Győzni kell! – Orbán Viktor a Mandinernek

Nyitókép: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benkő Vivien Cher

Kereki Gergő és Szalai Zoltán interjúja a Mandiner-hetilapban

Merénylet a politikai szövetségese, Robert Fico ellen. Mit érzett, amikor elsőre meghallotta a híreket?

A felvidéki magyarokra szüksége van Szlovákia szuverenitásának megőrzése érdekében, látható, hogy a szlovák–magyar együttműködés az ő népének is érdeke. Mára szövetségesekké váltunk az európai frontvonalon, ezért az első gondolatom az volt, hogy komoly veszteség ért minket.

A merénylet hírére dermesztő hozzászólásokat lehetett olvasni a hazai és külföldi sajtó cikkei alatt. A balliberális kemény mag fröcsögve örömködött Fico lelövésén, nem titkolva azt, hogy nem bánná, ha Magyarországon is hasonló történne. Nem tart attól, hogy hazánkban is előfordulhat ilyen merénylet?
Kétségkívül van ilyen veszély. A szlovákokat hónapokig hergelték Fico ellen, mert a háborúpárti országot átfordította békepárti irányba. Ilyenkor egy háborúpárti ember úgy érezheti, morálisan fel van hatalmazva arra, hogy megölje a miniszter­elnököt. Ami a kommenteket illeti, át kell gondolni, hogy ezen a területen is világos határokat húzzunk, szabályokat állítsunk fel. Ellenkező esetben ebből az egyedi támadásból napi gyakorlat lehet.

Beszélt Ficóval a merénylet óta?
Az embereivel beszéltünk. Ficóval egyébként sem könnyű telefonon beszélni. Európa egyik legóvatosabb embere, akinek még saját telefonja sincs, így akkor sem tudjuk csak úgy felhívni, ha éppen nincs benne öt golyó. Őt most a progresszív baloldal fizikailag akarta megsemmisíteni, korábban viszont politikai és büntetőjogi eszközökkel próbálkoztak. Ne feledjük, Robert két parlamenti voksra volt a börtöntől. Szóval belőle biztosan nem fognak az orosz telefonbetyárok viccet csinálni.

Tervezi meglátogatni?
A kollégáival és a családdal kapcsolatban vagyunk, keresem a lehetőségét, hogy meglátogassam. Fontosnak érzem, hogy kifejezzem a személyes tiszteletemen és a bajtársiasságon túl a magyar nép jókívánságait.

„Nem zárható ki, hogy egyes NATO-tagok és más szövetségesek katonákat vezényelnek Ukrajnába” – mondta Emmanuel Macron február végén. Ezt májusban megismételte egy interjúban. Egy eszkalációs forgatókönyv bontakozik ki a szemünk előtt. Van esély fordítani ezen a trenden?
Az ukránok úgy érzik, minél több országot tudnak belevonni az oroszokkal szembeni háborújukba, annál több esélyük van a győzelemre, így bevonnák a háborúba az Európai Uniót, sőt az egész világot. Ukrán nemzeti nézőpontból a háború eszkalációja logikus. A magyarok viszont tudják, hogy ki kell maradnunk a háborúból, mert a belesodródás a magyar nemzeti érdekekkel ellentétes volna. A francia elnök is pontosan tudja, hogy a mondatai milyen történelmi mélységeket, geopolitikai horizontokat nyitnak ki. Én viszont azt gondolom, mindent meg kell tenni, hogy a háború szétterjedését megállítsuk. 

Az Európai Néppártot vezető Manfred Weber eközben arról beszél, hogy európai atomfegyverre van szükségünk. Mit szól ehhez?
Mindenkinek ajánlom Klaus von Dohnanyi egykori német miniszternek, a német politika doyenjének Nemzeti érdekek című könyvét, amelyben világosan leírja, hogy Európa területén nincs nagy európai atom­arzenál, de van amerikai. Ha valaha atomháború lenne Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok között, akkor az amerikaiak csak Európából lőnének. Egy atomháborúban pedig oda lőne vissza az egyik fél, ahonnan lő a másik. Ebből az következik, hogy az amerikaiak sosem fognak az USA területéről még válaszcsapást sem indítani az oroszokkal szemben, hanem mindig Európa területéről fogják ezt megtenni. Atomfegyverek terjesztése helyett a leszerelésükre kellene törekednie Európának.

