Pokoli kínjairól mesélt a Nemzeti Színház balesetet szenvedett színésznője
„Egy órán belül kétszer megnyomni a nővérhívót, felér egy öngyilkossággal” – fogalmazott Szász Júlia Instagram-sztorijában.
„Azt gondoltam közben, hogy milyen jó filmet lehetne csinálni ebből a nézőpontból, ahogy mennek a neonok a mentőkocsi ablakában, meg azok a hangok” – mondta a színésznő.
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton
Mint ismert, Szász Júlia, a Nemzeti Színház művésze tavaly november 10-én, a Rómeó és Júlia című előadás közben, a takarásban zuhant le a kollégája, Horváth Lajos Ottó karjaiban közel három méter magasról.
Olyan súlyos sérüléseket szenvedtek mindketten, hogy azonnal kórházba szállították és megoperálták őket.
Szász Júlia csütörtökön interjút adott a HVG-nek, a színésznő élete a balesete óta több szempontból is teljesen megváltozott: a rehabilitáció mellett pszichológushoz is jár, a mozgása korlátozott lett, sőt, a színészi pályában sem biztos már.
A balesete utáni időszakról is elárult néhány részletet. „Aztán azt hittem, hogy meghaltam, de az csak a dupla adag ketamin volt, amit belém nyomtak. Nagyon durva hallucinációim voltak.
Azt gondoltam közben, hogy milyen jó filmet lehetne csinálni ebből a nézőpontból, ahogy mennek a neonok a mentőkocsi ablakában, meg azok a hangok.
Amikor kezdtem kitisztulni, akkor beugrott, hogy ú, basszus, ez a kórház, akkor valami nagy baj van”
– mondta.
Szász Júlia elárulta, hogy már a balesete előtt is „kiégési tüneteket produkált”. „Sokszor nehéz volt színpadra állnom. Az egész szakma helyzetéből adódóan is meginogtam, hogy ennek így van-e értelme. Azt éreztem, hogy csak egyre rosszabb lesz, fullasztó volt. Cserhalmi mondta, hogy amióta a pályán van, nem volt még ilyen nehéz színésznek lenni” – árulta el a Nemzeti Színház művésze.
***
Ezt is ajánljuk a témában
„Egy órán belül kétszer megnyomni a nővérhívót, felér egy öngyilkossággal” – fogalmazott Szász Júlia Instagram-sztorijában.
***