Ha kell, négy keréken, ha kell, a levegőből érkezik a segítség – mentőorvost kérdeztünk

A fotókat az interjúalany bocsátotta rendelkezésünkre

Pár hete komoly publicitást kapott a sajtóban az az eset, mikor egy mentésirányító telefonon keresztül mentette meg egy három hónapos csecsemő életét. A férfi a beszélgetés alatt megőrizte hidegvérét, és ellátta a megfelelő tanácsokkal a sokkos állapotban lévő édesanyát, aki azért tett bejelentést, mert gyermeke nem lélegzett. A diszpécser azonnal jelzett a mentőszolgálat munkatársainak, akik azonnal a helyszínre indultak, földön és levegőben egyaránt. A baba állapota végü stabilizálódott, és az időben megkezdett segítségnyújtásnak köszönhetően stabil állapotban került a kórházba.

A Mandiner felkereste azt a légimentőt, aki az egységével a helyszínre repült. Constantinovits Miklós – aki a sürgősségi osztályon is orvosi feladatokat lát el – lapunknak azt is elárulta, hogy miért választotta ezt a hivatást, valamint milyen múltra tekint vissza a légimentőzés Magyarországon. De arról is beszélt, hogy miként tudnak szembe nézni az elmúlással. 

***

Mi vezette a mentői hivatásra?

Van egy emlékem gyerekkoromból, – olyan 4-6 éves lehetettem – mikor megérkezett hozzánk    házi orvos egy nagyon szép bőrtáskával, felültette a húgomat vagy a bátyámat a konyhaasztalra, és megvizsgálta. Már akkor elhatároztam, hogy orvos szeretnék lenni: 

Az egy későbbi elhatározás volt, hogy mentőorvos legyek. Az egyetem alatt kezdtem el mentőápolóként dolgozni, – akkor még teljesen más szakirány felé vettem az irányt – és rájöttem arra, hogy nekem erre van szükségem. Érdekes egyezés, ami utólag derült ki, hogy nagypapám (Constantinovits Milán szemészorvos, aki 1956-ban a Corvin köz orvosa is volt - szerk.) és nagymamám is szolgáltak mentőorvosként. Utóbbi ráadásul úttörő volt, hiszen az első nő volt a mentőszolgálatnál. Egészen addig nem hallottam tőle történeteket, ezután kerültek ezek elő, és csak megerősítettek.


Ez egy adrenalindús, gyors visszajelzést, és dopamint adó szakma.

De emellett találkoznak komoly krízishelyzetekkel és a halállal is. Hogy lehet ezeket a helyén kezelni? Mik a megküzdési stratégiáik?

A rövid és könnyebb válasz az lenne, hogy ez a hivatásunk, ezt gyakoroljuk. Ami egész biztos: a megküzdési stratégiánk széles skálán mozog. Ha megnézzük a mentőszolgálatnál dolgozók általános egészségügyi állapotát, akkor látjuk, hogy akadnak sajnos rossz gyakorlatok. De van olyan mechanizmus is, hogy egymás között kibeszéljük, megbeszéljük a megélteket. Míg mások magukba raktározzák, elzárják a rossz élményeket egy „dobozba”. Ezt a pszichológia hasításnak is nevezi. Egy kutatás nemrég kiderítette, hogy a mentődolgozók nagy része a semleges stratégiát használja: ez lehet pozitív is, de a kiégés előszobáját is jelentheti.

Nekem nagyon sokat jelent a családi háttér, otthon el tudom mesélni az eseteket.


Megy a game on, fókuszálni kell, el kell látni a betegetek a megtanult algoritmusok szerint. Ez egy nehéz fázis, de ha sikerül, és jól élünk együtt szituációval, akkor maximális teljesítményt tudunk adni, és ki tudjuk zárni a külvilágot. Mondhatjuk úgy, hogy flowba kerülünk, mikor az elsajátított és begyakorolt szabályokat és eljárásrendeket hívjuk elő.

Mennyiben másabb ez egy mentésirányítónál?

Míg mi, mentők ellátjuk a beteget, elvisszük a kórházba, utána dokumentálunk, rendbe tesszük a mentőautót, majd ha kell, új esethez megyünk, addig a mentésirányítónál biztos, hogy csörögni fog a telefon. Lehet, hogy egy olyan ügyfél lesz majd a vonal végén, aki egy kis dolog miatt fog reklamálni, de az is lehet, hogy egy sokkos állapotban lévő személy hívja a 112-őt, akinek újra kell éleszteni a gyermekét vagy más hozzátartozóját. 

