Tudunk-e és akarunk-e még polgárok lenni?
A kérdés, hogy az Országgyűlés hajlandó lesz-e tudomást venni arról, hogy van nemzeti minimum ebben az országban, s megteremti-e az ezt leképező politikai minimumot. Győri Enikő írása.
Kuminetz Géza katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora jelentkezett egy kis könyvecskével, amely a keresztény antropológiát mutatja be, vitatkoztatva azt a rivális elképzelésekkel.

A modern politikai megosztottságok mélyén, azaz a kora újkori felvilágosodással létrejövő ideológiai törésvonalak mentén eltérő emberképek húzódnak. Nemcsak az különbözteti meg például a liberális-baloldali, illetve keresztény-konzervatív-jobboldali világlátást, hogy más az etikájuk és máshogy képzelik el a társadalmat, hanem hogy mást gondolnak az emberről.
A kereszténység és nyomában a klasszikus konzervativizmus emberképe „pesszimista”, avagy – jobb szóval – realista:

a kereszténység az áteredő bűn dogmájából indul ki, akárcsak a keresztény konzervatívok, a szekuláris konzervatívok pedig ezt dogma nélkül morális-intellektuális tökéletlenségnek, esendőségnek tekintik.
Ezért is szól egy angolszász konzervativizmusról írt könyv „a tökéletlenség politikájáról”. A kereszténység is, a konzervativizmus is Szent Ágostonra alapoz, aki meghatározó szerző az áteredő bűn koncepciójának kialakulásában.
A felvilágosodással azonban ez az elképzelés riválisra talál: az emberi észnek nincs szüksége a hagyomány, a kinyilatkoztatás, a kialakult közösségek és intézmények támaszára, önmagában képes racionális megfontolások mentén újraalapozni világunkat valamiféle irracionális rárakódások eltávolításával – néha ez reformot jelent, máskor forradalmat. Ezt hívjuk racionalizmusnak, az észelvűség túlhajtásának, abszolutizálásának.
Nemcsak a társadalom, hanem maga az ember is javítható, mégpedig tömegesen és tartósan – leginkább felvilágosítás, oktatás révén.
A jó embernek csak információt kell adni, hogy jó tudjon lenni, nincs önmagáért akart rossz. Emellett az ember istenképisége és Istentől való függése is kikerül a képből.
