Görgei stratégiája, Guyon Richárd vakmerősége – így nyertünk Branyiszkónál a császáriak ellen

Az önmagában is jól hangzó branyiszkói győzelem döntően befolyásolta az 1848-1849-es magyar szabadságharc menetét, a téli hadjárat része volt, a háború kulcsmozzanatai közé tartozik: 

Gyorstalpalóként jegyezzük meg: téli hadjáratnak a szabadságharc azon időszakát nevezik a történészek, melynek során a császári csapatok összehangolt támadást indítottak a magyar erők ellen 1848 végén, 1849 elején, a hadjárat célja pedig a magyar forradalom által kivívott részleges önállóság totális megszüntetése volt. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a császári hadjárat során a Habsburg-erők csaknem az összes összecsapást megnyerték, mégis 

 Ennek a sikernek volt fontos építőköve, ami a Branyiszkói-hágónál történt 175 évvel ezelőtt, 1849. február 5-én.

Görgei taktikai cikázása a Felvidéken

Az előzményekről és némileg a következményekről röviden annyit, hogy Görgei csapatai Pest és Buda taktikai feladása után a haditervnek megfelelően elindultak a Felvidékre, hátbatámadással fenyegetve a komáromi várat és az épp Lipótvárat ostromló császári haderőt, ezért az osztrák fővezér, 

hiszen Görgei ily módon eltérítette a császári erőket a Debrecen felé irányuló főcsapástól, megóvva a visszavonuló magyar honvédsereget. Az így nyert két hét pedig elegendő volt ahhoz, hogy megszilárduljon a magyar védelem.

A szabadságharc legzseniálisabb magyar hadvezére, Görgei Artúr tábornok mégis slamasztikába, de minimum döntéskényszerbe került: először is nyilvánvalóvá vált, hogy túlerő veszi közre, ezért elvonult a bányavárosok felé, majd keletre, Lőcse és Kassa irányába. Lőcsén aztán 

 ahol császáriak állomásoztak. 

Az északi, branyiszkói kerülő pozitív hozadéka az lehetett, hogy a Kassa környékén táborozó Schlik-hadtestet Klapka és Görgei bekeríthette, a veszélyt meg az jelentette, hogy 

Görgei emellett úgy gondolta, csapatainak jót tenne egy győztes ütközet, végül ez a vágya, megérzése döntött: az Eperjesre és Kassára vezető Branyiszkói-hágó bevételét az angol Guyon Richárd ezredesre bízta.

Ki az a Guyon Richárd?

Guyon Richárd röviden egy angol gróf volt. 1813-ban született Angliában, egy francia hugenotta eredetű főnemesi családban. Katona lett, mint az ősei, és előbb Portugáliában harcolt, majd belépett a császári hadseregbe. Elvette egy lovassági tábornok lányát, aztán anyagi okokból otthagyta a katonaságot, 

Amikor kitört a szabadságharc, őrnagyi rangot kapott, több csatában részt vett, Kossuth is felfigyelt rá, előléptette. Görgei Artúr a kezdetektől nem helyeselte Guyon Richárd komolyabb pozícióba kerülését, mivel nem tartotta nagyra vezetői képességeit – bár a vitézségét elismerte. Amikor Görgei az elterelési hadművelet során az északnyugati bányavárosok felé indult, Guyon az utóvéd parancsnokaként többször is vereséget szenvedett az osztrák üldözőktől. Görgei tábornok a branyiszkói támadás vezetését mégis Guyonra bízta, ám keze alá szándékosan a gyengébb zászlóaljakat adta, előrelátóan, hogy ezek győzelme erősítse a harci morált. Bejött a húzás.

Pár vélemény az angol katonagrófról:

 Bármennyire meg lehetett bízni ugyanis Guyonban a csatatéren – vagyis ha föladatának megoldásához nem kellett különösebb leleményesség, csupán személyes vitézség – ugyanolyan kevéssé felelt meg a követelményeknek mint nagyobb önálló csapattestek vezetője.” (Görgei)

„Nem sok ésszel és semmi hadi tudománnyal sem bír, de bír, csaknem az őrültséggel határos személyes bátorsággal.” (Pálffy János, képviselő)

Nem oly sokan vagyunk, hogy olyan embert, mint Guyon nélkülözhessünk.” (Kossuth)

„Az ördög vigyen el, ha át nem megyek rajta”

