Hogyan lettek politikai aktivisták nyugaton a tanárok és valóban érdemes-e tudást átadni a diákoknak. Az MCC újabb, az oktatás jövőjével foglalkozó eseményén jártunk.
Nyitókép: MCC/Holla Dániel
A neves brit oktatási szakértő szerint a tanárok szerepe nem a politikai aktivizmus, hanem a tudás átadása. A klasszikus tanári szerep azért is fontos, mert ez utóbbit a technológia soha nem tudja elvégezni az ember helyett.
***
Joanna Williams arról beszélt, hogyan lettek politikai aktivisták nyugaton a tanárok és valóban érdemes-e tudást átadni a diákoknak. Az MCC vendége a Cieo agytröszt alapítója és igazgatója, aki több mint tíz évig tanított a Kenti Egyetemen, és a Kenti Egyetem Felsőoktatás-kutatási Központjának igazgatója volt. Williamst Szakos Enikő, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatója kérdezte.
Mint Williams kifejtette,
az oktatás szerepe életbevágó a generációk közötti kommunikációban:
lényegében arról van szó, hogy az idősebb generáció szellemi örökséget ad át a fiatalabbnak. A témák ismerete pedig különösen fontos a tanárok számára, hiszen ez alapján tud mérlegelni és dönteni a tanár, hogy mi az, amit ismerjenek a diákok. Ez az alap viszont sajnos teljesen hiányzik a mai tanárokból nyugaton.
A liberálisok állítják, hogy manapság nem kell tudás, mert minden változik, és ki tudja, mit kell tudniuk a gyerekeknek? Ez az érvelés megerősödött az okostelefonok bejövetele óta, hiszen az emberek elő tudják venni a telefont, és bármilyen információt ki tudnak keresni. Ez Williams szerint szűk látókörről árulkodik, hiszen
a Google információt ad, de nem ad tudást,
és azt sem tudja megmagyarázni, melyik tény miért fontos, vagy azok milyen viszonyban állnak egymással.
A liberálisok szerint a mai diákoknak olyan állásaik lesznek, amiket ma még ki sem találtak. Williams szerint azért manapság is elég sokan dolgoznak olyan állásokban, amelyek húsz éve is megvoltak. Ráadásul bizonyos alapokra, mint a történelem vagy az irodalom, minden korban szükség van.
Ezt is ajánljuk a témában
Mikor adjunk okostelefont egy gyermek kezébe? Ki lehet-e tiltani az iskolákból ezeket a készülékeket? Hogyan szabályozzuk a közösségi média használatát a kiskorúak körében. Erről kérdeztük Pöltl Ákost, az MCC Ifjúságkutató Intézetének kutató-szakértőjét, családbiztonsági szakértőt.
A brit szakértő erősen szkeptikus a mesterséges intelligenciával (AI) szemben. Ugyan lehet az AI hasznos eszköz, de az emberi intelligencia nem lecserélhető vele. Ha az AI gyárt öt szöveget, végül az emberi agy kell, hogy eldöntse, melyik az értékes vagy érdekes.
Mindig szükség lesz emberekre, akik megítélik az AI munkáját.
Szakos kérdésére, miszerint ki dönti el, mit kell megtanítani, Williams felidézte, hogy brit tanár kollégái korábban arról beszéltek egymás között, hogy nem is kell tárgyi tudás, elég, ha pár leckével többet tudunk a diáknál. Így lényegében bármit tudnak tanítani. A szakértő szerint ez rossz hozzáállás, mert a tárgyi ismeret a legfontosabb a tanárok számára. Ez teszi lehetővé, hogy a tanár eldöntse, mit kell tanítani, lehetővé teszi a döntéshozatalt. Bár úgy gondolja, hogy J. K. Rowling jó író, mégis el tudja dönteni, hogy ő Shakespeare-t akar oktatni. Nem lehet azt mondani, hogy mindegy, mi a tananyag.
A tanterem Williams szerint olyan, mint egy templom.
Tisztelettel kell ott lenni. Manapság viszont a szülők nem is látják, mi megy a tanteremben. Angliában a szexuális felvilágosítás órán olyan dolgokat tanítanak, amelyekről a szülők nem is tudnak, és próbálják elrejteni a szülők elől, ami ott elhangzik. A brit miniszterelnök fellép ez ellen, de keveset tesz és túl későn.
