroszbarát, migránsellenes, migránsbetelepítő, tökmindegy nekik, csak meg kell adni nekik a napi kulcsmondatot, amit utána sajátjukként fognak nagy lendülettel előadni. Ebben a  rendszerben  a szép az, hogy  tulajdonképpen én is azt írok, amit akarok.

Ezek ugyanis azt is elfelejtik. Régebben még kaptam egy-egy cikk után 30-40 gyűlölkődő levelet. Ma? Nulla. A gyűlölködő kommentelők irányított figurák lehettek. Odafent a rendszer urai rájöttek a nagy összefüggésre, miszerint a legjobb, ha le se szarják, hogy az ún. sajtó mit ír. Nem kell vele foglalkozni. A leépült, kocsányos emberközegük mindenkor, üzembiztosan és üzemgazdaságosan kitermeli a kétharmadot. Ők meg telerakhatják az embereikkel a teljes közszférát, bűnüldözést, majd annyit lopnak, amit akarnak, azt csinálnak amit akarnak. Mi meg nyugodtan megírhatjuk a legsötétebb disznóságaikat, nem számít, mivel híveik vagy fel sem fogják azt, másfelől néhány, olcsó egymondatos hazugsággal le lehet szerelni a bennük bujkáló kóborértelmet oszt jó napot. 
Kialakult a butaság feudalizmusa. Ez a helyzet.”

***