Az újdonsült Széchenyi-díjas történész szerint Görgei-párti nem lehet valaki úgy, hogy nem Kossuth-párti.
Nyitókép: MTI/Mónus Márton
Idén március 15-én kapott Széchenyi-díjat Hermann Róbert történész, akivel a kitüntetés apropóján a Magyar Hírlap készített interjút.
A beszélgetés során szóba került a régi „Görgei vagy Kossuth”- vita is, melnyek kapcsán Hermann igyekezett tiszta vizet önteni a pohárba.
A történész elmondta, úgy látja, „hogy
az az előítéletes gondolkodás, ami Görgeivel szemben részben tizenöt-húsz évvel ezelőtt még szakmai körökben is megvolt, napjainkra megszűnt,
és a történelmi emlékezetben elfoglalta az őt megillető helyet.
Lassan már Kossuth Lajos szorul védelemre, mert az ő megítélése kezd méltánytalanná válni”.
Ezek után az újságíró kérdésére azt is kifejtette, miért szorul újabban védelemre az egykori kormányzó:
Kossuthot hajlamosak sokan egy felelőtlen, szószátyárnak tekinteni, holott egyáltalán nem az volt. Kétségtelenül minden idők egyik legjobb magyar szónoka volt, de azért jelentősen több annál.
A XIX. század legtalálékonyabb, legleleményesebb magyar politikusa, aki egyébként soha nem került igazán padlóra. Amikor azt hitték már, hogy összeomlik, akkor két hét múlva megrázta magát, és kitalált valami újat”.
Hermann azt is megjegyezte, nem szabad elfeledni, hogy Kossuthank „nagyon maradandó eredményei is voltak. A politikai nyilvánosság megteremtése az Országgyűlési és a Törvényhatósági Tudósításokkal, a modern politikai sajtó létrehozása a Pesti Hírlappal, voltaképpen az egész 1848-49-es eseménysor”.
A Széchenyi-díjas történész aláhúzta:
Görgei-párti nem lehet valaki úgy, hogy nem Kossuth-párti, mert Görgeinek meg az összes többi katonának semmilyen szerep nem jutott volna, ha nincs Kossuth, aki az egészet vitte a vállán”.
Ezt is ajánljuk a témában
A branyiszkói ütközet a magyar szabadságharc egyik kulcspillanata volt, Görgei előtte csatákat veszített, ám a hadjáratot megnyerte. De ki az a Guyon Richárd?
„A jobbágyfelszabadítás megvalósítása, ami Szent István óta a legnagyobb társadalomtörténeti fordulatnak tekinthető, és ebben Kossuthnak nagyon jelentős szerepe volt. Nem véletlen, hogy amíg létezett klasszikus paraszti népesség, addig olyan erős rendkívüli Kossuth-kultusz élt.
Mostanra leértékelődött Kossuth személye, mert pályafutásából azokat a negatív elemeket emelik ki, amelyek kétségtelenek, de a magasugrókat sem a kisebb vagy a közepes ugrásaik alapján ítéljük meg, hanem a legnagyobbak alapján”
– magyarázta Hermann.
De mit is várhatnánk attól a politikai kultúrától, amely tömeggyilkos rablóvezérekből farag nemzeti hőst, vagy amely a minap Budapest 1919. augusztus 4-ei elfoglalását és kirablását ünnepelte? Veczán Zoltán írása.
A választ Katona Csabával, a Magyar Nemzeti Levéltár történészével és a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeumot vezető Barkó Ágoston atyával közösen kerestük.
A budapesti ukrán nagykövet történelmileg erősen megkérdőjelezhető állításokat fogalmazott meg a magyar-ukrán közös múltról.
Sok baj van Brüsszellel Arthur Krön szerint.
Zajlik a szemellenzős tagadás és a struccpolitika – mutatott rá Stéphane Audoin-Rouzeau francia történész a Le Figarónak adott interjúban.
Valami ilyesmi jutott az eszembe, amikor egyik nemzeti emlékhelyünkre, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba autóztam.
A 444 ironikus hangnemben számolt be Orbán Viktor interjújáról.
A második esetről felvétel is készült.