Nemcsak Németországban, hanem több más európai országban is felmerült a sorkatonaság visszaállítása. Magyarországon napirenden van ez a kérdés?
A NATO garantálja tagjainak kollektív védelmét, ezért Magyarország megengedheti magának azt a luxust, hogy nem teszi általánossá a sorkötelezettséget, hanem csak hivatásos hadsereget tart fenn. A hivatásosok jelentik az ország legjobb részét, olyan fiatalokról van szó, akik hajlandóak kiképezni magukat és esküt tenni arra, hogy életük árán is megvédik a hazát. Igyekszünk a honvédeinket egyre jobban megbecsülni, hiszen ők garantálják országunk biztonságát, szabadságát és függetlenségét. A sorkötelezettség visszaállítása nincs napirenden Magyarországon.

Európai sorozásra és európai hadseregre mit mondana?
Komoly probléma, hogy Weber európai sorkatonaságról beszél, európai birodalmi hadsereget akar. Egy magyar fülnek bármilyen sorozáson alapuló birodalmi hadseregben részt vevő magyar katonák gondolata velőt rázó. A 12 pont arról szól, hogy a fiainkat hozzák haza, az idegen katonákat pedig vigyék el tőlünk. Európai, birodalmi hadsereg helyett önálló magyar hadseregre van szükség, ami fölött csak mi rendelkezünk, mert ez mégiscsak magyar vér fölötti rendelkezés, ennek a felelősségét nem ruházhatjuk át semmilyen birodalomra.

Korábban ön is beszélt európai hadseregről és európai védelemipari koncepcióról. Miben térne ez el Weber javaslatától?
Európai katonapolitikai együttműködésre szükség van. Ennek az én nézetem szerint több eleme lenne. Egyrészt szükség van összehangolt, nemzeti keretekben megvalósuló európai hadiipari fejlesztésekre. Másrészt az euró­pai katonai eszközök piacát védenünk kell, tehát európai az európaitól vásároljon fegyvert. Harmadrészt egyeztetnünk kell a katonai stratégiákat. Negyedrészt szükség van a NATO-hoz hasonlóan működő, nem sorozáson, hanem nemzeti felajánlásokon alapuló európai védelmi szövetségre, ahol minden ország maga dönti el, hogy hol, mikor, mekkora katonai egységeket ajánl föl, így ez nem jelentene lemondást az önálló nemzeti hadsereg feletti irányítás jogáról. De még itt is ragaszkodni kell ahhoz, hogy ezeket a felajánlott egységeket csak Európa megvédésére lehessen használni. 

Ez a koncepció eltér Weber javaslatától. 

Ilyen birodalmi javaslatot nem támogatunk.

Mit tesz a magyar miniszterelnök, amikor a németek részéről tapasztalja ezt a birodalmi gondolkodást?
A németek és a magyarok között természetes a barátság. De azért azt fontos elmondani, hogy a holokausztnak vagy a páncélosok volt szovjet területre küldésének az ügyében indokolt lenne némi óvatosság Németország részéről. De ide­sorolhatnám a migrációt is. A németek ránk akarják kényszeríteni a migrációt, meg akarják mondani, hogy kivel éljünk együtt, de korábban azt akarták megmondani, hogy kivel ne éljünk együtt, és elvitték a zsidókat. Mindenkinek joga van persze részt venni az európai diskurzusban, de a németek részéről nagyobb visszafogottságra lenne szükség, mert ez így – kihasználva, hogy ők a legnagyobbak az Európai Unióban – az erőből való német beszédhez történő visszatérés.

