és még sorolhatnánk. Nem beszélve arról, hogy az átlagember még a tizedét sem próbálja meg annak, amit a hegymászók megtesznek, és ennek ellenére egyszerűsítik le ezt a hivatást.
Arra a kérdésünkre, hogy a saját céljai érdekében feláldozhatja-e magát az ember, annak ellenére, hogy van családja, azt válaszolja, hogy „nagyon sok olyan esemény volt az emberiség történetében, ami erőn felüli erőfeszítést követelt. Az eredményeseket ünnepeljük, azokra pedig, akik feláldozták az életüket, kevésbé emlékszünk”. Mindezek mellett úgy látja, hogy érdemes feszegetni a határainkat, mert abból új ismeretre teszünk szert, „és itt nemcsak tudományos ismeretekre gondolok, hanem magunkra vonatkozó ismeretekre: jó érzés, ha sikerül megcsinálnunk, amit nem gondoltunk, hogy meg tudunk csinálni” – emeli ki.
„Mindenki elmondta a véleményét a Suhajda Szilárd ügyről, így megteszem én is. Szeretném előrebocsátani, hogy természetesen én is sajnálom, ami történt vele, ugyanakkor azokkal sem értek egyet, akik felmagasztalják akár Suhajdát, akár a hegymászókat általában. Attól az érveléstől meg végképp kiver a víz, amikor valaki azzal jön, hogy "ha nem lettek volna a Suhajdához hasonló, bátor emberek, még mindig a technikai középkorban élne az emberiség".
Arra a felvetésünkre, hogy a Himaláját már több százan megjárták, tudunk róla mindent, amit tudni érdemes; Szvetelszky úgy reagál: „piramist is próbáltunk építeni néhány évvel ezelőtt, mégsem sikerült, pedig több ezer évvel, jóval alacsonyabb technikai felszereltséggel ment. Sok minden van, amit nem tudunk korábban élt embertársaink után csinálni”.