Ez a helyzet Ukrajnával is. Olyan mértékű küldetéstudat tombol a világ progresszív liberálisaiban – és azok magyarországi képviselőiben –, hogy hajlandók lennének feláldozni minden ukrán embert azért, hogy a saját igazságaiknak érvényt szerezzenek, miközben kockára tennék az európai kontinens és benne Magyarország jövőjét is.
A magyar jobboldal és a világ békepárti hálózatai ezzel szemben azt mondják: azonnal véget kell vetni a harcoknak, mert az ár, amit az emberiség fizet, túl nagy, és nem igazolja a liberális célokat. Ezért vádol bennünket azzal, hogy az agresszor oldalán állunk.
Engedje meg, hogy ehhez Babits Mihály Húsvét előtt című verséből idézzek:
»Ki a bűnös, ne kérdjük, / ültessünk virágot, / szeressük / és megértsük / az egész világot.«
Nyilván a sorok mögött ott rejlik a költő idealizmusa, és talán az is, hogy »az egész világ nem a mi birtokunk« – de az Ön logikája szerint akkor Babits is az agresszorral volt? Vagy csak békét akart, ahogyan mi is? Ha nem lehet kommunikálni a harcoló felek mindegyikével, akkor hogyan lesz béke? Ön is tudja: sehogy.
Csakhogy Önt ez nem is zavarja. Mert Ön nem békét, hanem az igazságos háborúját akarja. Vagyunk viszont itt pár milliónyian, akiket viszont zavar, és mi nem akarjuk ezt a háborút. És azt sem szeretjük, ha emiatt naponta epét hánynak ránk. Esetleg érdemes lenne egyszer ezekről az emberekről is készítenie egy videót! Végül engedje meg, hogy sok sikert kívánjak a könyvéhez. Tudja, mi azon dolgozunk, hogy az Ön által emlegetett magyar–ukrán háború története fikció maradjon – minden magyar ember érdeke, hogy mi végezzük jól a dolgunkat, és ne Önből legyen vátesz.”