Pénteken kiderül, ki lesz az Operaház igazgatója

Lapunk folyamatosan követi az Operaház igazgatói pályázatát, számtalan cikkünk született a témában, legutóbb például megírtuk, hogy csupán napok vannak hátra a döntéshozatalig, Csák János kulturális miniszternél pattog a labda.

Az első körös két pályázó helyett végül a második fordulóban rekordszámú jelentkező nyújtott be pályázatot az Operaház vezetésére. Azóta megtörténtek az egyéni meghallgatások, az elbíráló bizottság pedig a közelmúltban megtette javaslatait, amelyről különféle szivárogtatásnak tűnő információk láttak napvilágot.

A végső döntést Csák János kulturális és innovációs miniszter hozza majd meg,

Az Index korábban arról számolt be – saját információkra hivatkozva – hogy, formálódik azok köre, akik a következő ciklusban a Magyar Állami Operaház új vezetői lehetnek. Eszerint Kesselyák Gergely, Miklósa Erika és Vadász Dániel közül kerülhet ki az új főigazgató személye.

A jelenlegi főigazgató szerint még nem lefutott a meccs

A felmerült három név kapcsán a hónap elején reagáltattuk a jelenlegi főigazgatót is, aki lapunknak elmondta: pusztán csak azért, mert egy lap írt valamit, nem sietne azt valóságnak venni.

„A KIM vezetői pályázatai nem nyilvánosak, a zsűritagokkal és közreműködőkkel szigorú titoktartást íratnak alá. Kizártnak tartom, hogy elismert művészek, felelős állami vezetők a meghallgatásokról bármit kiszivárogtatnának.

– nyilatkozta.

Ókovács Szilveszter szerint csupán arról van szó, hogy botrányújságírás megy: „rengeteg szivárgó cikkel sikerül válsághelyzet érzetét generálni ott, ahol se csőd, se abúzus, se botrány, se nézőhiány, se bevételi probléma, se korrupció nincs.” Mint fogalmazott: a vérszag sok „éji vadat” megrészegít.

A jelenlegi főigazgatót és az általa vezényelt operaházi működést több ponton is kritikával illették pályázótársai, ám akadtak szép számmal, akik kiálltak mellette.

A kritikák között szerepelt a korrepetitorok és táncosok kérdésköre, a vidéki és fővárosi operajátszás közötti egyensúly felborulása, az Operaház nemzetközi beágyazottságának ügye, az állandó társulat kérdése, a fiatal generáció megszólítása, illetve Miklósa Erika szerint az operajátszás válsága is.

A csodát visszaadni a közönségnek

Vadász Dániel korábban lapunknak arról beszélt, úgy véli, rendet kellene tenni az Operában.

Legyen fontos az Opera falain belül minden, ami a minőségi művészi munkához szükséges. A fő probléma szerintem, hogy most nem ez szerepel a fontossági sorrend elején. Őrületes statisztikák, 600 oldalas „műsorfüzet”, rengeteg új premier, világrekord előadásszámok, óriási vendégjáték-mutatók, világsztár meghívottak, és még hosszasan sorolhatnám, mi minden szerepel a listán a minőségi színpadi munka előtt. Elsősorban itt kell rendet tenni”  – nyilatkozta.

Lapunk szintén felkereste Kesselyák Gergelyt is, aki elmondta: csakis a szakmaiság szempontjainak prioritást biztosító színházvezetési modell képes a társulatban rejlő lehetőségek felszabadítására, az egyéni és a kollektív tehetség helyzetbehozására.

„Mindennek végső célja: a csodát visszaadni a közönségnek - új operaművek, a szerzői szándékot tisztelő rendezések és zökkenőmentes, katartikus előadások formájában” – mondta.

Nyitókép: MTI