A Tanuláspolitikai Intézet (LPI) kutatása szerint országos szinten minden tizedik tanári pozíció betöltetlen, vagy nem megfelelő végzettségű személy látja el.
Tökéletes megoldás nincs, törekvések vannak
Franciaországban alkalmi szerződések kötésével próbálják pótolni a hiányzó órákat. Mivel az így alkalmazott emberek nincsenek státuszban, nem is kell feltétlenül a megfelelő akadémiai végzettséggel rendelkezniük az órák megtartásához. Elsősorban a magánoktatásban alkalmazzák őket, de tavaly már a közintézményekben is elérte a 10 százalékot az arányuk.
Vagyis minden tizedik tanár szerződéssel tanít a közoktatásban, és valószínűleg nem is rendelkezik tanári végzettséggel.
A másik megoldás – ami szintén nem kedvez az oktatás színvonalának –, a felvételi követelmények csökkentése. Már nem csak közepes, de kifejezetten rossz diplomákkal is felveszik a frissen végzett tanárokat a jobb állami intézményekbe is.
Míg Franciaországban újabb munkaerő becsatornázására keresnek alternatívákat, az Egyesült Államokban arra összpontosítanak, hogy minél kevesebb tanár minél több diákot legyen képes tanítani. Összevonnak csoportokat, több online órát tartanak. Sőt, olyan is előfordul, hogy egy nagyobb csoportban a szaktanár mellett egy egyetemi hallgató segédkezik, és válaszol a diákok felmerülő kérdéseire, hogy tehermentesítse az oktatót.
Emellett az USA-ban is igyekeznek megkönnyíteni a tanárok munkába állását. Már több államban is felgyorsították a tanári minősítés kiállításának folyamatát, annak érdekében, hogy a friss munkaerő mihamarabb rendelkezésre álljon.
Hollandiában a négynapos iskolai hét lehetősége is felmerült,
a szakszervezetek szerint viszont az egyetlen megoldás a tanárok fizetésének megemelése.
Nemcsak Hollandiában, de a többi országban is az a közvélekedés, hogy az alkalmi munkavállalók alkalmazása, a csoportok összevonása csupán felületi kezelés. A problémát a tanári fizetések megemelésével, és a pálya népszerűsítésével lehetne megoldani.
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán