Honnan jött az első, mindent elrontó rossz impulzus? Erre a kereszténységnek van válasza, másoknak nem nagyon

2026. május 10. 11:44

Kuminetz Géza katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora jelentkezett egy kis könyvecskével, amely a keresztény antropológiát mutatja be, vitatkoztatva azt a rivális elképzelésekkel.

2026. május 10. 11:44
null
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

A modern politikai megosztottságok mélyén, azaz a kora újkori felvilágosodással létrejövő ideológiai törésvonalak mentén eltérő emberképek húzódnak. Nemcsak az különbözteti meg pél­dául a liberális-baloldali, illetve keresztény­-konzervatív-jobboldali világlátást, hogy más az etikájuk és máshogy képzelik el a társadalmat, hanem hogy mást gondolnak az emberről. 

A kereszténység és nyomában a klasszikus konzervativizmus emberképe „pesszimista”, avagy – jobb szóval – realista:

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról

Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról
Tovább a cikkhezchevron

a kereszténység az áteredő bűn dogmájából indul ki, akárcsak a keresztény konzervatívok, a szekuláris konzervatívok pedig ezt dogma nélkül morális-intellektuális tökéletlenségnek, esendőségnek tekintik.

Ezért is szól egy angolszász konzervativizmusról írt könyv „a tökéletlenség politikájáról”. A kereszténység is, a konzervativizmus is Szent Ágostonra alapoz, aki meghatározó szerző az áteredő bűn koncepció­jának kialakulásában. 

A felvilágosodással azonban ez az elképzelés riválisra talál: az emberi észnek nincs szüksége a hagyomány, a kinyilatkoztatás, a kialakult közösségek és intézmények támaszára, önmagában képes racionális megfontolások mentén újraalapozni világunkat valamiféle irracio­nális rárakódások eltávolításával – néha ez reformot jelent, máskor forradalmat. Ezt hívjuk racionalizmusnak, az észelvűség túlhajtásának, abszolutizálásának.

Nemcsak a társadalom, hanem maga az ember is javítható, mégpedig tömegesen és tartósan – leginkább felvilágosítás, oktatás révén.

A jó embernek csak információt kell adni, hogy jó tudjon lenni, nincs önmagáért akart rossz. Emellett az ember istenképisége és Istentől való függése is kikerül a képből. 

Fotó: Libri
Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ergit
2026. május 10. 12:35
"Honnan jött az első, mindent elrontó rossz impulzus?" - még alig volt ember az ember, de már irigyelt valamit a másiktól, vagy attól félt, hogy ha nem ő támad először, a másik leteríti le őt. Ne felejtsük el, hogy az ember őse vadállat, még ha emberszabású majom is volt. Csakhogy ezt az emberszabású majmot választotta ki Isten, hogy embert csináljon belőle. És ez a folyamat még mindig tart, vagyis még mindig előemberek vagyunk. Tehát azok a rossz tapasztalatok, amiket egy állatot ér, azt a tapasztalatot az ember is megörökölte. És ahogy két macska, vagy kutya, bár egy alomból valók, mégis más-más a természetük, félelmük, ez az emberre is igaz, az ősi emberre.
Válasz erre
0
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!