Honnan jött az első, mindent elrontó rossz impulzus? Erre a kereszténységnek van válasza, másoknak nem nagyon

2026. május 10. 11:44

Kuminetz Géza katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora jelentkezett egy kis könyvecskével, amely a keresztény antropológiát mutatja be, vitatkoztatva azt a rivális elképzelésekkel.

2026. május 10. 11:44
null
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

A modern politikai megosztottságok mélyén, azaz a kora újkori felvilágosodással létrejövő ideológiai törésvonalak mentén eltérő emberképek húzódnak. Nemcsak az különbözteti meg pél­dául a liberális-baloldali, illetve keresztény­-konzervatív-jobboldali világlátást, hogy más az etikájuk és máshogy képzelik el a társadalmat, hanem hogy mást gondolnak az emberről. 

A kereszténység és nyomában a klasszikus konzervativizmus emberképe „pesszimista”, avagy – jobb szóval – realista:

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról

Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról
Tovább a cikkhezchevron

a kereszténység az áteredő bűn dogmájából indul ki, akárcsak a keresztény konzervatívok, a szekuláris konzervatívok pedig ezt dogma nélkül morális-intellektuális tökéletlenségnek, esendőségnek tekintik.

Ezért is szól egy angolszász konzervativizmusról írt könyv „a tökéletlenség politikájáról”. A kereszténység is, a konzervativizmus is Szent Ágostonra alapoz, aki meghatározó szerző az áteredő bűn koncepció­jának kialakulásában. 

A felvilágosodással azonban ez az elképzelés riválisra talál: az emberi észnek nincs szüksége a hagyomány, a kinyilatkoztatás, a kialakult közösségek és intézmények támaszára, önmagában képes racionális megfontolások mentén újraalapozni világunkat valamiféle irracio­nális rárakódások eltávolításával – néha ez reformot jelent, máskor forradalmat. Ezt hívjuk racionalizmusnak, az észelvűség túlhajtásának, abszolutizálásának.

Nemcsak a társadalom, hanem maga az ember is javítható, mégpedig tömegesen és tartósan – leginkább felvilágosítás, oktatás révén.

A jó embernek csak információt kell adni, hogy jó tudjon lenni, nincs önmagáért akart rossz. Emellett az ember istenképisége és Istentől való függése is kikerül a képből. 

Fotó: Libri
Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
2026. május 10. 15:38 Szerkesztve
A "demokrácia" meséje ókori eredetű, és sajnos jelenleg is pont olyan dolgok történnek mint az ókorban. A "liberális-baloldali, illetve keresztény­-konzervatív-jobboldali világlátás" közötti különbség valóban jobban megérthető, ha az ókort tanulmányozzuk, például Szent Ágostont. Azóta nem történt semmi, csak a végtelen tudású Isten által teremtett világ végtelen összetevőiből jóval többet ismert meg a világ, de ez a mostani tudományos ismeret is semmi az Isten végtelen tudásához képest. Erre jött rá Szent Ágoston is, amikor a teremtés a teremtmény és az idő fogalmával birkózott és próbálta megérteni. Becsületesen foglalkozni kell a problémákkal és akkor minden világos és egyszerű lesz, és lehet választani a jó és a rossz között. Minden ember lelkiismeretébe be van írva az igazság, és minden ember választhat jó és rossz között, a kezdetektől az ókortól máig. "Honnan jött az első, mindent elrontó rossz impulzus"?....: A sátántól.
Válasz erre
2
0
2026. május 10. 13:45 Szerkesztve
-zsoltkom- Az első rossz döntés a szabad akarat megadása volt az ember számára. Isten várhatott volna pár száz évet, amíg az ember nem csak Isten "programját" kapja és aszerint éli a felelősségét, hanem saját tapasztalati jogán szerzet infók után lesz érett a felelősségből adódó döntéshez. Isten nem volt konzekvens, mert volt egy pár erős felindulása a népirtással, ahogy büntette az általa ajándékozott szabad akarattal élő embereket. És ezzel mintegy igazolva, hogy Ő maga sem volt tisztában a tervével-tettével. A szeretet logikája sem jó válasz a szabad akarat megadásának, akár Ádám-Évának, akár tapasztalat és tudás nélküli embernek. Rosszul is lehet szeretni. Sőt ez nagyobb kárt okoz, mintha valakit tudottan utálnak.
Válasz erre
0
6
..--..
2026. május 10. 13:45
-zsoltkom- folytatás... 1 A bűnre hajlamos ember léte mutatja, hogy a szabad akarat adott helyzetben rossz döntés volt. Amivel az van kódolva, hogy biztosan feltételezve van a rossz választása. Ezt igazolja vissza, mondjuk a katolikusoknál a gyónásrendszere. Erre nyilván nem lenne szükség, ha rossz közül nem kellene választani és felőle dönteni. Már egy gyerekben (és még nem is csinált semmit) oda van adva a felelősség (hiszen van büntetés a fegyelmezésük-nevelésük során), pedig sem elég tudása, sem elég információja nincs a szabad akaratot felelősen használni. Sokaknak a valami közül választás funkcionális lehetőségből adódik, éppen mi szükséges alapon. A kínálatból való választás értékismeret nélkül... például a piros cipőt vagy a fekete cipőt, ahogy választják tetszési alapon.
Válasz erre
0
6
..--..
2026. május 10. 13:45
-zsoltkom- folytatás... 2 Az, hogy befolyásolja választéknak a rossz jelenléte döntéseinket, ha akarnák sem tudnák tagadni. A Sátán, Isten segédletével van életben és hagyja működni. A Sátán ugyebár meg előbb volt, mint Ádám és Éva. Ha Isten megszüntetné a bukott lényeket, akkor a szabadság feltételes lenne... állítólag. Nem azért mondom, de a szabadság most is feltételes azzal a szabad akarattal. Ha Isten a Sátánnak is adott szabad akaratot (azt csinál, amit akar és büntetlenül!!), akkor egy embernek esélytelen jól döntenie keresztény szempontból. A jó ugyebár az az édeni teremtett állapot. Vagy most már szabad azt mondani egy papnak is, hogy a rossz a jó, a Sátán ő jó?
Válasz erre
0
5
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!