Alex Soros megörökölte a plakátszereplést, édesapja helyét vette át, aki elleni plakátozás sokak számára a lelket simogató antiszemitizmus első szép lépése volt. Von der Leyen, a hétgyermekes édesanya, CDU-CSU, tehát keresztény-konzervatív – ha ez még jelent valamit itt – politikus. Az Amerikai Népszava összeszedte azokat a fotókat, amelyeken a kis magyar vezető kezet csókol, vagy éppen mély meghajlással üdvözli az Európai Bizottság elnökét. De a harc áldozatokat követel. A Néppártból kiebrudalt Fidesz ma már a szélsőjobb internacionálén dolgozik, amiben a brüsszelezés (és helyenként az antiszemitizmus is) lehet a kevés kötőanyag egyike.
Persze, hogy a plakát fogyasztói közül hányan tudjuk, ki is ez a bonyolult nevű hölgy, az nagy talány. Az átlagos fideszes kedvéért kérem odaírni, hogy ő a »Brüsszel« ám. »Brüsszel«, ami persze nekünk a demokráciát, a szabadságot, a tisztes oktatást, az elérhető egészségügyet, a korrupciómentes világot vagy legalábbis annak vágyát jelenti. A plakátragasztóknak azt, hogy azért mégsem lehet teljesen putyinista diktatúrát csinálni itt. Bár, mint a régi viccben, az igény már meglenne rá.
Ez a plakát csak annyit jelent, hogy mi a Brüsszelből érkezett pénzek mind nagyobb részét tesszük zsebre. Hopp, egy elsőbbségi részvény, nahát egy magántőkealap, egy közérdekű alapítvány, egy offshore cég, vaskos állami vagy EU-s támogatás, letelepedési kötvény, informatikai találmány khhm, csinos kastély, Balaton-part, hazavitt Andrássy út, luxusjacht, támogatás. Eddig mindez azért olyan nagyon azt a »Brüsszelt« nem zavarta. De mégiscsak tudják, hol a helyük. Odacsinálunk az ajtajuk elé és bekopogunk WC-papírért, majd a falra kenjük az egészet.