Ha körülnézünk a 2020-as évekbeli nyugati világunkban, s ha meg akarjuk érteni a társadalmi és politikai folyamatait, két alapvető axiómát érdemes megismernünk, fejben tartanunk és továbbgondolnunk.
A liberális demokráciák olyan értékalapokra épülnek, amelyeket maguk nem képesek garantálni, ha pedig e közös erkölcsi alapok elhalványulnak, a társadalmi kohézió és a kompromisszumkészség is elvész. Erről írt figyelemre méltó cikket a minap Gernot Blümel korábbi osztrák pénzügyminiszter a Neue Zürcher Zeitungban, ami kapcsán van miről tovább töprengeni.
Az egyik, zseniálisan találó megfejtés nyugati társadalmaink megosztottságáról David Goodharttól származik. A mérsékelt balról induló, de a kortárs fősodor kritikusává váló angol kommentátor 2017-ben publikálta a The Road to Somewhere (út valahová) című kötetét, amelyben azzal érvelt, hogy a brit társadalom a „valaholok” (Somewheres) és a „bárholok” (Anywheres) csoportjaira vált szét attól függően, mennyire el- kötelezettek eredeti közösségeik iránt. A „valaholok” otthon vannak a hazájukban és a városukban, ismerik, átérzik, vallják és továbbadják hagyományaikat, védik közösségeiket, és kritizálják e hálózatok és megtartó pillérek gyengülését. A „bárholok” ezzel szemben a nemzetek fölötti, globalizált világban vannak otthon, kilépnek eredeti közegükből, közösségeikből és hagyományaikból, és világpolgárként definiálják magukat. A „valaholok” még mindig többségben vannak, mégis marginalizálva érzik magukat, mert a „bárholok” uralják a városokat, a nyilvánosságot, a szellemi élet különféle szféráit, ezáltal a fősodorbeli politikát is dominálják.
A Goodhart által felvázolt kortárs társadalomrajz nem pusztán papírra vetett elméleti konstrukció, hanem mai valóságunk egyik legtalálóbb leírása, és nemcsak az Egyesült Királyságra vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden országra a nyugati civilizációban – sok szempontból ránk is –, és az élet minden területén érvényesül, a hétköznapi családokban, a nemzedékek közötti törésvonalakban is. Ha a mai Magyarországról, a mi másokétól teljesen elkülönülő, egyedi és egyben elszigetelt nyelvünkön alapuló kultúránkról és nemzetünk jövőjéről gondolkodunk, akkor is sok igazsága van Goodhart meglátásainak.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
„Az ilyen mértékű béremelés mögött nincs fedezet, ezért az szükségszerűen adóemelésekhez vagy megszorításokhoz vezetne” – hangsúlyozta a Számháború című műsorban Szalai Piroska.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
A keresztény kultúra helyes értelmezésével szemben két irányból érkezik kritika.
A munkacsoport célja, hogy szakértők bevonásával a Tisza Párt baloldali megszorító csomagjának veszélyeire hívják fel a figyelmet országszerte, a lehető legtöbb platformon – jelentette ki Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója a Szabad Magyarok a Megszorítások Ellen Munkacsoport alakuló ülésén.
„A dolgok nem mentek túl jól.”
Mario Nawfal szerint nem véletlen, hogy Brüsszel gyűlöli azt, amikor a magyar kormány kikéri az emberek véleményét.
Vitézy Dávid tagad.
A két évvel ezelőtt új startot vett, Mikoviny utcai Gléda vendéglő egyszerű receptet követ: a vendégnek jót és jól kell adni. Tulajdonosa, a harmadik generációs vendéglátós Deli János nem újragondol, maximum egy csipetnyit korszerűsít. És ami nem éppen hátrány, a meglehetősen tisztességes adagok sincsenek túlárazva.