A háború szempontjából mit hozhat a június 9-ei európai parlamenti választás és az azt követő intézményi átalakulás?
Három dimenzióban értelmezhető a választás eredménye. Az első a háború és a béke kérdése. Függetlenül attól, hogy ki milyen frakcióban ül, az lesz a legfontosabb kérdés, hogy mennyi a háborúpárti és mennyi a békepárti képviselő. Nekem nem esik le az ujjamról a gyűrű, ha balosokkal kell együttműködni, amennyiben békepártiak, és a háború elkerüléséről van szó. Ez nem párthovatartozás kérdése. A Macronéhoz hasonló nyilatkozatok a NATO területén kívüli fegyveres beavatkozásnak az intellektuális előkészítését jelentik. A legfontosabb, hogy ellenálljunk az ilyen törekvéseknek. A második dimenzió a versenyképesség kérdése. Olyan többség kell az Európai Parlamentben és az európai miniszterelnökök táborában, amely érti, hogy gyenge európai gazdasági teljesítménnyel nincs jövőnk, Európa sajnos egyre mellőzhetőbb szereplője a világgazdaságnak, ezen fordítanunk kell. Újra kell gondolni a zöldátmenetet, a bürokráciát csökkenteni, a mezőgazdaságot erősíteni kell, 

egész Európában. A hatalmi és intézményi kérdések csak a harmadik fontos csomópontot jelentik. Jó esetben az első két kérdésből kell származnia a harmadik döntésnek, hiszen békepárti és versenyképességet javítani akaró intézményekre van szükség, az uniós pozíciókba pedig olyan politikusokat kell juttatni, akik ezt a politikát akarják végrehajtani.

Ursula von der Leyen újrázásra készül. Ön kit látna szívesen az elnöki székben?
Bizottsági elnökként két lehetőség van: vagy azt kell mondani, hogy én vagyok az Európai Unió egyik fontos vezetője, és vállalok összeütközéseket is európai intézményeken belül, vagy a politikai vitákat oda kell adni a miniszterelnököknek, és majd végrehajtom, amit a miniszterelnökök mondanak. Von der Leyen viszont a két szerep közé szorult, politikus is volt meg nem is. Ebből lett a baj. Nekünk olyan bizottsági elnök kell, aki tudja, mi vagyunk az ő munkaadói. Von der Leyen a huszonhét miniszterelnök alkalmazottja. Hogy jön ahhoz, hogy ő bármilyen politikai véleményt képviseljen? Miért hoz helyettünk döntéseket például az európai külpolitika kapcsán? Az állam- és kormányfők tanácsának vissza kell vennie az irányítás jogát, a bizottságot vissza kell tolni a végrehajtói szerepébe, az Európai Parlamentet pedig jelenlegi formájában föl kell számolni, és vissza kell térni oda, hogy a nemzeti parlamentek delegálják a képviselőket. Ez volna egy működőképes európai struktúra. Nem mondanám, hogy karnyújtásnyi távolságra van…

Térjünk át a NATO-ra. A nemzetközi sajtó szerint egyedül hazánk áll Mark Rutte holland miniszterelnök útjában, hogy a szervezet főtitkára legyen. Magyarország számára miért lenne hátrányos Rutte kinevezése, milyen NATO-ra számíthatnánk a vezetése alatt?
Nem csupán Magyarország áll szemben Rutte jelöltségével, hiszen van egy ország, amely nemcsak ellenzi Ruttét, de még saját jelöltet is állított, ez Románia. Mi Romániát támogatjuk. Magyar­országnak két igénye van Rutte miniszterelnök úrral szemben. Az egyik egy becsületbeli ügy, a másik egy katonapolitikai igény. Ami a becsületet illeti, Rutte úrnál rosszabb hírű ember a nyugati politikusok közül nincs Magyarországon. Volt két olyan mondata, amit a magyarok nem bocsátanak meg neki. Először azt mondta, hogy a magyarokat ki kell zárni az Európai Unióból, aztán pedig azt, hogy Magyarországot le kell térdeltetni. Olyat, hogy mindegy, mit akarnak a magyarok, le kell nyomni valamilyen döntést a torkukon, ha kell, erővel, utoljára a német megszállók és Sztálinék mondtak. Ezzel a mondattal nehéz bekerülni a Magyarország által támogatott jelöltek közé. Ezzel a helyzettel neki kell kezdenie valamit, ő kéri Magyarország bizalmát egy ilyen pozícióhoz, ezért elvárható, hogy álljon elő, és mondjon valamit erről. Magyarország egyenrangú ország, mi ezt elvárjuk tőle. Ahogy a svédek NATO-­csatlakozásakor is világossá tettük, több tiszteletet kell adni Magyarországnak.

