Íme, a szabadságharc egyik utolsó nagy sikere – a csornai ütközetre emlékezünk

Nyitókép: Az 1849. június 13-i csornai csata fegyvertípusai, Csornai Múzeum

Közel a mai nyugati határhoz, a Rábaközben, egészen pontosan Csornán zajlott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó győztes ütközete, miután a honvédsereg a tavaszi hadjáratban kipucolta az ország nagy részéből a megszálló császáriakat, Buda visszafoglalása után pedig Kmety György – beszédes állandó jelzőjével a „csornai győző”, a török hadsereg későbbi dandártábornoka Iszmail pasa néven, aki sosem nősült meg, és Londonban hunyt el 1865-ben – a Rába-vonal védelmére kapott megbízást Görgey Artúr fővezértől. 

Ütközet, nem csata, hiszen a „csata” szó használata szakmai szempontból indokolatlan: a hadtörténészek a főerők közötti összecsapást hívják csatának, és itt nem a főerők ütköztek meg. Fontos előzmény tehát, hogy 

 hiszen Ferenc József szövetséget kötött I. Miklós orosz cárral Magyarország leverésére, ami olyan erők megjelenését jelentette a képletben, amit bármilyen zseniális taktikai-stratégiai húzás sem ellensúlyozhatott.

Görgey megvalósíthatatlan, de szükségszerű célja

Görgey célja nyilvánvaló és értelemszerű volt:

 a háború eldöntése. A célt azonban számtalan akadály tette lehetetlenné, túl a közelgő orosz beavatkozáson. Röviden: készletek és élőerő-utánpótlás akadozása, tüzérségi muníció apadása, politikai csatározások az ország élén, a köztársasági és királysági elvek ütközése az ország meghatározó alakjai között – 

Mégis, Görgey bölcsen engedett a háború sikere érdekében és vezérkari főnökével együtt hadműveleti tervet dolgozott ki az osztrák erők megtámadására a Vág folyó mentén június közepére: ennek volt része, hogy Kmety György hadosztálya megtartsa a Rába vonalát.

Az erőviszonyok

Az eseményeket a lehető legrövidebben úgy lehet összefoglalni, hogy a császáriak tábornoka, Franz Wyss elfoglalta Csornát, majd Kmety György serege 1849. június 13-án hajnalban megtámadta és visszavonulásra kényszerítette a császáriakat. 

Az osztrákok nagyjából 2700 fővel, a magyarok 5000 fővel vettek részt az ütközetben. „A magyar parancsnok tehát csaknem kétszeres túlerővel rendelkezett, amennyiben képes olyan gyorsan győzni, hogy az öt óra menettávolságra lévő osztrák dandár másik fele ne érjen időben Csornára. Amennyiben Kmety hadmozdulata nem lepleződik le korán, ez igen valószínűnek tűnt, így 

– írja Horváth Gábor helytörténész.

A terv és a győzelem

Kmety délről, Pápa irányából támadta meg a Csornán tartózkodó császáriakat. Terve szerint meglepetésszerűen támad, bekeríti az ellenséget, akik „vagy megadják magukat, vagy megsemmisíti őket”. A források szerint Kmety a seregét Szilsárkánynál kettéválasztotta: a sereg egyik része elvágta a császáriak visszavonulási lehetőségét Kapuvár felé, vagyis nyugatra, amivel azt is megakadályozta, hogy onnan segítséget kérjenek. A többiek Kmety vezetésével délről indultak Csorna felé, bizonyos honvédalakulatok pedig kelet felől, Kóny irányából is támadtak, hogy arrafelé se tudjanak visszavonulni az osztrákok. 

A történészek szerint Kmety György honvédserege végül „a nagyutcai kertek alján” – a mai Kmety György utca vonalán – vonult be hajnalban déli irányból a községbe, meglepve a császári sereget, amivel ki is lehetett pipálni a terv lényegét. 

 sőt, a csatában elesett Franz Wyss császári dandártábornok is. Mindkét oldalon nagyjából ötven fő esett el és sokkal több sérült volt.

Bizonyos feljegyzések szerint az ütközetben tevékeny szerepet vállalt a premontrei rend: 

 A szabadcsapat állítólag alaposan megzavarta a császári sereget, ami nagyban hozzájárult a győzelemhez.

A teljes bekerítés terve egyébként csak részben sikerült, ami annak volt köszönhető, hogy a korábban Bősárkánynál felégetett hidakat Wyss helyrehozatta, a magyarok tudta nélkül. Miután a császáriak átvonultak ezeken, elpusztították az átjárókat a bősárkányi lakosság ellenkezése dacára, majd a helyi ellenállás megtorlásaként 

 mi több, Haynau parancsára a falut is felégették pár nap múlva. 

A szemtanú, akinek máig élnek az utódai

Érdekesség, hogy 1937-ben, 102 éves korában halt meg a csornai jobbágy, Cser Mihály, aki annak idején még látta a lováról lefordulni Wyss osztrák tábornokot. Kamaszként élte meg az ütközetet és időskorában is szívesen idézte fel emlékeit. 

A lényeg, hogy a Soproni Hírlap megszólaltatta a százéves Cser Mihályt 1935-ben, a cikkre Szalay Balázs helytörténész akadt rá. Az idős szemtanú elmondta: 

 Elmesélte, hogy a menekülő osztrákok Kocsis Márton csornai gazdát hurcolták el magukkal, hogy mutassa az utat Bősárkány felé. Cser Mihály utódai máig számon tartják az eseményeket.

*

Felhasznált irodalom:

Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. Sopron, 1999. csorna

https://www.gyoriszalon.hu/news/9630/66/

https://www.kisalfold.hu/helyi-kultura/2020/07/a-csornai-csata-utolso-szemtanuja

https://rabakozszive.hu/hirek/csornai/1129-169-eve-volt-a-csornai-csata

https://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0021/2209.html

https://library.hungaricana.hu/hu/view/SOPM_SK_1999_Hermann/?pg=309&layout=s

https://megyerikum.hu/megyerikumok/rabakoz-csorna-es-kapuvar-kornyeke/a-csornai-csata-emlekezete/