„Tisztelt Miniszterelnök úr!
Ezeréves történelmünk során számos alkalommal bebizonyosodott, hogy még ha sokszor nehezebb is, de nemzeti érdekeink szolgálata hosszú távon mindig kifizetődőbb, mint alárendelni magunkat idegen hatalmak ukázainak.
Valószínűleg sohasem tudjuk meg, hogy mi történt a mai európai tanácsülést megelőző egyeztetésein az európai vezetőkkel, de szeretnék gratulálni ahhoz, hogy az Ukrajna támogatásával kapcsolatos döntésnél végre a magyar érdekeket és nem Moszkva utasításait tartotta szem előtt. Azt nem tudom, hogy hogyan fogják Miniszterelnök úr mai szavazatát elmagyarázni azon honfitársaink százezreinek, akiket
a rogáni boszorkánykonyhában kifőzött propagandával etetnek közel egy évtizede,
de – gondolom – ezt is sikeresen megoldják majd, hiszen minden erőforrás rendelkezésükre áll, gátlástalanságuknak pedig nincs határa.
Abban reménykedem, hogy mai szavazata nem egy taktikai húzás, hanem józan megfontoláson és belátáson alapuló stratégiai döntés volt, és ezzel a jövőben egy hazánk számára sorsdöntő kérdésben közös nevezőre hozhatjuk pártjaink álláspontját. Mint ismert, mi Ukrajna támogatását nem csak azért tartjuk fontosnak, mert az igazságosság azt követeli, hogy mindig az agresszorral szemben, az áldozat mellé álljunk, ahogy ezt 1956-ban is mindenkitől jogosan elvártuk. Hanem azért, mert Oroszország nekünk is hadat üzent akkor, amikor 2021. december 15-én, vagyis két hónappal az Ukrajna ellen megindított katonai agresszió előtt egy hivatalosan nyilvánosságra hozott okmányban világossá tette, hogy a volt szovjet térségen kívül a volt szocialista országokra is érdekszférájaként tekint.
Ezzel Moszkva újjáélesztette a Brezsnyev-doktrínát, pár héttel később pedig azt is világossá tette, hogy fegyverrel is kész érvényt szerezni az elképzeléseinek.
Talán Miniszterelnök úr egyetért velem abban, hogy egy ilyen helyzetben az orosz propaganda szajkózása, Moszkva érdekeinek bárminemű, akárcsak áttételes támogatása, de még a passzivitás is, hazánk érdekeinek elárulása.