Mi a katonapolitikai igényünk Ruttével szemben?
Olyan NATO-főtitkárt nem tudunk támogatni, aki azt képviseli, hogy a szövetség területén kívüli katonai akciókban is legyen kötelező a részvétel minden tagállamnak. A leendő főtitkárral szeretnénk kötni egy megállapodást arról, hogy 

Megőrizzük a tagságunkat, de NATO-területen kívül nem akarunk katonai akcióban részt venni, erre meg kell hogy legyen a lehetőségünk. Jogilag most is megvan, de elvárjuk, hogy ezt egy politikailag elfogadott, szalonképes pozíciónak nyilvánítsák.

Május elején Magyarországon járt a kínai elnök, és hazánk számos megállapodást kötött Kínával. Milyen szempontok vezetik a magyar külpolitikát, amikor Kínával barátkozik?
Kínával kapcsolatban három magyar megfontolás van. Az első, hogy a magyar külpolitikának nem az a célja, hogy az egymással szóba nem álló blokkok valamelyikének tagja legyünk, vagy elszegődjünk egy másik ország segéderejének. A magyar külpolitika célja, hogy minél több barátja legyen Magyarországnak. Ebből adódóan mi egyszerre szeretnénk barátja lenni egymással egyébként konfliktusban álló szereplőknek is. Egyszerre szeretnénk jó kapcsolatot ápolni az Amerikai Egyesült Államokkal és Kínával is. Azt már csak érdekességként teszem hozzá, hogy az Egyesült Államok és Kína a világ legnagyobb volumenű kereskedelmét bonyolítja, miközben láthatóan vannak problémáik egymással. Magyarország a saját érdekeit követi a külpolitikájában, és nem mások érdekeiből vezeti le, hogy hova álljon. A második tényező, hogy a kínaiak a gazdaság néhány szegmensében a világ élén állnak. Mivel Magyarország ezeken a területeken nem tud saját fejlesztésekkel technológiai előnyre szert tenni, nekünk a legjobb technológiát be kell hoznunk valahonnan. Ha kell, nyugati országokból hozzuk be a technológiát, ha kell, Kínából. Amíg például az energiatárolás ügyében a dél-koreaiak voltak a legjobbak, addig dél-koreai gyárak épültek, de a kínaiak most már versenyképesek, ezért épülnek kínai gyárak is, és ha lennének a németeknek Magyarországra kihelyezhető, versenyképes ipari kapacitásaik, akkor azokat is örömmel fogadnánk. A kínaiak valójában a zöldátmenethez is kellenek, ugyanis a megtermelt zöldenergia eltárolását jelentő legjobb technológiák ma Kínában vannak. De a kínaiak élen járnak az infokommunikációs és nukleáris fejlesztésekben is, ezért jó, ha együttműködünk velük. A mi nemzeti ambíciónk nem az, hogy úgy maradjunk, ahogy vagyunk, hanem az, hogy mindennap jobbak legyünk, a végén pedig mi legyünk a legjobbak vagy legalábbis a legjobbak között legyünk. Ehhez viszont az kell, hogy Magyarországon minden technológiából a legfejlettebb legyen jelen. A harmadik szempont pedig az, hogy Kína nem egyszerűen csak azt mondja, hogy mi adunk nektek technológiát, hanem meghívja Magyarországot, hogy vegyen részt Kína modernizációjában. Ez azt jelenti, hogy mi is hozzáférhetünk ehhez az óriási piachoz, fejleszthetünk, beruházhatunk, eladhatunk nekik árukat. Mindenki a kínai piacra törekszik, ebből Magyarországnak nem szabad kimaradnia.

