Csoki dühös, Azahriah ébredésről beszél, akad, aki már püspököt akasztana – gondolatok egy „politikamentes” tüntetésről

Pártállástól és világnézettől függetlenül vártak mindenkit a péntek esti demonstrációra az úgynevezett tartalomgyártók, mondván, a gyermekvédelem, az abuzált áldozatok ügye össztársadalmi kérdés. Nincs baloldali vagy jobboldali erőszak, ezek szerint. Nincs is.

Nem lehetett kellemes a rendezvényt biztosító rendőrnek, a valóban impozáns méretű, ellenzéki politikusokat is bőven a sorai között tudó tömegben álló postásnak vagy tanárnak lenni, amikor ez elhangzott, de nyilván félreértjük, ő kifejezetten a kormányra gondolt. Akkor meg a fideszeseknek lehetett kellemetlen, pedig ugyebár őket is meghívták. Vagy lehet, K. Endrére és a börtönbüntetését töltő főnökére gondolt a tartalomgyártó. Előbbinek ugyebár a regnáló államfő adott kegyelmet, máig tisztázatlan okokból, ám ebbe konkrétan belebukott, a volt igazságügyi miniszter Varga Judittal és Balog Zoltán református püspökkel együtt. Zavaros ez így.

Márpedig ez ilyen formában a valóság meghajlítása. De menjünk tovább!

A volt momentumos tartalomgyártó szerint az a társadalom sem jobb a „szörny államnál”, amelyik csendben tűr, sőt, ami még „rajong is az elnyomóiért”. Aztán érkezik a porondra a Puskás Stadiont háromszor megtöltő Azahriah, legalábbis a kivetítőre, és még ennél is keményebben áll bele a kormányba. Azt mondja, nem a baloldali vagy a jobboldali politikát, csak a gyermekek biztonságát akarják erősíteni, vagyis „nem azt akarom mondani, hogy na, most lett rés a pajzson, fogjunk kapát-kaszát, és harcoljunk. Mert nem ezt kell (csinálni – a szerk.). Legalábbis most még nem. Most ébredni kell!”

Értsd: előbb az ébredés, aztán rárontanak a hatalomra. Ez aztán a politikamentes mondás!

Na jó, akkor e ponton rögzítsük, mi is történt valójában: a gyermekvédelem eddig finoman szólva is elhanyagolt ügyére, illetve egy valóban nagyot szóló botrányra hivatkozva ismét kiment a budapesti utcára jó pár tízezer kormányellenes tüntető, hogy kiüvöltse magából: „Orbán, takarodj!”

Ha a szélesebb körű összekapaszkodás igényét bárki komolyan venné, annak jelezzük: a fenti megnyilatkozások – és ideszámíthatjuk VV Zsolti „elszólását” is Orbán Viktor haláláról – arra engednek következtetni, hogy ők a fideszes szavazókat nem veszik emberszámba, megtévesztett, ostoba, az elnyomóit ünneplő állampolgároknak tartják őket.

se a gyermekvédelem valóban nemes ügyében, se más témában. Ha az az alapállás, hogy aki a Fideszre szavaz, mert értékítélete, személyes tapasztalatai vagy elkötelezettsége alapján erre a döntésre jut, nos, az valamiféle hibernált állapotban van, sőt, szörnyeteg, akkor hiába menő ez az influenszerbuli, legfeljebb buborékfújásról beszélhetünk. Jelzem: a fideszes buborék elég nagy, 2022 áprilisában épp hárommilliós volt!

Orbán Viktor nem jelentett volna be egy Alaptörvény-módosítást, Gulyás Gergely pedig nem számolt volna be arról, hogy a teljes gyermekvédelmi ellátást áttekintik, s ha kell, tovább szigorítások várhatóak. Sőt, a kormányoldal számít akár az észszerű ellenzéki javaslatokra is.

Bizony, a kegyelmi ügynek lett következménye, nem is kicsi, sőt, sokkal több már nem is lehet. Aki ezen túlmenően „ha már lúd, legyen kövér” alapon még egy kormányváltást is behúzna, annak nem a gyermekek védelme áll a fókuszban. Annak ez csupán vivőanyag, ürügy, ami a politikai céljait segítene elérni. Vagyis:

De legyünk megengedők. Ha hihetünk Csokinak – aki szintén híres tartalomgyártó, s ugyancsak nagyon dühös, ilyen lehetett Kossuth annak idején Debrecenben –, akkor most a gyermekvédelmi ellátást érdemben kiegészítő civil kezdeményezés is útjára indult. Lehet pénzzel meg egyebekkel segíteni hátrányos helyzetű fiatalok előbbre jutását – valóban nemes gesztus! Ennek csak örülni lehet, még akkor is, ha Gulyás Márton záró beszéde mögé azért szintén oda lehet képzelni némi sandaságot.

És hát lehet bennünk némi szkepszis azzal kapcsolatban, hogy a „jóemberkedés” egy idő után nem veszi fel majd a versenyt azzal a lehetőséggel, hogy nyilvánosan felakasszák mondjuk Balog Zoltánt – ahogy arra az egyik plakát egészen konkrétan utalt.

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner

*