Ismét riogat a baloldal, de mi is a helyzet szegénység terén Magyarországon?

A baloldal ismét elindította a szokásos karácsony környéki álhírkampányát a hazai szegénységről, amit szinte minden médiájuk átvett. Az ellenzék szakértői már tíz éve minden karácsony környékén riogatni kezdenek, szerintük hatalmas a magyarok elszegényedése. Én pedig már egy évtizede minden évben újra megkísérlem tisztázni az álhíreiket, a tavalyi írásom itt olvasható. 

A szegénység mérésére számos módszer létezik, mindig találnak olyan mutatót, amivel azokat tudják riogatni, akik nem bennfentesek e témában. Mielőtt a részletekre rátérnénk, előre elárulom, hogy most is csúsztatás az az állítás, hogy mi magyarok vagyunk az EU-ban a második legszegényebbek. Az Eurostat legfrissebb hivatalos adata szerint 10. helyen állunk, sokkal jobb a helyzetünk, mint az uniós átlag.

A szegénység csökkentése érdekében vállalt céljainkat eddig túlteljesítettük

A szegénység csökkentése minden közösség alapvető felelőssége. A legkisebbektől az államokon át a nemzetközi szervezetek számára is ad feladatokat. Az ENSZ fenntartható fejlődési célrendszerében (Sustainable Development Goals – SDGs) az első elem a szegénység felszámolása. Az Európai Unió az EU2020-as és az EU2030-as startégiájában is konkrét célokat tűzött ki a szegénység csökkentésére. 

Az unió 2020-ra a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők számát a 2008-as szintről 20 millió fővel kívánta csökkenteni, ez aztán nem valósult meg. 8 millió 853 ezer fős csökkenést ért el a tagállamok közössége. A tagállamoknak 2010-ben vállalásokat kellett tenni, s ezeket a vállalásokat 9 ország tudta teljesíteni mindössze. Magyarország 450 ezer fős javulást vállalt, s 1 millió 93 ezer fős csökkenést sikerült elérnünk, amivel a Lengyelország, Románia és Bulgária után a negyedikek lettünk. Rajtunk kívül mindössze Portugália, Csehország, Lettország, Litvánia és Szlovénia teljesítette, amit vállalt. Kilenc ország esetében nőtt az érintettek létszáma, ezek Spanyolország, Németország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Dánia, Málta, Észtország és Ciprus. Az unió átlagában már a Covid előtti évben, 2019-ben nőtt a szegénységi kockázattal élők száma, ami leginkább a nyugat-európai, gazdagnak tekintett országokban volt tetten érhető.

Az EU2030 stratégiánál kicsit módosult a szegénység mérésének módszere, az új stratégia 2030-ra a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek számát 2019-hez (2018-as referenciaévhez) képest legalább 15 millióval kívánja csökkenteni, beleértve legalább 5 millió gyermeket. Hazánk 292 ezer fős javulást vállalt. Az 1 millió 923 ezer fős bázisunk 2021-es referenciaévre 1 millió 750 ezer főre csökkent, azaz 173 ezer fős javulást már teljesítettünk. Ez az 59%-os, azaz időarányosnál jobb, Ciprus után mi teljesítettük legnagyobb mértékben a kitűzött célt.

A tagállamok 2023-ban felvett, a 2022-es referenciaévre vonatkozó adatait még nem ismerjük, de várható, hogy tavaly mindenhol romlottak a mutatók. A KSH november elején adott ki előzetes magyar adatokat, amiből a korábban vártnál jóval kisebb romlást láthatunk, még tavaly is kisebb volt a szegények aránya hazánkban, mint a tavalyelőtti uniós átlag. Míg 2010-ben majdnem minden harmadik honfitársunk élt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának fenyegetésében, addig a tavalyi előzetes adat szerint is kevesebb, mint minden ötödik, 19,6%. A pontos adatokat majd jövő nyáron fogjuk megismerni, de a véleményem szerint nem fogunk a mostani 10. helynél rosszabbak lenni. 

Egy évtizeddel ezelőtt a baloldal szakértői még ezzel a mutatóval riogattak, hiszen akkor tényleg a sereghajtók között voltunk a 32-35%-os értékünkkel. De a devizahitelek megszüntetése, a rezsicsökkentés és a korábban hihetetlennek tűnő mértékű foglalkoztatásbővülés, valamint a keresetek, nyugdíjak és egyéb juttatások (pl. GYED, CSED stb.) reálértékének jelentős növekedése, illetve számos természetbeni támogatás (pl. ingyenes Erzsébet-táborok, tankönyv, tüzifa, stb.) a honfitársaink millióit, köztük nagyon sok gyermeket hozott ki a szegénység fenyegetéséből. (A gyermekszegénység nálunk csökkent legjobban az unióban, erről itt írtunk.) 