Hogyan lehet ilyen intenzív politikai, ideológiai szembenállások közepette ennyire kizárólag érdekvezérelt külpolitikát folytatni?
A magyar stratégia az, hogy kikapcsolja vagy lecsökkenti az egyes országok közötti politikai nézetkülönbségek hatását a gazdaságra. Azt mondjuk a nyugatiaknak és a keletieknek, hogy a két technológia együttműködését valósítsák meg Magyarországon. Magyarország egyfelől keleti ország, mert onnan jöttünk, másfelől nyugati, mert oda tartozunk. Miért ne működhetne együtt a kínai technológia egy nyugat-európai gyárral egy magyar ipari parkban?

Kőolajvezeték építése a kínaiak bevonásával Magyarország és Szerbia között, a nukleáris ipar teljes vertikumára kiterjedő együttműködés – csak néhány terület, amelyre kiterjed a Hszi Csin-ping látogatásakor leütött államközi megállapodás. Nem lehet nem észrevenni, hogy a Kínával kötött egyezségek olyan területekre is kiterjednek, amelyek korábban az orosz–magyar kapcsolatok jellegzetességei voltak. Ez azt jelenti, hogy hagyományos együttműködéseink szempontjából átrendeződés történik Kína javára?
A kínaiak nem az oroszokat váltják ki. Az igaz, hogy az orosz–magyar gazdasági együttműködésből az uniós szankciókkal érintett területek eleve kiesnek. A szankciókkal nem érintett területeken viszont növelni akarom az oroszokkal való együttműködés volumenét. Mi ezt nem sunyiban tesszük, mint néhány nyugat-európai ország, hiszen ha egy együttműködésnek megvannak a nemzeti érdekbeli alapjai, akkor az vállalható, és én vállalom is. Vannak persze olyan nyugati országok, amelyek oroszellenes szöveget adnak elő, a gazdaságban viszont nagyon is ügyeskednek. A legtöbb orosz gázt vásárló országok a legutolsó negyedévben Olaszország és Spanyol­ország voltak, csak utánuk következünk mi. Az első Oroszországból jövő cseppfolyósgáz-­szállítmányt egy amerikai tulajdonú tankhajó hozta. Miről beszélünk? Megy a biznisz a háttérben.

Beszéltek Kínáról Donald Trumppal márciusban? Mert ön és Trump kapcsolata láthatóan jó, ám Kína kapcsán érezhetően eltérő álláspontot képviselnek.
Akkor lennének nézetkülönbségek, ha azonos súlycsoportban lennénk, de nem vagyunk. Meghallgatjuk az amerikai elnököt, ha akar valamit mondani ebben az ügyben, aztán mindenki teszi a saját dolgát. Kínától van egy nagyon világos ajánlatunk. Az ajánlat az, hogy vegyünk részt a kínai gazdaság modernizációjában, ők pedig örömmel vesznek részt a magyar gazdaság modernizációjában. A kérdés számomra az, hogy mi az amerikai ajánlat. Az amerikai ajánlatnak nem egy Kína-ellenes ajánlatnak kell lennie, nem azt kell megmondani, hogy mit ne csináljunk Kínával, hanem arról kellene szólnia, hogy mit csináljon Magyarország az amerikaiakkal. Mi nyitottak vagyunk az értelmes amerikai ajánlatokra.

Donald Trump tett ajánlatot?
Az hangzott el a részéről, hogy soha olyan jók nem voltak még a magyar–amerikai kapcsolatok, mint amilyenek lesznek, ha ő visszatér. Jelenleg egy teljesen abszurd helyzet áll fenn, ugyanis a mostani amerikai adminisztráció hatályon kívül helyezte a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt. Ez most az amerikai ajánlat a kínaival szemben. Nekem elég soványkának tűnik.

