Galérián minden idők legnagyobb Békemenete
Magyarország minden pontjáról és külföldről is rengetegen érkeztek az Európa legnagyobb Békemenetére.
A baloldal csak az orbánozásban hisz, szenvedélye a sértegetés, küldetése pedig a nyugati támogatók céljai szerint változik. Ez derült ki tegnap is.
(Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd)
Hiába kérdőjelezi meg a külföldről finanszírozott hazai baloldal, hasztalan mond mást a nyugati világ egy része: a béke szeretete ma is magától értetődő érték.
Bárki bármit mond, a Békemenet egyik világos üzenete ez volt.
A szervezőknek pedig csak gratulálni lehet, hisz
a Békemenet sikere a Holdról is látszik.
A kérdés az, hogy mikor veszik észre ezt a békevágyat a brüsszeli elefántcsonttornyokban? Mikor kérdezik meg végre Európa lakosságát is a háborúban való részvételről?
Soha nem látott sokaság állt ki Budapesten a béke, a Fidesz és az Orbán-kormány politikája mellett. Nem is érdemes a számháborúba belemenni. Ahogy a külföldről finanszírozott kormányellenes sajtó menetrend szerint érkező gúnyolódása sem ér annyit, hogy hosszan foglalkozzunk vele.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyarország minden pontjáról és külföldről is rengetegen érkeztek az Európa legnagyobb Békemenetére.
Csupán hozták a szokásos formájukat:
a Fidesz-szavazókat birkáknak mutatták be, Orbánt pedig azzal vádolták, hogy nem létező veszélyekkel riogatja a jónépet.
A 444 viszont nem bírta ki, és ismét túltolta a biciklit: Pataky Attilán gúnyolódott, majd Orbán Viktort „felcsúti Kadirovnak” nevezte, később a miniszterelnök lányával foglalkozott, legvégül a színpadon fellépő gyermekekbe is belerúgott egy jókorát. Mintha ültek volna a szerkesztőségben és azon agyaltak volna egész este, hogy miként lehet elterelni az olvasók figyelmét a lényegről.
Borzalmasan fájhatott a kormányellenes sajtónak a Békemenet sikere, ha a résztvevők üzenetére és Orbán Viktor beszédére egyáltalán nem reagáltak, az ellenérvek helyett pedig csak a gyűlölködés dőlt belőlük.
Nincs már sok a választásokig...
Annál érdekesebb volt az ellenzék reakciója. Donáth Anna, Dobrev Klára és Magyar Péter is azzal vádolta meg Orbán Viktort, hogy igazából ő az egyedüli háborúpárti politikus Magyarországon. Ezzel az „aki mondja másnak, az mondja magának” taktikával már Márki-Zay Péter is próbálkozott 2022-ben, bele is bukott rendesen.
Ezt is ajánljuk a témában
Az ellenzéki politikus a hatósággal hallgattatná el a Fidesz békepárti kampányát, de felnyomja a kormányt a Facebooknál is.
Az izgalomfaktor inkább abban van, hogy miközben a szavak szintjén egymást csépelik a baloldalon, addig minden kormányellenes mondatuk ugyanabból a kottából való.
Ugyanazt mondja Dobrev Klára és Donáth Anna, mint Magyar Péter –
a megszerezhető pozíciók szűkössége miatt mégis ütik-vágják a másikat.
Kapcsolódó vélemény
De aki békepárti, az nem Oroszország, hanem Ukrajna mellett áll.
De van más is! Kicsit hasonlít ahhoz a mai helyzet, mint amikor a balos kórus azt kiabálta, hogy az illegális migráció csupán álprobléma… Vagy mikor azt harsogták, hogy Magyarországon senki sem akarja, hogy az LMBTQ-propaganda beszivárogjon az iskolákba. Aztán mégis Orbán Viktornak lett igaza:
az illegális migrációt ma már mindenki meg akarja állítani, az iskolai LMBTQ-érzékenyítésről pedig éppen most írt alá kötelezettségvállalást a Momentum, a Kutyapárt és a Demokratikus Koalícióval egy listán induló Párbeszéd.
Kapcsolódó vélemény
Hogy is volt ez a „fideszes hazugsággal”? Mi is itt az „álprobléma” és az „üres riogatás”?
Kár is tagadni! Ezekben a kérdésekben Orbánnak lett igaza. Csak remélni tudjuk, hogy a béke kérdésében is csak idő kérdése az, hogy megváltozzon az uniós bürokraták és az amerikanizálódott nyugat-európaiak véleménye – ezzel együtt persze a hazai baloldal szolgaian másoló álláspontja is.
A politika küldetés nélkül értelmetlen, hit hiányában céltalanná válik, s ha nincs szenvedély, akkor minden jobbító szándék hiábavaló. A magyar jobboldal mostani küldetése – bármennyire is evidenciának hangzik – a béke;
a közös szenvedély pedig a hazaszeretet.
