Így jártunk: Putyin nem küld karácsonyi üdvözletet a barátságtalan országoknak
Kivételek azért lesznek, és az ukránoknak is gratulál az orosz elnök!
Nem nyitunk vitát arról, hányan jelentek meg a békemeneten.
Nyitókép: MTI / Czeglédi Zsolt
„Nem nyitunk vitát arról, hányan jelentek meg a békemeneten. Elsősorban azért nem, mert mi tudjuk, hogy ha több százezer magyar megjelenik Budapest utcáin, már önmagában megfelelő az erődemonstráció. Azért sem vitatkozunk továbbá a pontos számokról, mert ellenfeleinket úgysem tudjuk meggyőzni. Ők a hátralévő egy hétben is igyekeznek majd elhitetni, hogy nem annyi az ennyi, de ennek végső soron nulla a jelentősége. Tulajdonképpen a kormányoldalnak kedvez, ha őszintén elhiszik vagy azzal hitegetik magukat, hogy nekik létezik utcai jelenlétük, nekünk pedig nem. (...)
A mostani békemeneten a miniszterelnök keményen fogalmazott, erős figyelmeztetést küldött saját tábora számára. Hogy tudniillik nekik áll a zászló, de ha elbízzák magukat vagy nem végzik el a szükséges munkát, el is bukhatnak. Ha pedig elbuknak, elbukik az ország is, sőt aligha ússzuk meg a háborús részvételt.
Olvasom baloldali és »független« elemzőktől, hogy ezúttal talán túlzottan is harcias a riadó: csakhogy amit Orbán mondott, az utolsó szóig igaz. Éppen ezért joggal hihetjük, hogy a kormányzó erő sok-sok tízezer, százezer híve, szavazója olyan kampányfinissel zárja le a nyitva hagyott ügyeket, hogy a szokottnál is jobban elcsendesülnek majd a globalisták. Hangsúlyozzuk újra, nem ők a fontosak, hanem a haza, a nemzet összessége, valamint maga a döntés, hogy kinek szavazunk bizalmat Brüsszelben és az önkormányzatokban.
Azonban ha a kormányoldal győzelme olyan arányú, hogy feleslegessé teszik annak a kérdését, ki mozgósított jobban, kinek akad többb szavazója és ki tudott értékelhető ajánlatot adni a társadalomnak, akkor teljesen felesleges vitába bocsátkozni a túloldallal csip-csup ügyekről. Például arról, hogy hányan is voltak jelen a békemeneten. Mi tudjuk, ők pedig nem hiszik el.
Nem baj, vasárnap világosan kiderül majd, hogy a jobboldal vagy a baloldal kapja meg a felhatalmazást a magyar nemzettől. Kiderül, kikben bíznak az emberek, melyik oldalnak van közösségi és intézményes ereje, és kik azok, akik folyton csak szavalnak, azonban cselekedni képtelenek. Hamarosan tehát mindent világosan látunk majd. Annyit azonban már most is érzékelünk, hogy ha a kormányoldal hívei elvégzik a hátralévő munkát, ismét megnyerhetik a jövőt.”