Szimbolikus gesztus volt, hogy egy magtárban, helyi gazdálkodók jelenlétében indította el a kampányát. Miért pont ott?
Szeretek falun kampányolni, ott érzem magam a legjobban, mert ott vagyok otthon. A kampány elején az önbizalom a legfontosabb, nemcsak a közönségé, hanem az előadóé is. Szeretem ezért ilyen helyeken indítani a kampányt. Ráadásul az európai parlamenti választásnak komoly tétje van az európai agrárpolitikát illetően is.

Miért fontos egy nemesgörzsönyi gazdának az európai parlamenti választás?
Hamarosan nagy viták lesznek arról, hogy egyáltalán fönntartható-e a mostani agrártámogatási rendszer. Ha a háborúban elégetjük a pénzt, akkor honnan lesz forrás a gazdák támogatására? A következő években százmilliárdok fognak az ukrán állam fenntartása és a háborús eszközök megvásárlása miatt elégni a fronton. Valahonnan ezt a pénzt el kell venni. Nagyon sokan vannak, akik az európai mezőgazdaságból akarják elvenni, mondván, hogy egyébként sem versenyre ösztönző a rendszer. Ez azt jelenti, hogy bajban lehetnek a gazdák, az egész európai agrárium helyzete romolhat. A Fidesz továbbra is a magyar gazdák oldalán áll ebben a küzdelemben. 

A születésszámot sikerült jelentősen feljebb tornászni 2010 után, de 2020-ra megtorpant a tendencia. Hogyan tudunk lendületet adni ennek a folyamatnak?
Nem teszek egyenlőségjelet a demográfiai politika és a családpolitika közé. A családpolitika sikeressége nem a demográfiai mutatókkal mérhető. A családpolitika nemcsak arról szól, hogy szülessen több gyerek, hanem arról, hogy a családi életformát választók számára minél komfortosabbá tegyük az életet. A családpolitika végső célkitűzése az, hogy ha valaki gyermeket vállal, akkor az ő személyes anyagi életlehetőségei ne legyenek szűkebbek, mint azokéi, akik nem vállalnak gyereket. Ma a mindennapi élet pénzügyi terheit tekintve ha valaki nem vállal gyermeket, rövid távon mindenképpen jobban jár. Hosszabb távon persze az jár jól, akinek van gyermeke, hiszen a gyermekvállalásnak van anya­giak­ban nem mérhető, lélektani dimenziója is. A családpolitikától független a demográfiai politika, ami nemzetpolitikai kérdés. Nagy országokat nem fenyeget, hogy egyszer csak az utolsónak le kell kapcsolnia a villanyt, de a kisebb országok esetében ez egyáltalán nem elképzelhetetlen jelenet. Nekünk fontos, hogy a közösségünk fönnmaradjon, ehhez pedig gyermekek kellenek. Értünk el eredményeket, de most elakadtunk. Európában nincs jó példa előttünk; ahol Európában a demográfiai mutatók nem romlanak, az a migrációnak köszönhető, viszont mi nem akarunk migránsalapú demográfiai politikát folytatni, meg akarjuk oldani ezt a kérdést a nemzeti, keresztény kultúrkörünkön belül. Azt látom, hogy ezen a téren nem a folyamatos javulás a várható tendencia, hanem az impulzus­szerű javulás. Ez azt jelenti, hogy egyszerre nagy erőket kell mozgósítani, hogy valamilyen előrelépést elérjünk. Most újabb impulzust kell adnunk. Sokan dolgoznak azon, hogy az adópolitikától az otthonteremtésig tudjunk adni egy újabb, nagyarányú, demográfiai motivációjú lendületet a magyar gazdaságnak. Azt azonban mindenképp látnunk kell, hogy mi lesz a háborúval. Ha van háború, akkor a GDP három százalékát kell biztonságra fordítanunk, ha nincs háború, akkor elég lesz a kettő százalék is. A bajaink jó részét megoldaná, ha a kettő közötti különbséget a családokra tudnánk fordítani.

