Méltóságteljes csendben búcsúztak el Suhajda Szilárdtól a barátai, ismerősei, tisztelői

A Facebookon kedden estére csendes főhajtásra hívták a megemlékezőket Suhajda Szilárd tiszteletére a budapesti Szemlőhegyi-barlang feletti kis parkba. Végül több ezren búcsúztak el a tragikus sorsú hegymászótól, aki néhány nappal ezelőtt a Mount Everest 8500 méteres csúcsa alatt lelte a halálát.

Virágot, mécsest vittek

Délután még esett az eső, hét órára – amikorra meghirdettek a megemlékezés kezdetét –, azonban már elállt, legalább ebben segítették a családot, a barátokat az égiek. A Pusztaszeri útról csupán néhány tucat lépcső vezet fel az emlékhelyhez, a nem gyakorlott túrázók mégis erősen lihegtek, mire felértek a mindössze 200 (!) méteren található parkba, így talán még könnyebben tudták értékelni Suhajda fantasztikus teljesítményét, aki 44-szer magasabbra jutott.

Kezdetben pár százan lehettek, később azonban egyre többen érkeztek. Virágot, mécsest vittek a festőállvány – amelyre a hegymászó fotóját tették ki – elé, voltak, akik térdre ereszkedtek, egy férfi egy keleti motívumokkal díszített piros selyemsálat tekert a faszerkezet köré, mások imát is elmormoltak. Egy nő emlékkönyvet tartott a kezében,

Az emberek hétköznapi ruhában jöttek, ugyanis a család kifejezett kérése volt, hogy ne öltözzön senki feketébe. A közösségi oldalukon azt írták, „Szilárd lénye is tükrözte az életszeretetet, mi is egyesüljünk az ő álmaival, színes egyéniségével”. Több kameraman, rengeteg fotós, újságíró tudósított az eseményről, de nem készültek interjúk, ez is a család kívánsága volt. A részvétnyilvánítás mellőzését is kérték, ezért csak a legközvetlenebb barátok, ismerősök mentek oda Suhajda feleségéhez, Legindi Tímeához, aki emberfeletti lelkierővel állta végig a több órát, ám ő volt talán az egyedüli, aki el-elsírta magát.

Az utcán is hatalmas sor állt

Megindító volt a hatalmas csend, alig szólaltak meg az emberek, legfeljebb a mellettük állók fülébe suttogtak valamit. Nyolc órára már tele volt az emlékhelyre felvezető lépcső – a parkban egyszerre nagyjából nyolcvan-száz ember fért csupán el –, később az utcán is több tízméteres sor állt.

Az emberek méltóságteljesen várakoztak, még ott, jóval távolabb az emlékhelytől is alig-alig beszéltek. Egy mondatfoszlányt azonban sikerült elkapnom. Egy középkorú férfi mondott valami olyasmit a mellette álló nőnek, hogy

Választ azonban nem kapott.

De azok a százezrek, talán milliók sem, akik azt szeretnék megtudni, hogyan történhetett meg ez az iszonyatos tragédia.

Fotók: Ficsor Márton