Műfordítóként többek között Shakespeare, Burns, Heine és Schiller műveit ültette át magyar nyelvre.
Életének 96. évében, hétfőn elhunyt Lator László Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista, a nemzet művésze, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.
Lator László már egészen kicsi gyerekként elkezdett verseket írni, első művei a Prágai Magyar Hírlap gyerekmellékletében, majd különböző diákújságokban, később a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentek meg.
Első verseskötetében, az 1948-ban megjelent Őserdő című kötetben részben nyomasztó háborús élményeiből, fogolytábori tapasztalataiból merített ihletet. A kötetet az akkor már működő cenzúrahivatal elutasított és bezúzatott azzal az indokkal, hogy versei pesszimisták.
Az egyetem elvégzése után Körmenden tanított gimnáziumban, és mivel versei nem jelenhettek meg, műfordítással foglalkozott, többnyire más szerző, Fodor András vagy Kormos István neve alatt dolgozott.
A hetvenes évek közepétől az ELTE világirodalmi tanszékén tartott műfordítói szemináriumot, amely később egyfajta költői mesterkurzussá vált.
Tanítványai között volt többek között Ferencz Győző, Imre Flóra, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Lackfi János, Vörös István.
Kevés versű költő, az 1948-as cenzori elhallgattatás után csak 1969-ben jelentkezett kötettel, amelynek a Sárangyal címet adta. Későbbi kötetei közül kiemelkedik az 1986-os Fellobban, elhomályosul, majd a 2007-es Az egyetlen lehetőség című, válogatott költeményeit közreadó könyve. Költészete szikár, puritán, sűrű anyagú verseit, amelyeknek állandó tárgya a teremtés, szigorú fegyelemmel formálja meg.
Műfordítóként többek között Shakespeare, Burns, Heine, Schiller, Lermontov, Blok számos költeményét ültette át magyar nyelvre,
fordításai több önálló kötetben jelentek meg. Válogatott esszéiből a Szigettenger (1993), valamint a Szabad szemmel (2016) című könyveiben publikált. 2012-ben jelent meg A megmaradt világ című emlékezéskötete, amely nem önéletrajz vagy memoár a szó szoros értelmében, a szerző magában önelemzésnek hívta a kötetet.
A József Attila-díjat 1972-ben, a Kossuth-díjat 1995-ben kapta meg. 2007-ben Pro Urbe Budapest díjjal tüntették ki, 2008-ban - Az egyetlen lehetőség című verseskötetéért - neki ítélték a Rotary Tabán klub első irodalmi díját. 2009-ben Prima-díjat kapott. 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést, 2015-ben a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Babits Mihály Alkotói Díját vehette át. 2022-ben a Magyar Érdemrend Középkereszt a Csillaggal kitüntetésben részesült.
(MTI)
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
A fiatalember iskolája is elbúcsúzott egykori tanulójától.
Bár neve kevéssé ismert az ínyenc történészeken és irodalmárokon kívül, Sértő Kálmán - egy időben - a magyar irodalmi és újságíró-élet botrányhőse volt.
Holtan találták Nigériában a Southampton korábbi tehetségét.
Rákbeteg páciensen hajtottak végre legális eutanáziát pénteken Uruguayban — először azóta, hogy az ország Dél-Amerikában elsőként törvényt fogadott el a gyógyíthatatlan betegek törvényes halálba segítéséről.
Nyugodjék békében! A tehetsége és az alkotásai örökké velünk maradnak.
Ismét megdőlt a melegrekord, szombaton a hőmérséklet elérte a negyven fokot.
A parkolási díjat ezután kizárólag mobilalkalmazáson keresztül lehet majd rendezni.
