Parádés volt ez a hét, de tényleg – a lesajnált, „krumplizabáló” fideszes „birkáknak” gyakorlatilag mindenben igaza lett

Az azért ritka, hogy egyetlen hétbe ennyi quod erat demonstrandum sűrűsödjék; legkésőbb most igazán kiváló alkalom nyílik azon meggyőződés felülvizsgálatára, amely szerint

Mert mit is láttunk?

Bemelegítésnek vegyük a hétfő reggeli hírt. „Ott mindenki a saját véleményét mondta, soha nem mondták meg, mit kell mondanunk” – emlékezett vissza a Heti Hetesre Gálvölgyi János. Tiszta sor, semmi okunk arra, hogy ebben kételkedjünk, ez így a normális. Kérdés azonban, hogy ahol egy fizetett színész is mindenkor egy az egyben a saját politikai véleményét fogalmazhatja meg egy kereskedelmi csatornán, nem pedig elvárásoknak tesz eleget, ott

Az azért meglehetősen ellentmond az egyenlő bánásmód európai értékének, ha Gálvölgyi Jánosnak elhisszük, hogy autonóm személyiségként jár el, amikor balos gondolatokat fogalmaz meg, a lebirkázott konzervatív Jankó bácsi esetében viszont ab ovo kizártnak tekintjük, hogy képes lenne önálló ítéletalkotásra és mérlegelésre.

Lásd a hét következő történését.

A németországi gazdatüntetések háttérmagyarázataként a Telex rámutat: „A konfliktus mögött (...) egy nagyon mély gazdaságpolitikai, amögött pedig világnézeti konfliktus áll”. Merthogy a német kormánykoalíción belül a liberálisoknak és a Zöldeknek „valójában homlokegyenest ellenkező elképzeléseik vannak arról, hogyan kellene kormányozni Németországot, és főleg mit kéne kezdeni a német gazdasággal”. Az egyik a vállalkozók, orvosok és ügyvédek pártja, ennek megfelelően az adócsökkentéses vonalat vinné, míg a másik épp ellenkezőleg, jól újraelosztana –

Eközben „rottyon” a német gazdaság – folytatja a Telex, – aminek okai között szerepel, hogy az orosz helyett „sokkal drágábban” beszerzett norvég vagy hollandiai földgáz durván megnövelte a gyártási költségeket; hogy leállították az atomerőműveiket, ami miatt áramból is sokat kell (szintén drágán) importálniuk; hogy az infláció miatt csökkent a fogyasztás, valamint hogy „Kína technológiailag elkezdett felfejlődni a Nyugathoz” és felveszi vele a versenyt.

Erre mondaná a nagy Horatius egy szép ablativus absolutusszal, hogy „mutato nomine de te fabula narratur”. Ha egy hárompárti koalíciónak a nagy és gazdag Németországban gőze nincs, hogy merre az arra,

egy kezdetben hatpárti, majd (a Magyarország ezeréves történelmének legkompetensebb kormányfője által prioritásként létrehozott Mindenki Magyarországa Néppárttal együtt) már minimum héttagú koalícióval, Gyurcsány Ferenctől kezdve Donáth „A DK átveri a szavazókat hazug ígéretekkel” Annán, Ungár „A Momentum a ChatGPT kihányadása” Péteren és Jakab „eleget mostuk MZP szennyesét” Péteren át Komjáthi Imréig ívelően,

Ha Dobrev Klára még 2023 szeptemberében is magabiztosan kitartott amellett, hogy azonmód le kellene állítani Paks II-t, és az orosz gázról is le kell válni, követve a Nagyokat, akik ezt bezzeg egyetlen év alatt megoldották és akik bezzeg hatalmas szélerőműprogramokban utaznak, akkor kormányra kerülésük esetén vajon mennyiben járt volna be más utat a magyar koalíció, mint a német? Ahol a DK nagyszabású bér- és nyugdíjemelést ígért mindenkinek, a Momentum pedig a munkaidő és az adók csökkentése mellett teletolta volna pénzzel az oktatásegészségügyet, ott vajon mennyivel lett volna zökkenőmentesebb a kormányzás, mint a Spree partján?

Hát a kontinens strébereként megszavazott fegyverszállításokat?

De folytatódott a hét és érkeztek a képek abból az immár tündöklő lengyel jogállamból is, amelynek Cseh Katalin a választások másnapján (távolról sem birka módjára) csillogó szemekkel ígérte: „Jövünk utánatok, drága barátaim”. Az a választópolgár, akiben kezdettől fogva rossz emlékeket ébresztett az Apró-villából leküldött ígéret, miszerint hatalomra kerülésük esetén „levegőtlen világ” lesz a magyar szabadság állítólagos gyilkosai számára, akik onnantól kezdve „minden értelemben” földönfutókká válnak, hiszen „Így van ez rendjén. Higgadtan, racionálisan, szárazon” – tehát ez a választópolgár egy tízes skálán vajon mennyire kap kedvet a konkrét lengyel példa láttán, hogy legközelebb mégis inkább

Aki annyira elnyomja a homoszexuálisokat is, hogy a szintén eheti hír szerint nyolc év alatt suttyomban több mint háromszorosára nőtt körükben a gyereket nevelő párok száma; továbbá aki olyannyira ellehetetleníti a „felvilágosítást”, hogy a Háttér Társaság most is épp kiskorúakat toboroz a Sokszínű Gyermekkor nevű projektjéhez. Ha még ebben a „homofób rezsimben” is ez a tendencia – ideértve azt is, hogy 2023-ban az 1 százalékos felajánlások nyomán a „Szivárványcsaládokért Alapítvány” lett a legtámogatottabb közfinanszírozású, kifejezetten családokkal foglalkozó civil szervezet Magyarországon –, akkor

Különös tekintettel az új lengyel köztévé vízkeresztkor sugárzott LMBT-propagandájára (hacsak nem nevezzük objektív ismeretterjesztésnek az LMBT-mozgalom zászlajának büszke lobogtatását).

Persze ettől még egyáltalán nem kell felkiáltani, hogy valóban, a német történések fényében egy hétpárti Márki-Zay-kormány tényleg szuboptimális lett volna; hogy a lengyel történéseket elnézve az akár csak nyomokban is kormánypárti elhajlók joggal szavaztak oda, ahová; vagy hogy a szivárványos fejlemények alapján tényleg lehet létjogosultsága a fékpedál erőteljes nyomkodásának. Az a következtetés viszont talán levonható, hogy

a gondolkodás és az előrelátás puszta képességének igénybevételével.

(Nyitókép forrása: Kósa Lajos Facebook-oldala)