A mentésirányítóinknak van egy alapképzésük, ahol megtanulják különböző, valósághű szimulációkon keresztül, hogy miként kell kezelni a különböző befutó hívásokat. Emellett folyamatosan auditálva vannak. A mentőszolgálat egy egysége több tízezer percnyi anyagot hallgat vissza, és elemzi ki az adott diszpécser szakmaiságát, a módszereit. Azaz kapnak egy jó feedbacket. Ugyanakkor ez nem egy nyomasztó rendszer, a mentésirányítók szeretettel fogadják ezeket a visszajelzéseket, be tudják építeni a munkájukba. A harmadik pillér pedig egy világon egyedi protokollrendszer, amelyet minden hívásnál követniük kell. 

Hogy épül fel ez a protokollrendszer?

Egytől ötig kategorizáljuk a betegeket, hogy milyen súlyos az állapotuk. P1 (prioritás – szerk.) esetén azonnal indítani kell a mentőautót. Idetartozik például az újraélesztés, az eszméletlen beteg, a kritikus állapotú beteg. P2 esetén is azonnal indul az autó, de nem kötelező a legközelebbi mentőegységet riasztani. A P3, P4, P5 pedig egyre kisebb prioritású eseteket takar. Van, amelyekhez nem is muszáj feltétlen autót küldeni.
A mentőautók és az esetkocsik mellett olyan speciális egységeink is vannak, mint a robogós vagy a biciklis mentő vagy a mentőhelikopter. 

A koronavírus-járvány miként formálta át a mentők munkáját?

Ez sokrétű. Még nekünk mentődolgozóknak is, akik naponta szembesülünk tragédiákkal, megterhelő volt látni, hogy mennyivel emelkedett meg ezeknek a drámai helyzeteknek a száma a pandémia ideje alatt. Hihetetlen mértékű terhelésen mentünk keresztül. 

Adott egy mély önismeretet a mentődolgozóknak, hiszen a halállal annyiszor kellett szembenézni, amit nem biztos, hogy az ember normál körülmények között elviselt volna, viszont abban az időszakban muszáj volt, menni kellett. Mindezek mellett adott egy bajtársi összefogást is az egészségügyi dolgozóknak: helyt álltunk és sikerült végig harcolni ezt az egészet.
Szervezetileg pedig nagyon sokat tanultunk, legyen szó az autók koordinációjáról vagy az eszközpark bővítéséről. De a védőruhák, más néven a „szkafanderek” azóta is a mentőautók felszerelésének részei. A járvány után pedig szó szerint fellélegezhettünk. 

Milyen múltra tekint vissza Magyarországon a légimentés? Hány állomásról tudnak a levegőbe emelkedni szükség esetén a helikopterek?

Hosszú története van idehaza a légimentésnek. Talán az első jelentős mozzanata az volt, mikor a járványos gyermekbénulás miatt lélegeztetésre szoruló betegeket mentőrepülővel szállították Magyarország területén belül. Megközelítőleg a ’80-as években jelentek meg az első helikopterek. Ekkor még lokális szinten, egy-egy egyesület végzett mentést, majd ez a ’90-es években egységesült: ekkor jött létre a Magyar Légimentő Nonprofit Kft..
Jelenleg hét légimentőbázissal üzemelünk: Budapest, Miskolc, Debrecen, Szentes, Szekszárd, Marcali, Balatonfüred, Budaörs. Ezeken a bázisokon egy-egy helikopter található, mellettük pedig egy-egy mentőautó is rendelkezésre áll, hiszen rossz idő vagy rossz látási viszonyok esetén a gépek nem szállnak fel, ilyenkor földi mentőként ügyelünk.
A légimentők nagy része a földi mentőszolgálatnál is dolgozik, évente képzéseken vesznek részt. A pilóták mellett pedig általában egy mentőtiszt, – akit paramedikusnak hívunk – áll szolgáltban, mögöttük ülünk mi mentőorvosok. A helyszínen mi felelünk az egészségügyi feladatokért. 

Miben tér el a mentőhelikopter felszereltsége egy mentőautóétól?

