„»Tíz ponttal bontaná le Orbán Viktor rendszerét a magyar közgazdász« – hirdeti öles címmel, lelkendezve az Rtl.hu. A német propagandalapnak egy bizonyos Monostori Tibor arról mesél: ő bizony kerüli a „NER”-hez köthető cégeket, nem gazdagítja azokat, s ha sokan ugyanezt tennék, akkor azt megérezné a rendszer. Ő legalábbis így próbálja élni az életét. [Már ha ez így élet – a szerk.]
Bámulatos az egész interjú, tényleg. Ahogy az elfogulatlanságnak, tárgyilagosságnak a látszatára sem adó riporter, Kovács-Angel Marianna és alanya egymást hergelve orbánoznak, NER-eznek, egyre jobban lovalják bele magukat fortyogó dühükbe meg a bojkottba. Nem kérdezz-felelek zajlik, hanem ötletbörze, hogyan lehetne minél jobban kitolni a kormánnyal. Mint Monostori magyarázza, az volt neki az utolsó csepp a pohárban, hogy kollégái feje fölül kiszervezték a kutatóhálózatot.
A kutatás szabadsága, amit addig mintha a Fidesz-kormány is tisztelt volna, súlyos csorbát szenvedett.
Aha. Tehát nehogy már az döntsön a kutatási irányokról, aki a pénzt adja rá. Mert akkor sérül a kutatási szabadság. Inkább toljunk bele százmilliókat A tradíció folytonosságának és az életmű egységességnek kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkáiban című, hiánypótló »kutatásokba«.
Monostorit sokként érték a migránsok, az LMBTQ-emberek elleni kampányok vagy például »a gyermekvédelminek elnevezett homofób törvény«. Ennél a résznél már sejthetjük, hogy emberünk erős kihívásokkal küzd. Tudniillik