A mostani békemeneten a miniszterelnök keményen fogalmazott, erős figyelmeztetést küldött saját tábora számára. Hogy tudniillik nekik áll a zászló, de ha elbízzák magukat vagy nem végzik el a szükséges munkát, el is bukhatnak. Ha pedig elbuknak, elbukik az ország is, sőt aligha ússzuk meg a háborús részvételt.
Olvasom baloldali és »független« elemzőktől, hogy ezúttal talán túlzottan is harcias a riadó: csakhogy amit Orbán mondott, az utolsó szóig igaz. Éppen ezért joggal hihetjük, hogy a kormányzó erő sok-sok tízezer, százezer híve, szavazója olyan kampányfinissel zárja le a nyitva hagyott ügyeket, hogy a szokottnál is jobban elcsendesülnek majd a globalisták. Hangsúlyozzuk újra, nem ők a fontosak, hanem a haza, a nemzet összessége, valamint maga a döntés, hogy kinek szavazunk bizalmat Brüsszelben és az önkormányzatokban.
Azonban ha a kormányoldal győzelme olyan arányú, hogy feleslegessé teszik annak a kérdését, ki mozgósított jobban, kinek akad többb szavazója és ki tudott értékelhető ajánlatot adni a társadalomnak, akkor teljesen felesleges vitába bocsátkozni a túloldallal csip-csup ügyekről. Például arról, hogy hányan is voltak jelen a békemeneten. Mi tudjuk, ők pedig nem hiszik el.