Mit értelmez rosszul a baloldal?

Évtizedekkel ezelőtt, amikor még a statisztikusok nem tudtak ennyi adatot gyűjteni, a papíralapú adatszolgáltatások időszakában, még nem létezett a most már általánosan és az unióban kötelezően használt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés mérésére szolgáló szofisztikált komplex mutató, amiről részletesebben itt írtunk.

Eleinte az egy lakosra jutó GDP növekedéséből próbáltak az országban élők átlagos életszínvonalának változására következtetéseket levonni, de korán rájöttek, hogy ez túlzott leegyszerűsítés. Jó példa erre Írország, ahol 2010 óta közel megduplázódott az egy főre jutó GDP, ami annak volt köszönhető, hogy a világméretű tech cégek (Google, Facebook, stb.) itt alapították meg európai központjukat. Ha például egy kalocsai lakos a Facebookon kíván hirdetni, akkor a Kalocsán megkeresett béréből a dublini cégnek lesz bevétele, ami az ír GDP-t növeli ugyan, de a cégek eredményének jelentős része visszakerül a végső (többnyire tengeren túli) tulajdonosaikhoz, így nem lesz jelentősen kevesebb ír szegénységben élő ettől.

Luxemburgban is nagyon magas az egy főre jutó GDP, ennek pedig az az oka, hogy az ország közel 600 ezer fős népességű, a lakosságából alig több mint 300 ezren foglalkoztatottak, de van mellettük közel 200 ezer fő, aki a szomszédos országokból naponta ingázik hozzájuk. Az ország GDP-jébe beleszámít az is, amit a külföldiek termelnek, de a nevezőben csak a helyi lakosokat számolják, így lesz kimagaslóan nagy az egy főre jutó érték.

Csütörtökön véglegesítette az Eurostat a 2022-es egy főre jutó GDP-adatokat.

A problémák kiküszöbölésére már több, mint negyven éve elterjedt a „háztartások tényleges fogyasztása” nevű mutató használata. Ezt a mutatót is a GDP-ből vezetik le, s nem egyesével vizsgálják meg a családok fogyasztását. Az ország GDP-je a következő részekből áll össze: 

A fogyasztás egy része a háztartások egyéni fogyasztása, a másik pedig az államháztartás kollektív fogyasztása. Az Eurostat ezeket a mutatókat is kiadta a héten.

Ennek egyik oka az, hogy nálunk a legnagyobb az ország GDP-jén belül a kollektív fogyasztás, aminek nagyon jelentős része a déli határ védelme és a rezsicsökkentés fenntartására fordítódott tavaly is. Továbbá jóval többet költünk az családtámogatásokra, amiből számos elem a kollektív fogyasztást emeli, pl. a korábban már említett Erzsébet-táborok költsége is. 

A magyar GDP-ben a beruházások aránya is magas volt tavaly, ami pedig abból fakad, hogy nem kaptuk meg az elvégzett, átadott, a lakosság által már használatba vett uniós fejlesztések pénzeit, s ezt értelemszerűen a magyar GDP-ből kellett előfinanszírozni. Ha megjönnek a pénzek, akkor az többek között a pedagógusbérek emelésén keresztül ez is a háztartások egyéni fogyasztását fogja növelni, csak időben elcsúsztatva. 

2010-2022 között a háztartások egyéni fogyasztásának vásárlóértéke több, mint másfélszeresére nőtt hazánkban, míg az uniós átlag harmadával lett magasabb. Nálunk nagyobb javulást csupán 7 ország tudott 12 év alatt elérni, s ezek mind a térségünkben találhatók. Ez is azt jelenti, hogy e mutatóban is zárul az olló az unió keleti és nyugati része között. 

Mivel hazánkban a lakosság jóval nagyobb mértékben részesül a GDP kollektív fogyasztási részéből (pl. rezsitámogatás, Erzsébet táborok, stb.), így látható, hogy e mutató is kellőképpen elnagyolt, s nekünk, itt az Európai Unióban nem érdemes ezt használni a szegénység vizsgálatára, ha van sokkal precízebb is. Ezért javaslom, ha unión belüli országokkal kívánunk összehasonlításokat készíteni, akkor használjuk az szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát. Ha mondjuk egy afrikai vagy ázsiai országgal kell összevetnünk magunkat, amelyre nem mérik ezt a precíz mutatót, akkor rá leszünk kényszerülve a kevésbé pontos adatra. 

Ahhoz pedig sajnos hozzá kell szoknunk, hogy a mutatók közül a baloldali huhogók előszeretettel mindig azt hangoztatják, amelyikkel rosszabbnak tudják a magyar állapotokat bemutatni.

A szerző munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa

Nyitókép: Pixabay