„De azért meg volt ijedve, nemde!?” – győzködte az interjú egy pontján a Klubrádió riportere az ifjú Széchenyi-leszármazottat.
„A nevem Széchenyi Bence, Budapesten születtem, és Massachusettsben nőttem fel, jelen pillanatban New Yorkban élek” – mutatta be magát angolul a Klubrádió hallgatóinak Bence-Xavier Széchenyi, aki múlt héten azzal került be a hírekbe, hogy súlyos vádakkal illette a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC), és az ott folyó szakmai munkát. Az MCC Budapest Fellowship Program volt résztvevőjének véleménye szerint az MCC-ben propaganda folyik oktatás címszó alatt, félt, hogy lehallgatják őt, és szerinte nem csupán ő maga, hanem az újságírók is rettegésben élnek Magyarországon.
Erről szóló írására ( amely a Guardianban jelent meg) a kollégium több külföldi ösztöndíjasa is reagált, alaptalannak nevezve az ifjú arisztokrata félelmeit.
„Washington D.C-ből érkezve Budapest egy rendkívül biztonságos város, ahol soha nem éreztem félelmet vagy az illető úriember által említett megfigyelést. Nevetséges az a gondolat, hogy az MCC-tagokat »megfigyelik«” –fogalmaz Stephen Sholl.
Rodrigo Ballester, az MCC korábban az EU brüsszeli bürokráciájában dolgozó tanára azzal tette helyre Széchenyit, hogy elmondta:
úgy tűnt, nagyon is élvezte azokat a „pazar vacsorákat”, amelyekről később kritikával írt.
Mint a Klubrádiónak adott interjújából kiderült, az első magyar közlekedési miniszter leszármazottjának családja már több generáció óta a tengerentúlon él: Bence Xavier nagyszülei emigráltak a második világháború után az arisztokrata származás miatt.
A 25 éves Széchenyi-leszármazott elmondta: bemutatkozáskor minden egyes alkalommal meg kell magyaráznia az amerikai fülnek idegen neve hangzását, a harmadik mondatnál pedig máris Magyarország kerül szóba. „Ezért fontos is tudnom, mi történik az országgal, másrészt gyakran az ország megítélése alapján azonosítanak be engem is. S amikor a Mattias Corvinus Collegium – úgymond – kutatója voltam, akkor ismét másként éreztem Magyarországról, mint amit a külső megítélés sugallt” – tette hozzá.
Az interjúból kiderül: Széchenyi már korábban is hallott az MCC-ről, de egyik barátja jelezte neki: a kollégium „minden lehetőséget megad, hogy karriered építhesd, publikálhass, amire odáig semmi lehetőségem nem volt”.
Ő újságírással szeretett volna foglalkozni.
Amikor kitört az orosz-ukrán háború, az ukrán menekültek kérdéskörét célozta meg, mint témát, de elmondása szerint az MCC-ben megpróbálták afelé tolni, hogy arra koncentráljon, mit tesz értük a magyar kormány. Itt következik az interjú azon része, amit rövid összefoglalás helyett inkább szó szerint idézünk:
„Követték? Megfigyelték?
A barátaim figyelmeztettek, nyomon követhetik mindazt, amit csinálok. Persze nem a szó szoros értelmében. De hát, hallottam, hogy milyen esetek történtek a közelmúltban.
De azért meg volt ijedve, nemde!?
Igen, azt kell mondjam, egypárszor igen. Amikor elmondtam a nagyapámnak és édesanyámnak, akkor azonnal haza akartak hívni, merthogy nagyapámat is demokratikus szervezkedés miatt akarták ítélőszék elé állítani, mire ő másnap elmenekült az országból. Nem mondom azt, hogy a két eset egy és ugyanaz lenne, de hogy a sors az egymást követő nemzedékeket ilyen helyzetbe hozza, furcsa! Megijedt a családom, én is. Féltettek. Nem akartam azt sem, hogy a szőnyeget kihúzzák a lábam alól, mert folytatni akartam a kelet-európai újságírást, szóval alaposan összetörtem.
Történt valami, amikor az írásait publikálta? Amelyek természetesen nem feleltek meg a hivatalos kurzus elvárásainak.
Nos, egypárszor bepánikoltam, mert tudtam, amit publikálok, annak a mentoraim nem fognak örülni. Ugyanakkor vívódtam magammal, mert azt is tudtam, hogy nem vagyok az az ember, aki mást vagy az ellenkezőjét csinálja annak, mint amit rábíztak. Nem szoktam cserbenhagyni az embereket és ráadásul szép ösztöndíjat is kaptam. Hogy is van ez? Tettem fel magamban jópárszor a kérdést.”
Hogy még szürreálisabb legyen a teljes kép, az interjú végén az újságíró megjegyzi: úgy hiszi, hogy Bence Xavier Széchenyi tett „egy lépést a demokrácia visszaépítése felé Magyarországon”.
Már ha ezek után még közülünk valónak tartod magad egyáltalán. Veczán Zoltán írása.
Nyitókép: Bence-Xavier Széchenyi LinkedIn-oldala
A villamoson feltűnő utcai harcosok közül az egyik már a rúgásoktól sem riadt vissza.
Ami igazán összeköti ezeket a kiváló szakembereket, az az, hogy készek megkérdőjelezni az uralkodó szélsőbaloldali ortodoxiát – fogalmazott Michael O'Shea.
Böröndi Gábor vezérezredes számolt be Leopard 2-es harckocsi sorsáról.
„Szabadok kultúránknak és örökségünknek köszönhetően, nem pedig annak ellenében vagy annak lerombolásával lehetünk!”
Különös látvány fogadta a járókelőket a Hungária körúton.
Számos védett helyet találunk a fővárosban a Duna–Ipoly Nemzeti Park gondozásában lévő területeken.
A reptéren találkozott Slash-sel az államfő.
Kövesse a Facebookon!