Ezt is ajánljuk a témában
A Margitszigeten mondott beszédet Orbán Viktor kormányfő.
A hit viszont bonyolultabb kérdés, hisz a hit túlmutat az emberen. A hitnek olyan értékekre van szüksége, amelyek az egyén felett állnak, azaz függetlenek az evilági léttől. Forrásuk a közöség, vagy a múlt, meg persze az Isten. S ezen a ponton ragadhatjuk meg a valódi különbséget!
A békemenet azt bizonyította, hogy a nemzeti oldalon egyszerre van jelen a béke- és a hazaszeretet, hit és a szenvedély.
Ez a titka annak, hogy a Fidesz 2006 óta minden választást megnyert. Mindig van közös cél, közös küldetés és hit – szemben az ellenzéki oldalon folyó vircsafttal.
A baloldal csak az orbánozásban hisz, szenvedélye a sértegetés, küldetése pedig a nyugati támogatók céljai szerint változik.
Ez pedig komoly hiány. Elég súlyos ahhoz, hogy ne tudjanak valódi alternatívát felmutatni.
Ha megnézzük a Gyurcsány-féle fórumokat, belehallgatunk Donáth Anna mondandójába vagy az éppen ügyeletes „megváltó” (profánabb kifejezéssel élve: kormánybuktató és ellenzékváltó) Magyar Péter szavaira vetjük vigyázó szemeinket, akkor csak azt halljuk és látjuk, ami szerintük rossz, vagy amit el kell hallgattatni, törölni, pusztítani.
Az ellenzék célja nem az építkezés, hanem a rombolás. Nem nyerni szeretnének, hanem buktatni.
Ezért ártanak az országnak Brüsszelben, ezért árulkodnak és vádaskodnak minden létező fórumon. De ez az oka annak is, hogy 2006 óta minden választást elvesztettek, és valójában kudarcra vannak ítélve most is.
Európa mélypontra került, aminek egyik jól látható tünete, hogy már nincsennek közös evidenciák. Nem magától értetődő például az, hogy a béke jó, a háború rossz, ahogy az sem, hogy az emberek biztonságban akarnak élni. Tiszta őrültekháza!
Van-e annál nagyobb őrültség, mint hogy Európa ismét háborúba lépjen?
Mégis komolyan felmerül a lehetőség. Ha Nyugatra tekintünk, vagy ha az uniós intézményeket vesszük górcső alá, akkor azt az egyre növekvő háborús pszichózis látjuk, amely oly sokszor vezetett már tragédiákhoz. Ha valamit meg lehet tanulni a 20. század nagy világégéseiből, akkor az mindenképpen tudnunk kellene, hogy
az Európa területén folyó háborúknak csak vesztesei lehetnek.
A szombati Békemenet erre hívja fel a figyelmet. Ezt próbálja beleordítani a nagyvilágba. De az előttünk álló választások legnagyobb tétje is ez: háború vagy béke. Építkezés vagy rombolás. Gyarapodás vagy pusztulás.
A magyarok többsége békét akar, ezt a Békemenet soha nem látott sokasága meg is mutatta.
Amikor szavazni fogunk, akkor erről is döntünk majd.
Rugaszkodjunk el egy pillanatra a jelenvaló múló pillanatától és mindjárt meg is látjuk az igazságot!
Mi lenne annál evidensebb, mint az, hogy Európában békének kell lennie?
Ma olyan világban élünk, ahol ki kell mondani ezeket az evidenciákat. Ahol a magától értetődő dolgokat meg kell magyaráznunk.
Orbán Viktor az a politikus, aki nem rest kimondani azt, hogy a béke a lehető legjobb dolog, ami az evilági létben az embernek megadatik.
Ezt is ajánljuk a témában
„Kimaradni a háborúból és a béke szigeteként megőrizni Magyarországot. Ez a mi küldetésünk” – üzente a miniszterelnök.
Evidens, de az amerikanizálódott Nyugaton mégsem elfogadott álláspont ez, ráadásul kiközösítés jár érte. Ez ellen pedig egyetlen demokratikus ellenszer van csupán: a nép hangja.
Ha ez populizmust jelent, ám legyen!
Még mindig jobb egy hamis bélyeggel a homlokunkon békében és biztonságban élni, mint mindenféle lázálomtól gyötörve háborúban magányosan szenvedni.
Szenvedély, hit és küldetés. Béke és biztonság. Stabilitás. Hazaszeretet. Ha ezekből építkezünk, ha ezeket az értékeket tartjuk fontosnak, akkor
nemet kell mondanunk a biztonságunkat veszélyeztető illegális migrációra, meg kell óvnunk családjainkat és gyermekeinket a genderpropagandától – és végül békét kell teremtenünk Európában a nemzeti közösségeink védelme érdekében.
Ezt a küldetést hangsúlyozta Orbán Viktor. Erről a közös hitről szólt a Békemenet.