Bátorság üldöztetés idején

„Szilveszterre virradó éjjel valaki előre megfontolt szándékkal szétverte Dunavecsén a Mária-szobor fejét, darabjait megtaposta. Az emberi mivoltából kivetkőzött beteg szerencsétlent azóta sem találják, ezért csak reménykedni tudunk abban, tényleg magányos elmebetegről van szó, és nem szervezett támadássorozat újabb állomása a barbár tett.

Nem lehetünk biztosak semmiben, különösen azok után, hogy a Magyar Ateis­ta Társaság szükségét érezte annak, hogy még egy kis sót is hintsen a minden jóérzésű ember szívén ejtett sebbe, és azt bírta kérdezni az eset kapcsán: Miért provokálja egy agresszív kisebbség a többséget azzal, hogy vallási szimbólumokkal foglalják el a közterületet? Minden benne van ebben a kérdésben, amitől ökölbe szorul a heteroszexuális keresztény fehér ember keze, de nem csap oda, mert nem akar hasonlítani azokra, akik az elpusztítására törekednek.

De tényként muszáj megállapítanunk, hogy napjainkban a legüldözöttebb vallás a kereszténység, és ennek a gyalázatos folyamatnak a megnyilvánulásai Magyarországon is mindennapossá váltak.

Dunavecsén Máriának, a béke királynőjének szobrát Bese Gergő atya állíttatta fel, és egyszer már földig rombolták vandál állatok. Amikor ezt írom, adakozásból már össze is gyűlt annyi pénz, hogy újra rendbe hozzák, és ha ismét abban találná meg nyomorult élete sikertelenségének gyötrelmére az enyhülést valaki, hogy nekiessen, akkor újra és újra kijavítjuk és felállítjuk megint. Volt szerencsém Bese atyával beszélgetni karácsonykor. Békés, szeretetteljes várakozásról, a gyermek születésének jelentőségéről szerettünk volna főként mesélni hallgatóinknak, de annyiszor és oly aljasul támadták már őt hite, közéleti kiállása és őszinte, mismásolás nélküli határozott véleménye miatt, hogy elragadott a riporteri hév, és próbáltam én is valami karcosat kicsikarni belőle. Azonnal átlátott rajtam, de állta a sarat, és készséggel válaszolgatott, ám egyetlen pillanatra sem hagyta magát kizökkenteni békés derűjéből, és nem hagyta elrontanom az adventi hangulatot.”

***

***

Nyitókép forrása: Bese Gergő atya