Nyitókép: ERIC LALMAND / BELGA MAG / BELGA VIA AFP
„Nem tudom, genetikai vagy tanult tulajdonság-e, de a nyugat-európai politikusok rögtön felvesznek egy kioktató, lenéző attitűdöt, ha közép-európaiak keverednek az útjukba. Ráadásul mindig elcsodálkoznak, ha ettől nem vágjuk magunkat feszes vigyázzba, és nem kedveljük őket.
Miközben elborzadva bélyegzik meg a nácik felsőbbrendűséget hirdető ideológiáját, ugyanazt a pökhendi gyakorlatot alkalmazzák, amelyben fel sem merül, hogy egyenrangú félként tárgyaljanak a Lajtától keletre eső népek képviselőivel. Ennek egyik jellemző példája volt a multicégek ismert márkáinak a keleti piacra szánt bizonyíthatóan gyengébb minősége, de az EU-s tisztségviselők mindennapi megnyilvánulásainak is alapvető eleme ez a hozzáállás.
Ezt aztán a harmadik világból érkező bevándorlók is villámgyorsan eltanulják, a pakisztáni felmenőkkel bíró londoni főpolgármester vagy az indiai eredetű brit miniszterelnök is kiválóan elsajátította a gyarmatosítók gőgjét.
Legújabban az algériai származású nő, a belga külügyminiszter (mi az, hogy belga?; ismerjük a viccet: hová álljanak a belgák?), akarja megvonni Magyarországtól a szavazati jogot, és az elsőosztályú államok nevében világosítja fel a másodosztályút, hogy hol a helye. A legviccesebb, hogy mindezt az európai értékek nevében teszi. Mintha Poitiers-nél nem Martell Károly győzött volna, megállítva az arab előretörést, és megakadályozva, hogy a kontinens vallása, kultúrája, civilizációja és szokásai az iszlám szerint működjenek. Európa elsősorban éppen a kereszténységtől lett az, ami; mivel földrajzilag nem definiálhatóak igazán a határai, nagyjából addig tart, ameddig a kereszténység.”
***