„Eleve, ki mondja szívére tett kézzel, valószínűleg saját, szerető otthona melegében, hogy bizonyos számú gyerek nélkülözze csak a személyes törődést, nevelést? Ki vindikálhatja magának azt a jogot, hogy évekkel meghosszabbít a legvédtelenebbek számára egy börtönt?
Nem kétlem, hogy a gyermek pszichés fejlődésének jobb, ha apát és anyát lát maga körül, de abban meg biztos vagyok, hogy két anya vagy két apa sokkal jobb, mintha egy se volna. Fölösleges bármelyik konzervatívnak olyan hülyeségbe ringatnia magát, hogy bizony, a homoszexuálisok, azok valami ellenség. Azért, mert a lobbi, ami valóban ellenség, azt láttatja, hogy csak kirívó elemek vannak – hiszen ez az érdeke -, ettől ez még nem válik igazzá.
Nehezen tudnék ebben a meglévő gyakorlatnál jobbat elképzelni: az erőszakos térítésért, főleg, ha az a gyerekeket célozza meg, büntetés jár, de a szeretetet nem kell magyarázni. Soha, sehol, senkinek.
Bizonnyal lehet ideális valóságot keresni, de még egyszer: ilyen nem létezik. És ha az a kérdés, hogy egy gyereknek rideg falak jussanak vagy szerető otthon, akkor én mindig ugyanúgy fogok gondolkozni. Mint ahogy szerencsére a magyar szabályozás is.”
Nyitókép: Indraneel Chowdhury / NurPhoto / AFP