„Nem látok olyan jellegű problémákat az MCC esetében, mint a fent említett úriember, hanem egy intézményt látok, amelynek van jövőképe, s bizonyos nézőpontokat hirdet. Sőt, azt látom, hogy a Magyarországot és az MCC-t propagandával vádoló médiumok inkább maguk működnek az említett módokon, ugyanis ezek olyan intézmények, amelyek egyértelműen baloldali nézeteket hirdetnek” – fogalmaz Larson. Hozzáteszi:
nekem erősen úgy tűnik, számukra az MCC valódi bűne nem az, hogy nézőpontot hirdet, hanem az, hogy az általa hirdetett nézőpont konzervatív”.
Larson szerint egy olyan korszakban, amelyben az akadémiai és kulturális intézmények általában balra hajlanak, egy olyan szervezet, mint az MCC – amely egy konzervatív jövőképet kínál – fenyegetést jelent erre a dominanciára.
„Az elmúlt három évben Magyarországon éltem, és számos – a magyar politikával kapcsolatos – témában publikáltam cikkeket. Soha egy percig sem féltem attól, hogy Magyarországon vagyok. Konzervatívként otthon éreztem magam az MCC légkörében, ugyanakkor sosem féltem kérdéseket feltenni. Talán ha nem lennék konzervatív, másképp éreztem volna magam, valahogy úgy, ahogy általában a konzervatív hallgatók rendszeresen érzik magukat az Egyesült Államok egyetemein” – fogalmaz lapunknak a volt ösztöndíjas.
Larson kiemeli: az MCC szívesebben fogadja a nyílt vitákat és a nézetek széles skáláját, mint a legtöbb amerikai egyetem, amelyek professzorai túlnyomó többségben a Demokrata Párti szimpatizánsai. „Az MCC még olyan – kevésbé szimpatikus médiumokból is – meghívott riportereket, mint a Vice és a New York Times.
Tapasztalataim szerint az MCC hallgatói köre ideológiailag nem homogén.
Nem ritka, hogy az MCC hallgatói baloldali nézeteket vallanak, és helytelenítik a jelenlegi kormányt” – jegyzi meg.