„Boldog születésnapot kedves Alföldi Róbert!
Úgy tűnik, hogy most valahogy Alföldi Róbert hetet tartok, de akkor mindenképpen jöjjön egy szülinapi köszöntő! Idéznék valamit a művész úrtól és elmondom, hogy én mit gondolok erről teológusként.
Alföldi Róbert: »Az európai kultúra alapköveként emlegetett Biblia semmi másról nem beszél, mint a szeretetről. Arról a szeretetről, ami nehéz, nem arról, ami könnyű, amikor a szeretet tárgya úgy viselkedik, ahogy nekem tetszik, azt mondja, amit én akarok, hogy mondjon, úgy szeret, ahogy nekem tetszik. Így könnyű szeretni, hiszen a szeretet nem a másikról szól, hanem rólam, akinek elvárásai vannak, hogy miként és hogyan kell működnie a másiknak, hogy az normális legyen.«
Én azt gondolom erről, hogy sok olyan ember van a magát hívőnek mondók között, akit nem érdekel egyáltalán az, hogy milyen is Isten valójában. Csak az érdekli, amilyen képet ő maga alkotott róla. Ez az isten pedig éppen olyan kicsinyes, korlátolt és gyűlölködő, mint ő saját maga. Az ilyen emberek istent gyártanak maguknak, vagy még inkább az ő helyükbe képzelik magukat és az Ő nevében, rá hivatkozva, az isteni erkölcsi legitimitást bitorolva vetnek meg másokat. Bárkit, aki nekik valamiért nem tetszik.
De az ilyen emberek, akiknek napjait betölti a gyűlölködés, tulajdonképpen csak egyetlen dolgot nem tudnak elfogadni: saját magukat. Mert az az ember, aki harmóniában él saját magával, boldog kapcsolatai vannak és a munkája kiteljesíti őt emberileg, annak eszébe sem jut, hogy olyan embereket gyűlöljön – akár az Isten nevében – akiket nem is ismer. Ezzel csupán a saját boldogtalanságáról tereli el a figyelmet, mert tévesen azt gondolja, hogy akkor a saját nyomora nem fáj annyira. Az igaz hívő embert egyetlen dologról lehet felismerni, benne a szeretet - éppen a hite által - napról napra növekszik és egyre csak kiteljesedik. Sőt kiáll másokért, akik a gyűlölet céltáblái lesznek. Mert abban hisz, hogy a szeretet civilizációját csak úgy lehet felépíteni, ha abban minden embertársának egyformán része lesz.