„Túl a címkéken és vádakon az MCC közösségben – Válasz Széchenyi Bencének
Mint annak az ösztöndíjprogramnak az öregdiákja, amelyet Széchenyi Bence úr egy nemrég megjelent írásában keményen bírált, tavaly Budapesten volt alkalmam vele ismerkedni. Megfigyeltem, hogy nagyon is élvezte a program juttatásait, amelyeket provokatívan »ösztönzőknek« nevez. Valójában ezek a kedvezmények kiváló társadalmi és szakmai kapcsolatépítési lehetőségeket biztosítanak az ösztöndíjasok, valamint a nemzetközi és helyi tudósok sokféle csoportja között. Vajon ez egy propagandagépezet vagy egy értékes szakmai ösztöndíj?
Széchenyi úr propagandistáknak bélyegezte ösztöndíjasait és házigazdáit, gondatlanul becsmérelte azt a számos pártonkívüli magyart és amerikait, akik fáradhatatlanul dolgoznak az érintettek sikeréért, beleértve őt is. Ez a tény nyilvánvalóan nem jutott eszébe. Sőt, úgy tűnik, hogy Széchenyi úr felfuvalkodott egója és mesés vezetékneve elhomályosította ítélőképességét, mivel minden jel szerint ő volt a legfiatalabb, legkevésbé képzett és, úgy tűnik, a legéretlenebb csoporttárs. Minden ösztöndíjra pályázónak ilyen szerencsésnek kellene lennie.
Félretéve a Széchenyi úr udvariatlansága által kiváltott ellenségeskedést, a feltörekvő amerikai magyar újságíró cikke ténybeli pontatlanságokat is tartalmaz. Az MCC-t tévesen egyetemnek bélyegzi, holott valójában egy széles körben elismert nemzetközi szervezet, amely konzervatív értékekkel a fiatalok vezetőképzésére és tehetséggondozására összpontosít. A szervezet hivatalos honlapja kifejezetten kijelenti: »Az MCC nem versenytársa vagy alternatívája a közoktatási és felsőoktatási intézményeknek; tőlük függetlenül működik«.
Hangzatos állítása, miszerint az MCC »olyan akadémikusokat finanszíroz, akik Orbán álláspontját terjesztik«, éppoly kevéssé eredeti, mint amennyire valótlan. Az MCC-nél eltöltött több mint két év alatt – amelyből tíz hónapot közvetlenül a Társadalomtudományi és Történeti Iskolában dolgoztam – szakmai és egyetemi kollégáimat szabad gondolkodóknak találtam, akik bár mérsékeltek vagy konzervatívak, gyakran folytattak élénk vitát a klímaváltozástól az oktatáspolitikáig terjedő kérdésekről.