Békeharcos hergelés

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala

„Orbán Viktor békemenetes beszéde már megint csöpögött a háborús retorikától. Mondandójának lényege: ha az EP-választáson nem a Fidesz győz, akkor jön a háború. Mind meghalunk. Legszebb kijelentése az volt, amikor pártja szavazóit «választási hadseregnek» nevezte. Békebeli hasonlat.

A kormánypárti szimpatizánsokat a Fidesz melletti kiálláson túl bizonyára olthatatlan háborúellenesség is hajtotta, amikor a Békemenet résztvevőiként a Lánchíd pesti hídfőjétől a Margitszigetre vonultak. Azt viszont még a megrögzött fideszesek esetében is nehéz elképzelni, hogy időnként nem piszkít bele a kétely az Orbán iránti rajongásukba, és félálmukban nem tolakszik elő néhány kellemetlen kérdés, amire hiába keresik a választ.

Csupán néhányat említünk. Ha a Fidesz valóban békét szeretne, miért próbálja – egyszerre hazug és nevetséges módon – háborúpártinak beállítani az ellenzéket? Miért teríti be háborús plakátokkal az egész országot? Ha Orbán Viktor annyira elkötelezettje a békének, miért küldözget Brüsszelnek hadüzeneteket? És miért éppen Brüsszelnek? Miért nincs semmi jele annak, hogy a magyar miniszterelnök akár csak egyszer is felszólította volna állítólagos jó barátját, Putyin orosz elnököt – aki parancsot adott az Ukrajna elleni háború megindítására –, hogy vessen véget a vérontásnak? Orbán részéről miért nem elvárás, hogy Oroszország tartsa be az általa aláírt, Ukrajna határait és szuverenitását tiszteletben tartó egyezményeket? A megrögzött fideszesek természetesen ezeket a kérdéseket – mint sötét árnyakat – elhessentik maguktól, jó messzire. 

Különben azzal kellene szembesülniük, hogy rajongásuk tárgya, 

A háború számára gátlástalanul használt kampánytechnikai eszköz.

Orbán nem lehet maradéktalanul elégedett. A kampányban valósággal bujkált, csak a beavatottak találkozhattak vele. A Békemenet volt hivatott arra, hogy ország-világ előtt bizonyítsa: a Fidesz továbbra is egyeduralkodó a magyar politikai életben.

A szervezők «minden idők legnagyobb» Békemenetére készültek, több százezer vonulóra számítottak. Buszok százai hozták az embereket szerte az országból és a határokon túlról. A létszám mégis elmaradt a Fidesz várakozásaitól.

Félreértés ne essék, hatalmas volt a tömeg. A helyzet azonban az, hogy a közelmúltban láttunk már hasonlót, nem is egyszer, és egyik eseményt sem a Fidesz szervezte.

Nem lehet azt állítani, hogy a Fidesz – amelynek tábora megfogyatkozott ugyan, de minden kutatás szerint a leginkább támogatott párt – padlóra került volna. De azt sem, hogy népszerűsége csúcsán, ereje teljében van. Arra, ami most a kormánypárttal történik, talán ez a helyes kifejezés: hanyatlás.”