Hogyan lehet kiűzni a politikát az osztálytermekből?

Nyitókép: MCC/Holla Dániel

A neves brit oktatási szakértő szerint a tanárok szerepe nem a politikai aktivizmus, hanem a tudás átadása. A klasszikus tanári szerep azért is fontos, mert ez utóbbit a technológia soha nem tudja elvégezni az ember helyett.

***

Joanna Williams arról beszélt, hogyan lettek politikai aktivisták nyugaton a tanárok és valóban érdemes-e tudást átadni a diákoknak. Az MCC vendége a Cieo agytröszt alapítója és igazgatója, aki több mint tíz évig tanított a Kenti Egyetemen, és a Kenti Egyetem Felsőoktatás-kutatási Központjának igazgatója volt. Williamst Szakos Enikő, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatója kérdezte. 

Mint Williams kifejtette, 

 lényegében arról van szó, hogy az idősebb generáció szellemi örökséget ad át a fiatalabbnak. A témák ismerete pedig különösen fontos a tanárok számára, hiszen ez alapján tud mérlegelni és dönteni a tanár, hogy mi az, amit ismerjenek a diákok. Ez az alap viszont sajnos teljesen hiányzik a mai tanárokból nyugaton.

A liberálisok állítják, hogy manapság nem kell tudás, mert minden változik, és ki tudja, mit kell tudniuk a gyerekeknek? Ez az érvelés megerősödött az okostelefonok bejövetele óta, hiszen az emberek elő tudják venni a telefont, és bármilyen információt ki tudnak keresni. Ez Williams szerint szűk látókörről árulkodik, hiszen 

és azt sem tudja megmagyarázni, melyik tény miért fontos, vagy azok milyen viszonyban állnak egymással.

A liberálisok szerint a mai diákoknak olyan állásaik lesznek, amiket ma még ki sem találtak. Williams szerint azért manapság is elég sokan dolgoznak olyan állásokban, amelyek húsz éve is megvoltak. Ráadásul bizonyos alapokra, mint a történelem vagy az irodalom, minden korban szükség van.

Az emberi intelligencia nem cserélhető le az AI-vel

A brit szakértő erősen szkeptikus a mesterséges intelligenciával (AI) szemben. Ugyan lehet az AI hasznos eszköz, de az emberi intelligencia nem lecserélhető vele. Ha az AI gyárt öt szöveget, végül az emberi agy kell, hogy eldöntse, melyik az értékes vagy érdekes. 

Szakos kérdésére, miszerint ki dönti el, mit kell megtanítani, Williams felidézte, hogy brit tanár kollégái korábban arról beszéltek egymás között, hogy nem is kell tárgyi tudás, elég, ha pár leckével többet tudunk a diáknál. Így lényegében bármit tudnak tanítani. A szakértő szerint ez rossz hozzáállás, mert a tárgyi ismeret a legfontosabb a tanárok számára. Ez teszi lehetővé, hogy a tanár eldöntse, mit kell tanítani, lehetővé teszi a döntéshozatalt. Bár úgy gondolja, hogy J. K. Rowling jó író, mégis el tudja dönteni, hogy ő Shakespeare-t akar oktatni. Nem lehet azt mondani, hogy mindegy, mi a tananyag.

Tisztelettel kell ott lenni. Manapság viszont a szülők nem is látják, mi megy a tanteremben. Angliában a szexuális felvilágosítás órán olyan dolgokat tanítanak, amelyekről a szülők nem is tudnak, és próbálják elrejteni a szülők elől, ami ott elhangzik. A brit miniszterelnök fellép ez ellen, de keveset tesz és túl későn. 

Williams szerint a kisgyerekek számára még ennek a kérdésnek a feltevése is káros lehet. Eközben egyes iskolák engedik, hogy bent a gyerekek döntsék el, minek tartják magukat. A szülők ismerik a legjobban a gyerekeiket, de most úgy kezeli a szülőket néhány iskola, mintha veszélyesek lennének a gyerekre. A szülők és a tanárok régen együtt dolgoztak a gyerekek nevelésén, de ma néhány tanár fontos tényeket titkol el a szülők elől. 

Szülői hiányosságok

Más hiányosságok is vannak, Angliában minden szeptemberben jönnek a hírek, hogy a gyerekek úgy kezdik az iskolát, hogy nem tudnak önállóan vécét használni, vagy még pelenkát viselnek. Williams szerint ha ezek a hírek igazak, akkor nagy a gond. A szülők sem teljesítik néha a kötelességeiket, és ez egy veszélyes körforgás. Eközben 

Elhitetik a szülővel, hogy súlyos károkat okoznak a gyereknek, ha elrontják, pedig korábban több száz éven át mindenki megoldotta ezt a feladatot. Így nagy nyomást helyeznek a szülőkre. 

Néha nagy különbségek vannak aközött, hogy mit tanítanak otthon, és mit az iskolában. Erre egy jó példa volt a Brexit. A munkásosztály a Brexitre szavazott, de a tanároknak csak a töredéke. Azt mondták a tanteremben a gyerekeknek, hogy a szüleitek buták, ha a Brexitre szavaznak, kigúnyolták az ilyen családokat. Ez nagyon rossz érzést keltett azokban a gyerekekben, akiknek a szüleik az EU-ból való kilépést támogatták. Régen értékegyezés volt a szülők és az iskolák között. Ő például katolikus iskolába ment, mert a szülei ennek az értékrendjével értettek egyet. Most viszont a szülők nem értenek egyet az iskolák értékeivel, és a bizalom így megtört. A bizalmat vissza kell állítani, és 

Nemzeti identitás és józan ész

Williams szerint az iskola dolga többek között, hogy közös nemzeti identitásra és józan észre neveljen. Az EU is közös értékeket akar látni, ami lehetne jó, ha közös európai értékekről lenne szó, de ők inkább felül akarják írni a nemzeti identitást. Williams szerint 

De most a tanárokat nem tekintik témájuk szakértőjének, azt akarják, hogy „hallgasson a gyerekekre”, és ne azt például, hogy szeresse az angol irodalmat. A tananyagot megfosztották minden tartalmától, csak a politika maradt, és a tanárok így autoritásukat is elvesztették. Ezért fordul sok tanár a politikai aktivizmushoz, hiszen már nem mondhatja a gyerekeknek, hogy „azért vagyok én a tanár, mert többet tudok nálad”.