A Fidesz bejelentette, hogy a valaha volt legnagyobb, legerősebb európai parlamenti kampányt kezdi meg. Miért ennyire fontos egy választás a ciklus felénél? Mi a tét?
A választás tétje egyértelmű: háború vagy béke. Az erőviszonyok most másodlagosak, mert ezt a választást meg fogjuk nyerni. Ezt az ellenfeleinktől tudom. Normális párt ugyanis arra szokott gyúrni, hogy legyőzze a másikat, de most úgy látom, a baloldalnak az egyetlen reménykedése, hogy hátha most nem úszunk világcsúcsot. Ezért mondogatják, hogy hány százalék lenne kudarc a Fideszre nézve. Iszonyú erősek vagyunk, és 

Érdekes a politikai helyzet Magyarországon, mert újabb szereplőkkel tovább osztódik az ellenzék. Van olyan értelmezés, amely szerint ez jó a Fidesznek, mások szerint aggodalomra adhat okot az ellenzéki oldalon zajló politikai átrendeződés. Van mitől félnie a kormánypártnak?
2022-ben teljes összefogással próbálkozott a baloldal. Most mintha a 2014-es és 2018-as receptet venné elő, így megint szétválik a kormánnyal szemben álló politikai tábor. De 2014-ben és 2018-ban ugyanúgy kétharmadunk volt, mint 2022-ben. A háborún túl a mi ellenfelünk ebben a pillanatban a rutin; ha azt hiszik a támogatóink, hogy mivel nyerni szoktunk, majd most is meglesz a győzelem magától. Küzdelem nélkül azonban nincs győzelem. A választás harc, csata, amit meg kell nyerni, ki kell menni az utcára, el kell menni az emberek közé, ki kell vinni a leveleket, föl kell hívnunk egymást, szenvedélyt kell belevinnünk a küzdelembe, és akkor a polgári, nemzeti, keresztény oldalon meg­lévő társadalmi többség érvényesülni fog a választási eredményekben is.

Önkormányzati választás. 2019-ben Budapest és több vidéki nagyváros is a baloldal kezére került, a főpolgármester Gyurcsány Ferenccel szövetségben az újrázásra készül. Hogyan értékeli az elmúlt öt évet?
Ahogy a budapestiek többsége, úgy én is csak rosszakat tudok mondani a főpolgármester teljesítményéről. Vannak azok a futballisták, akik mellérúgják a tizenegyest, és utána azt mondják, a cipő vagy a fű tehet róla. Ilyen ez a főpolgármester is. Ez így nem megy, öt év városkormányzás után, teljesítmény nélkül nem lehet újrázni. Budapest ennél többet érdemel. A fővárosban is mi vagyunk a legnagyobb politikai erő, és Szentkirályi Alexandra személyében megtaláltuk hosszú távra is a Fidesz budapesti vezetőjét.

Marco Rossi keretet hirdetett az Eb-re. Kitől vár kiugró teljesítményt?
A 2016-os Európa-bajnokságon nagyon jó csapatunk volt, és még olyan magasan jegyzett játékosok, mint Szoboszlai hiányában is továbbmentünk. Aztán a következő Eb-n sérült volt Szoboszlai, ott álltunk a továbbjutás küszöbén Münchenben. Függetlenül egy-egy játékosunk teljesítményétől vagy hiányzásától a válogatottunk már eljutott oda, hogy képes a méltó helytállásra. Ami a csoportkört illeti, mindhárom meccset meg tudjuk nyerni, de el is veszíthetjük. Az a fontos, hogy az első perctől kezdve minden mérkőzésen azt érezzük: a magyarok nyerni jöttek ide. Ahogy a sláger mondja, megjöttek a magyarok, húzzátok meg magatok. Ezt szeretném látni a pályán.

Kapuskérdés. Dibusz vagy Gulácsi?
Szappanos. Mindhárman nagyon jó kapusok, bármelyiket választja a mester, nem nyúl mellé. Az én szívemhez Szappanos áll a legközelebb, az én fiatal­koromban az volt a jó kapus, akitől félni kellett. A háromból én leginkább Szappanostól félnék, ha centert kellene játszanom.