Az angol Guyon Richárd annyira biztos volt a sikerben, hogy 

 holott a 758 méter magasan futó, meredek terepen megközelíthető Branyiszkói-hágó kanyarulatait és szorosait a védők erődítménnyé varázsolták a barikádokkal. Amikor megszemlélte a hágót, angolul állítólag csak annyit mondott: „Az ördög vigyen el, ha át nem megyek rajta”. A roham előtt sajátos, magyar-német nyelvű parancsot adott katonáinak: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen.” –

Először a megfutamodott újoncok soraiba lövetett, majd maga állt a következő támadás élére és diadalra vezette katonáit: mind a huszonhárom állást elfoglalták, órákon át, szuronnyal űzték ki az ellenséget állásról állásra haladva, éjfélre végeztek, a Deym vezette 

 Ehhez a félelemhez döntően hozzájárult három század honvéd kapaszkodása a hegyoldalban, akiket egy huszárparancsnok vezetett és tízpercenként rohamjelet trombitáltatott egy kornétással: a védők csak azt hallották, hogy valahol az oldalukban is közelednek.

Guyonnak 3800 embere volt, a Deym vezette császáriaknak feleannyi, ezek azonban harcedzett, sikerhez szokott csapatok voltak, a magyar-szlovák sereg, mint említettük, mindeddig kevésbé. Az ütközetben a magyar csapatok vesztesége százötven, a császári csapatoké mintegy nyolcszáz fő volt.

Görgei gondolatai Branyiszkóról

Görgei emlékirataiban érdekes fejezeteket olvashatunk az ütközetről és Guyon Richárdról is. Íme, a teljesség igénye nélkül:

„Gróf Guyon ezredes hebehurgyaságában már négy nappal Iglóra érkezése előtt, január 30-án hajnalban olyan ügyetlenül ütött rajta a lőcsei ellenséges oszlop felénk kiállított tábori őrsén, hogy abból néhány ember el tudott menekülni. 

és másnap, január 31-én Schlik gróf altábornagy is tudhatta már Tokajban – vagy ha közelebb Kassához, annál rosszabb ránk nézve –, hogy mi a teendője, hacsak le nem becsüli a feldunai hadtestet, ezt pedig olyan hadvezérről, mint ő, nem lehetett föltételezni.”

A tábornok kristálytiszta látlelete saját helyzetéről Branyiszkónál:

 mégpedig azzal a kilátással, hogy minket ismételten megverhet, mielőtt hátul Klapka ezredes utolérheti, és mert engem szintén a támadásra, azaz a február 5-i rohamnak minden erőmből való megismétlésére indít egyfelől az utánunk nyomuló Götz- és Jablonowski-féle dandároknak és szövetségesüknek, a szlovák népfölkelésnek közeledése, másfelől az az elhatározásom, hogy a harcot többé nem kerülöm: mindezeknél fogva a február 6-i összecsapás a Schlik-féle hadtest és a feldunai hadtest közt döntőnek ígérkezett. Ennek az okfejtésnek a szempontjából már a február 5-i ütközet kimenetele is válasz lesz a nagy kérdésre: 

Görgei a hadjáratot megnyerte, hiába veszítette el a csatákat

Görgei hadserege hiába veszítette el ütközetei többségét, a hadjáratot lényegében megnyerte: „hetekre visszatartotta Windisch-Grätz főerőit a Tisza-vonal elleni frontális támadástól és végül – a branyiszkói áttörésnek köszönhetően – súlyosabb veszteségek nélkül került ki a császári csapatok gyűrűjéből” – fogalmaz a történész. A hab a tortán, a Schlik-hadtest bekerítése Henryk Dembiński szokásos tehetetlensége miatt nem sikerült, de 

indulhatott a tavaszi hadjárat.

*

Felhasznált irodalom:

Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban, Magvető Könyvkiadó 

Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó 

Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó

https://militaria.hu/digitalis-hadtortenelem-hadtorteneti-oktatasi-csomagok-iskolak-szamara/1848-49-es-szabadsagharc-es-forradalom-tortenete/a-branyiszkoi-utkozet

https://m.mult-kor.hu/annyira-biztos-volt-a-sikerben-hogy-mar-a-branyiszkoi-attres-elott-megirta-gyozelmi-jelenteset-guyon-richard-20210330

https://mek.oszk.hu/04700/04739/html/gorgey1022/gorgey1022.html

Nyitókép: a branyiszkói áttörés