a hegymászó a maga kedvére, a maga élményét hajtva készült felmenni a Mount Everestre, és pontosan tisztában volt ennek a kockázatával.
„Nyilvánvaló, hogy jár a kegyelet és a részvét is. Azt hiszem, elsősorban a hozzátartozóinak. Nem gondolom, hogy a részvétlenség elfogadható akármilyen szenvedély esetében, ha az illető belehal. (…) De azt gondolom, példaképet sem kell fabrikálni belőle” – mondta, egyúttal minden függő számára figyelmeztetésnek tartja, hogy az ember a szenvedélyébe könnyen belehalhat, és „talán érdemes választani, hogy az ember a családjának, a hozzátartozóinak, a gyerekeinek szánja oda magát, vagy igazán a szenvedélyének”. Mert úgy tűnik, ha ő maga nem választ, a sors előbb-utóbb választás elé állítja, és itt is ez történt.
A publicista szerint sokszorosan, százszorosan benne volt a pakliban, ami történt. „A kalkulálható kimenetelek egyike történt. Van az a mondás, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik” – fogalmazott.