Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala
„A választásnak, bármit mondjanak is a globalista bábfigurák, nincs közvetlen belpolitikai tétje, a kormány az eredménytől függetlenül nyilvánvalóan a helyén marad. A hétvégi választások belpolitikai relevanciája a politikai energiák kavargásában ragadható meg. A szereplők kaphatnak egy löketet, amit vagy be tudnak építeni a mozgásukba, vagy nem.
Viszont fontos a győzelem »Európa legnagyobb béketáborának« összetartása végett. A cél az, hogy a június 9-i megmérettetés csak az ellenzék erőit rostálja meg, kedvezően ráadásul. Mert legyen bármennyire rossz is véleményünk Magyar Péterről, de azért ha megjelenése a Momentum két főállású nemzetárulójának pozícióvesztésével jár, az mindenképpen kedvező fejlemény, nemzeti értékekben gondolkodó ember a Kutyapártért sem fog könnyet ejteni, s az sem baj, ha az önmagát új nevében konzervatívnak tituláló Jobbik-maradék végre oda kerül, ahol a hitehagyottaknak helye van, a bejutási küszöb alá, a padlóra, ahonnan aligha fognak valaha felkelni.
S marad a páston a már említett három erőcsoport. A Tisza Párt várható pályaívét lehetetlen előre megrajzolni, a parlamenti párttá válásnak meg annyi buktatója van, pop-up pártból valódi párttá kell válni, ami rengeteg szervezőmunkával, rekrutációval, belső konfliktuskezeléssel jár. Egy EP-választás lemenedzselhető one man show-ként, a parlamenti aligha.
A Gyurcsány-tábor erejét hiba lenne alábecsülni, van mögötte szervezettség, politikai tapasztalat, médiaerő. És hatalmas globalista hátszél a nemzetközi tudatipar formájában elsősorban, mely ott lapul mindenki telefonjában, ott van a moziban, a cenzúrázott közösségi médiában, a Netflix-előfizetésben, a keresőkben, a Wikipédiában. Olyan mögöttes erő ez, mely döntő módon járult hozzá ahhoz, hogy az uniós színtéren lassan a lét vagy nemlét kérdésére redukálható orosz–ukrán háború ügyében a magyar kormánynak egyedül a szlovák vezetés maradt a szövetségese.
Nem véletlenül emelte a Fidesz–KDNP szövetség a háborút a kampány középpontjába. A globalisták helyi lerakatának propagandája szerint a kormány a háborúval »riogat«. Miközben minimális politikai ösztön és minimális tájékozottság esetén bárki érzékelheti az eszkalációt, amely folyamatos és teljes pusztulással fenyeget. Még a szuverenitás kérdése is háttérbe szorul ehhez képest, hiszen egy atomapokalipszis után nem sokat kezdhetünk közösségi döntésképességünkkel.”
***