Néha nagy különbségek vannak aközött, hogy mit tanítanak otthon, és mit az iskolában. Erre egy jó példa volt a Brexit. A munkásosztály a Brexitre szavazott, de a tanároknak csak a töredéke. Azt mondták a tanteremben a gyerekeknek, hogy a szüleitek buták, ha a Brexitre szavaznak, kigúnyolták az ilyen családokat. Ez nagyon rossz érzést keltett azokban a gyerekekben, akiknek a szüleik az EU-ból való kilépést támogatták. Régen értékegyezés volt a szülők és az iskolák között. Ő például katolikus iskolába ment, mert a szülei ennek az értékrendjével értettek egyet. Most viszont a szülők nem értenek egyet az iskolák értékeivel, és a bizalom így megtört. A bizalmat vissza kell állítani, és
világos definíciók kellenek arról, kinek mi a szerepe és kötelessége.
Nemzeti identitás és józan ész
Williams szerint az iskola dolga többek között, hogy közös nemzeti identitásra és józan észre neveljen. Az EU is közös értékeket akar látni, ami lehetne jó, ha közös európai értékekről lenne szó, de ők inkább felül akarják írni a nemzeti identitást. Williams szerint
ha a tanár nem dönthet, hogy mit tanít, akkor csak egy robot, aki utasításokat követ.
De most a tanárokat nem tekintik témájuk szakértőjének, azt akarják, hogy „hallgasson a gyerekekre”, és ne azt például, hogy szeresse az angol irodalmat. A tananyagot megfosztották minden tartalmától, csak a politika maradt, és a tanárok így autoritásukat is elvesztették. Ezért fordul sok tanár a politikai aktivizmushoz, hiszen már nem mondhatja a gyerekeknek, hogy „azért vagyok én a tanár, mert többet tudok nálad”.