aki akart, írhatott bele néhány búcsúszót.
Az emberek hétköznapi ruhában jöttek, ugyanis a család kifejezett kérése volt, hogy ne öltözzön senki feketébe. A közösségi oldalukon azt írták, „Szilárd lénye is tükrözte az életszeretetet, mi is egyesüljünk az ő álmaival, színes egyéniségével”. Több kameraman, rengeteg fotós, újságíró tudósított az eseményről, de nem készültek interjúk, ez is a család kívánsága volt. A részvétnyilvánítás mellőzését is kérték, ezért csak a legközvetlenebb barátok, ismerősök mentek oda Suhajda feleségéhez, Legindi Tímeához, aki emberfeletti lelkierővel állta végig a több órát, ám ő volt talán az egyedüli, aki el-elsírta magát.
Az utcán is hatalmas sor állt
Megindító volt a hatalmas csend, alig szólaltak meg az emberek, legfeljebb a mellettük állók fülébe suttogtak valamit. Nyolc órára már tele volt az emlékhelyre felvezető lépcső – a parkban egyszerre nagyjából nyolcvan-száz ember fért csupán el –, később az utcán is több tízméteres sor állt.