Ami igazán összeköti ezeket a kiváló szakembereket, az az, hogy készek megkérdőjelezni az uralkodó szélsőbaloldali ortodoxiát – fogalmazott Michael O'Shea.
Michael O'Shea, a Danube Institute vendégkutatója, a Magyarország Alapítvány és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által támogatott Budapest Ösztöndíjprogram öregdiákja, cáfolatot küldött a The Guardian című napilapnak, miután az a hónap elején közzétette X. Széchenyi Bence volt budapesti ösztöndíjas rágalmazó cikkét az MCC-ről. Mivel O'Shea nem kapott választ, a Hungarian Conservative teljes egészében közölte az írást, melyet mi is utánközlünk.
O'Shea egyébként nem az első, aki lepattant a Guardianről, hiszen néhány nappal ezelőtt Kelli Buzzard, az MCC korábbi kutatója szintén véleménycikkel jelentkezett a brit lapnál, ám a liberális orgánum azt sem tartotta közlésre érdemesnek. Buzzard cikkét a Hungarian Conservative szintén lehozta, cikkét IDE kattintva olvashatják el.
A továbbiakban Buzzard írását közöljük.
Ezt is ajánljuk a témában
„De azért meg volt ijedve, nemde!?” – győzködte az interjú egy pontján a Klubrádió riportere az ifjú Széchenyi-leszármazottat.
Mint annak az ösztöndíjprogramnak az öregdiákja, amelyet Széchenyi Bence úr egy nemrég megjelent írásában keményen bírált, tavaly Budapesten volt alkalmam vele ismerkedni. Megfigyeltem, hogy nagyon is élvezte a program juttatásait, amelyeket provokatívan »ösztönzőknek« nevez. Valójában ezek a kedvezmények kiváló társadalmi és szakmai kapcsolatépítési lehetőségeket biztosítanak az ösztöndíjasok, valamint a nemzetközi és helyi tudósok sokféle csoportja között. Vajon ez egy propagandagépezet vagy egy értékes szakmai ösztöndíj?
Széchenyi úr propagandistáknak bélyegezte ösztöndíjasait és házigazdáit, gondatlanul becsmérelte azt a számos pártonkívüli magyart és amerikait, akik fáradhatatlanul dolgoznak az érintettek sikeréért, beleértve őt is. Ez a tény nyilvánvalóan nem jutott eszébe. Sőt, úgy tűnik, hogy Széchenyi úr felfuvalkodott egója és mesés vezetékneve elhomályosította ítélőképességét, mivel minden jel szerint ő volt a legfiatalabb, legkevésbé képzett és, úgy tűnik, a legéretlenebb csoporttárs. Minden ösztöndíjra pályázónak ilyen szerencsésnek kellene lennie.
Félretéve a Széchenyi úr udvariatlansága által kiváltott ellenségeskedést, a feltörekvő amerikai magyar újságíró cikke ténybeli pontatlanságokat is tartalmaz. Az MCC-t tévesen egyetemnek bélyegzi, holott valójában egy széles körben elismert nemzetközi szervezet, amely konzervatív értékekkel a fiatalok vezetőképzésére és tehetséggondozására összpontosít. A szervezet hivatalos honlapja kifejezetten kijelenti: »Az MCC nem versenytársa vagy alternatívája a közoktatási és felsőoktatási intézményeknek; tőlük függetlenül működik«.
Hangzatos állítása, miszerint az MCC »olyan akadémikusokat finanszíroz, akik Orbán álláspontját terjesztik«, éppoly kevéssé eredeti, mint amennyire valótlan. Az MCC-nél eltöltött több mint két év alatt – amelyből tíz hónapot közvetlenül a Társadalomtudományi és Történeti Iskolában dolgoztam – szakmai és egyetemi kollégáimat szabad gondolkodóknak találtam, akik bár mérsékeltek vagy konzervatívak, gyakran folytattak élénk vitát a klímaváltozástól az oktatáspolitikáig terjedő kérdésekről.
Ugyanez vonatkozik az MCC ösztöndíjprogramjának résztvevőivel, köztük Rod Dreher úrral, Dr. Gladden Pappinnal, Dr. Gad Saaddal, Michael Shellenberger úrral, Dr. Peter Boghossian úrral és még sokakkal való kapcsolataimra. Azt sugallni, hogy az ilyen kaliberű személyek egyszerű Orbán-talpnyalók lennének,
az igazság durva félremagyarázása, vagy talán szándékos elferdítése.
Ami igazán összeköti ezeket a kiváló szakembereket, az az, hogy készek megkérdőjelezni az uralkodó szélsőbaloldali ortodoxiát, amely tévútra vezeti a nyugati társadalmakat. Lehet, hogy ez Széchenyi úr tényleges kifogása? Ezzel elérkeztünk Széchenyi úr aggodalmaihoz az MCC esetleges londoni terjeszkedésével kapcsolatban, amelynek célja, hogy »kiterjessze befolyását egész Európára és azon túlra«. Erre azt mondom: »Bravó!« Valójában mindannyiunknak örülnünk kellene ennek a kilátásnak. Az MCC alapvetően a nyílt vizsgálat, a civil diskurzus és a tudományos kollegialitás híve. Mitől kell félni ezekben, hacsak nem olyan baljós célok, mint a cenzúra és a tekintélyelvűség a valódi cél?”
Nyitókép: MCC.hu
Trump második adminisztrációja radikális változásokat hozhat a kereskedelem és energia területén. Az EU pedig csak kullog az események után, közben az energiaárak miatt is törheti a fejét.
A demokráciák és nem demokráciák polarizációja helyett az államok közötti pragmatikus kapcsolatok lehetnek a kulcs a globális békéhez – hangzott el a Danube Institute panelbeszélgetésén.
Donald Trump győzelme nemcsak az Egyesült Államok, hanem a globális konzervatív mozgalmak számára is új lehetőségeket nyit. A Danube Institute konferenciája a NATO, Ukrajna és Izrael kapcsán vizsgálta a lehetséges változásokat.
Az Európai Unió olyan hatásköröket vett magához, amelyekről a Szerződések egyáltalán nem rendelkeznek.
Von der Leyen és Scholz sem szerepel majd a történelemkönyvekben.
A világ számos országából érkeznek előadók és vendégek.
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalan valótlanságokat állítunk.
Nem értettek egyet az albérlővel. A rendőrök sem.