Jelentős különbség nincs a felszerelésben, de vannak olyan sarkalatos pontok, melyekben különbözünk. Szám szerint kevesebb tű vagy fecskendő van nálunk. Minden légimentő műszak úgy indul reggel, hogy végigmegyünk egy check listán. 

Minden helikopter rendelkezik egy ultrahang készülékkel, és invazív vérnyomásmérést is tudunk végezni. Ez egy speciális, artériás vérnyomásmérés, amit a kórházak intenzív osztályán vagy egy-egy sürgősségi    szoktak használni. Ez abból áll, hogy bedugnak egy katétert az artériába, és úgy mérik meg a beteg vérnyomását. Illetve minden helikopteren van vér, ami szintén unikális dolog.

Mik azok az esetek, amikor a medicopternek fel kell szállnia?

A mentésirányítóknál van egy helikopter riasztási kritérium, ami alapján riasztani kell a helikoptert. A diszpécsereknek nincs közvetlen rálátása arra, hogy melyik gép éppen hol van, ezért felhívja a légi koordinátort, aki Budaörsön ül, és látja, hogy a helyszín alapján melyik helikopternek kell elindulnia, valamit azt is tudja mérlegelni, hogy lesz-e annak szakmai vagy időbeli nyeresége, ha közbelépnek a légimentő egységek. De 

Mi történt pontosan azzal a három hónapos csecsemővel, akinek a története bejárta a sajtót?

Általában akadnak ehhez hasonló eseteink. Ennek a mentésnek talán az adta az egyediségét, hogy a mentésirányító már a telefonban el kezdte adni a sokkos állapotban lévő édesanyának az instrukciókat arra vonatkozóan, hogy miként kezdje el a babája újraélesztését. Minorhibákat ugyan vétetett, de ez az összmunkáját nem befolyásolja. Társadalmi szempontból nagyon jelentős az, hogy az erről készült felvétel bejárta a közösségi médiát. Ember legyen a talpán, aki ezt ilyen nyugalommal és higgadtsággal le tudja vezényelni!
Miután befutott az anyuka hívása, azonnal riasztotta az irányító a legközelebbi mentőegységet, egy mentőgépkocsit. Ők értek ki a leghamarabb a helyszínre.
Épp a budaörsi állomáson dolgoztam, és azt követőn érkezett, hogy végeztünk egy másik esettel. Mivel közel voltunk a helyszínhez, mi is gyorsan kiértünk. A mentőautó egy vagy két perccel futott csak be hamarabb. Egy kapubejáróra tudtunk leszállni, onnan mentünk a pontos helyszínre, ami a helikoptertől csak száz méterre volt. 

Az érkezésünkkor már egy egyre javuló tudatú gyermeket találtunk, akit a szakma szabályai szerint alaposan megvizsgáltunk. Konzultáltunk egy gyermekmentő szakorvossal. Infúziót adtunk neki, leellenőriztük az EKG-ját, valamint a vércukorszintjét, és átnéztük a bőrét és a pelenkáját is. De még időbe telt, hogy stabilizálódjon az állapota. Végül arra döntöttünk, hogy altatás nélkül szállítsuk a babát a legközelebbi intenzív centrumba az édesanyjával együtt. 

A hívás befutását követően tíz perccel már a helyszínen voltunk, ahol bő 30 percet töltöttünk el, majd negyedóra repülés után érkeztünk meg a kórházba. 

Ugyanakkor nem tudjuk megmondani biztosra, hogy mi okozta nála az eszméletlen állapotot. Itt szeretném a szülőket és a leendő szülőket megnyugtatni, hogy nem mindennapos problémáról van szó. 

Ki alkalmas a mentő pályára?

Ehhez a hivatáshoz elhivatottság és nagyfokú szakmai alázat szükséges. Szakmai alázatra azért van szükség, mert itt a társadalom minden rétegét ki kell szolgálni, nem lehet megválasztani a beteget, nem lehet csak egy betegcsoportra fókuszálni, valamint folyamatos továbbképzés szükséges. Fiatal és fejlődő tudományága az orvosolásnak a sürgősségi orvostan.
Továbbá ahhoz, hogy valaki jó mentő legyen, ahhoz kell talpraesettség és egy jó megküzdési stratégiát is ki kell alakítani.