„Egy rabbi költözött nemrég a társasházunkba a családjával. Pontosabban visszaköltözött, mert lakott már itt, de néhány évet közben külföldön töltött. Kisgyerekekkel jöttek vissza; babakocsiban tolják őket. Mindez még nem lenne nagy szám a környékünkön: két sarokra lakott innen Scheiber Sándor néhai főrabbi is, nemzetközi hírű tudós, a hazai neológ zsidóság egyik legnagyobb alakja. De Scheiber úgy nézett ki az utcán, mint bármely környékbeli öregember, a mi mostani házirabbink viszont kiköpött ortodox. Fején mindig fekete kalap, az egész öltözete fekete, a nadrágja mellett himbálóznak a világos szemlélőrojtok, amint átsiet a zebrán.
Legközelebb elkapom egy pillanatra, és – attól függően, mennyire leszek kekec hangulatban – megkérdezem tőle, nem fél-e, esetleg direkt rosszat akar-e cseperedő gyerekeinek? Schiff András, Londonban élő nemzetközi hírű zongoraművész ugyanis azt nyilatkozta a minap az angol The Telegraphnak, Magyarországon a »politikai klíma aggasztóan hasonló 1940-hez«, noha óvatosságból nem használja a fasiszta szót. Schiff már régóta egyáltalán nem jár a szülőföldjére.