***
Komoly nyilatkozatháború alakult ki a napokban Rákay Philip és Nagy Ervin között. A színművész harsány kirohanást intézett a kommunikációs szakember, influenszer egy korábbi posztja miatt, amire Rákay is igen erős választ adott, majd a vita kapcsán többen is kifejtették véleményüket.
Nagy Ervin azonban nem először tárja a nyilvánosság elé közéleti és politikai meglátásait, finoman szólva sem óvatos megfogalmazásban. Idézet egy 2019-es RTL-interjúból:
Pöcegödörszerű képződmény a magyar politikai élet, amit én ámulva-bámulva nézek, nagyon rossz a túlélőjének lenni.
Nagyon komoly indulatokat gerjeszt bennem egy-egy ilyen félnótás országgyűlési seggnyalónak a hozzászólása. Olyan embereket bélyegeznek meg, akik egyébként köztiszteletnek és közszeretetnek örvendenek, akikre nem szokták rásütni, hogy 'ez állandóan ott van a baloldali tüntetésen, meg ez liberális bérenc', meg ilyeneket, nem. Mi csináljuk a munkánkat, és most jön egy ilyen Kocsis Máté-szerű képződmény – és most nem megyek egy bizonyos szint alá –, de egy ilyen ember hogy jön ahhoz, hogy minket, akit (ki merem jelenteni, hogy) egy ország szeret és tisztel – és ez nem nagyképűség, mert nem Kossuth-díjas vagyok és nem repkednek a díjak felém – egy ilyen típusú csávó azért, hogy a főmérnöknek fölfelé nyaljon, emberekről bármit ki mer jelenteni egyfajta politikai szituációban, amitől ő azt gondolja, hogy ebből valamifajta nyeresége lesz.”
Még a parlamenti voksolás előtt, 2022 márciusában mondta azt az ART IS BUSINESS nevű lapnak, hogy „letépte láncait”. „Nagyon lassan ébredő népség vagyunk, természetesen nemcsak a színészek, hanem az egész ország. Pont emiatt fizetünk óriási politikai, történelmi és kulturális árat” – panaszolta.
„Én csak bedobtam a Molotov-koktélt az ablakon”
Egy másik alkalommal, az ATV-ben arról beszélt, „az nem létezik, hogy olyan országban fogom nevelni a gyerekemet, ahol a politika mindenkin átlépve bárkinek a sorsát elintézi”.
„Mindenbe beleállok, de ez nem sokat ér, ha a legtöbben, elhajolnak a konfliktus elől. Az értelmiségnek a magyar társadalom letéteményesének kellene lennie, élő lelkiismeretnek. Ha mi így mozdulunk, mit várunk a többségtől?” – vetette fel, megjegyezve, „nem azért váltottunk rendszert, hogy utána ugyanúgy éljünk, mint a kádárizmusban”. A szinkronszínészi bérek emeléséért való kiállása kapcsán úgy fogalmazott: „Én csak bedobtam a Molotov-koktélt az ablakon.”