A szülő úgy küldi be a gyerekét a brit iskolába, hogy az tudja, fiú-e vagy lány, de úgy jön ki, hogy már nem biztos benne.
Williams szerint a kisgyerekek számára még ennek a kérdésnek a feltevése is káros lehet. Eközben egyes iskolák engedik, hogy bent a gyerekek döntsék el, minek tartják magukat. A szülők ismerik a legjobban a gyerekeiket, de most úgy kezeli a szülőket néhány iskola, mintha veszélyesek lennének a gyerekre. A szülők és a tanárok régen együtt dolgoztak a gyerekek nevelésén, de ma néhány tanár fontos tényeket titkol el a szülők elől.
Ezt is ajánljuk a témában
Az oktatási rendszeréről híres Finnország meglepő módon az EU-s átlag alatt szerepel – mutatjuk, mekkora gondot okoz a tanárhiány a világon.
Más hiányosságok is vannak, Angliában minden szeptemberben jönnek a hírek, hogy a gyerekek úgy kezdik az iskolát, hogy nem tudnak önállóan vécét használni, vagy még pelenkát viselnek. Williams szerint ha ezek a hírek igazak, akkor nagy a gond. A szülők sem teljesítik néha a kötelességeiket, és ez egy veszélyes körforgás. Eközben
olyan alapvető dolgokat, mint a szobatisztaságra nevelés, manapság túlbonyolítanak.
Elhitetik a szülővel, hogy súlyos károkat okoznak a gyereknek, ha elrontják, pedig korábban több száz éven át mindenki megoldotta ezt a feladatot. Így nagy nyomást helyeznek a szülőkre.
Néha nagy különbségek vannak aközött, hogy mit tanítanak otthon, és mit az iskolában. Erre egy jó példa volt a Brexit. A munkásosztály a Brexitre szavazott, de a tanároknak csak a töredéke. Azt mondták a tanteremben a gyerekeknek, hogy a szüleitek buták, ha a Brexitre szavaznak, kigúnyolták az ilyen családokat. Ez nagyon rossz érzést keltett azokban a gyerekekben, akiknek a szüleik az EU-ból való kilépést támogatták. Régen értékegyezés volt a szülők és az iskolák között. Ő például katolikus iskolába ment, mert a szülei ennek az értékrendjével értettek egyet. Most viszont a szülők nem értenek egyet az iskolák értékeivel, és a bizalom így megtört. A bizalmat vissza kell állítani, és
világos definíciók kellenek arról, kinek mi a szerepe és kötelessége.
Williams szerint az iskola dolga többek között, hogy közös nemzeti identitásra és józan észre neveljen. Az EU is közös értékeket akar látni, ami lehetne jó, ha közös európai értékekről lenne szó, de ők inkább felül akarják írni a nemzeti identitást. Williams szerint
ha a tanár nem dönthet, hogy mit tanít, akkor csak egy robot, aki utasításokat követ.
De most a tanárokat nem tekintik témájuk szakértőjének, azt akarják, hogy „hallgasson a gyerekekre”, és ne azt például, hogy szeresse az angol irodalmat. A tananyagot megfosztották minden tartalmától, csak a politika maradt, és a tanárok így autoritásukat is elvesztették. Ezért fordul sok tanár a politikai aktivizmushoz, hiszen már nem mondhatja a gyerekeknek, hogy „azért vagyok én a tanár, mert többet tudok nálad”.
A miniszterelnök politikai igazgatója elárulta, újjászületik és új funkciót kap a Korona Szálló.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
Mi lesz a következő?
„Már nem gyerek” – mondta róla a Crystal Palace menedzsere.
Bámulatos, hol tart már a jogállam a fejlett nyugaton.
A délvidéki magyar fiatalok számára is elérhetővé váltak az MCC tehetséggondozó programjai, melyeket a szervezet új szabadkai központjában indítottak el.
Kedden a Nagy Lajos király útján érkező villamos az egyik átjáróban letarolt egy menetrend szerint közlekedő buszt.
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
