„Az Aranycsapatnak se kellett bravúros marketingosztály” – Vadász Dániel az Opera-igazgatói pályázatáról

2023. április 25. 07:01

Vadász Dániel nemzetközi kulturális menedzser, jogász, színházi-zenei fesztiválszervező, a Coopera társulás igazgatója is beadta pályázatát a Magyar Állami Operaház vezetésére. Világszerte elismert szakemberekből álló vezetőség, a saját történeteink és színházi hagyományaink megerősítése, a társulati rendszer visszaállítása, gazdasági racionalizálás – többek között ezt ígéri a pályázatában. Interjúnk!

2023. április 25. 07:01
null
Farkas Anita

Mint azt korábban megírtuk, rekordszámú jelentkező nyújtott be pályázatot az Operaház vezetésére, a végső döntést a személyes meghallgatások után Csák János kulturális és innovációs miniszter hozza majd meg.  

A pályázók között van dr. Vadász Dániel jogász is. Korábban a Magyar Állami Operaház, a Budapesti Operettszínház, a debreceni és a szegedi operatársulat szólistájaként számos tenor főszerepet énekelt a világ több országában. Énekesi pályafutását követően 2014 óta saját vállalkozásaiban művészeti menedzserként dolgozik, az operett népszerűsítésére létrehozta a Palotakoncert rendezvénysorozatot, társproducere volt a Virtuózok televízióműsornak, 2015 óta az amerikai közmédia (PBS) csatornával együttműködésben több zenés televíziós műsor producere.

2017 -ben megalapította a Cooperát,

amelynek keretében számos klasszikus, és kortárs operaprodukciót állított színpadra vidéki társulatokkal és fesztiválokkal együttműködve. A Debreceni Ünnepi Játékok, a Salute to Vienna nemzetközi újévi programsorozat , a Trieszti Operettfesztivál és a Ramon Vargas nevével fémjelzett Bel Canto Akadémia művészeti vezetője. Több száz koncert és zenés színházi előadás külföldi vendégjátékát szervezte Bécstől Délkelet-Ázsiáig, Münchentől Tokióig. A vidéki operajátszás támogatásáért a Magyar Művészeti Akadémia különdíjában részesült.

***

Miért szállt ringbe?

Ha egyszerűen szeretnék válaszolni, akkor azt mondom: rendet kellene tenni az Operában. A közélet figyelmét nem a főigazgató vagy éppen a főigazgató-jelöltek személye, hanem egy-egy kiváló produkció kell hogy kivívja.

Legyen fontos az Opera falain belül minden, ami a minőségi művészi munkához szükséges.

A fő probléma szerintem, hogy most nem ez szerepel a fontossági sorrend elején. Őrületes statisztikák, 600 oldalas „műsorfüzet”, rengeteg új premier, világrekord előadásszámok, óriási vendégjáték-mutatók, világsztár meghívottak, és még hosszasan sorolhatnám, mi minden szerepel a listán a minőségi színpadi munka előtt. Elsősorban itt kell rendet tenni. A saját vízióm középpontjában a színházi munka, a zenei és különösen az énekművészi színvonal, a vidéki, illetve külföldi színházakkal való partneri együttműködések, a közönség bővítése és végeredményben maga az előadóművészi munka tisztelete áll.  

Mi szükséges ön szerint az említett a rendhez?

Az említett művészeti cél szerinti működés biztosítása. Az Opera elsődleges feladata, hogy a lehető legmagasabb színvonalú előadásokkal járuljon a közönség elé. A rend megteremtésének egyaránt vannak elvi és gyakorlati részei. 

Például?

Elvi kérdés például, hogy a zenei betanítás minden feltételét biztosítani szükséges. Vagy ide tartozik az is,

hogy a kulturális javak egyenlő hozzáférését biztosítani kell minden magyar állampolgár számára.

A vidéki operaéletért viselt felelősség önmagában is több elvet érint, mint: igazi együttműködések kialakításának felelőssége, az énekesek életpályája kapcsán fennálló intézményvezetői felelősség, szakmai továbbképzési programok szervezése. De ugyanígy ide kívánkozik például az a vezérelv is, hogy csak olyan rendezők rendezhessenek az Operában, akik már jelentős színtereken bizonyítottak. A gazdasági, biztonságpolitikai és energiaellátási körülményeink sosem látott mértékben változtak meg a közelmúltban, ezért a gazdaságosság, energiahatékonyság, mecenatúrakapcsolatok kialakítása is mind olyan tényezők, amelyekre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk, mint eddigi életünkben bármikor. Hosszan sorolhatnánk még az elveket, de egy interjú ezeknek csak példálózó megemlítését bírja el. 

 

És a gyakorlati lépések?

Megemlíteném, hogy a házban jelenleg 6 korrepetítor van alkalmazásban, míg a főigazgatói titkárságon összesen 35 fő dolgozik; ezen is változtatni kell. Fontos lenne megnyitni az Erkel Színházat a nagy operett- és musical-koprodukciók előtt. Megvizsgálnám, van-e mód irodákat visszaalakítani a korábbi zenei gyakorlótermekké, kérdés, miképpen lehetséges az inflációkövető bérfejlesztés finanszírozása, piackutatást indítanék a kultúrafogyasztási szokások elemzésére, és ennek eredményeiből vezetném le a játékrendet, akárcsak a jegyárképzési stratégiát. 

Hogyan képzeli el az „igazi együttműködéseket”?

Ha azt mondtam, hogy az egyik kulcsfogalom a rend helyreállítása, a másik a valódi – és nem csak jól hangzó szlogenek szintjén megjelenő – együttműködések megteremtése. 2017-ben megalapítottam a Cooperát, ami egy olyan innovatív kulturális szerveződés, amely előadó-művészeti szervezetek, színházak, zenekarok működését – azok egyediségére építve – művészi, gazdasági, logisztikai területen is szolgáltatni hivatott. Mert van-e értelme például két különböző rendezésben a Figaro házasságát egyazon évadban színre vinnie mondjuk a győri és a debreceni színháznak? Ha viszont közösen, a tárgyi-emberi erőforrásaikat összeadva hoznak létre egy kiváló minőségű előadást, mindenki jobban jár; ez egy igazi win-win helyzet. A Coopera ezeket az együttműködéseket – akár három-négy színház között is – segíti tető alá hozni, és mindenhova azokat az elemeket vinni, amire ott valóban szükség van.

Ennek a sokéves munkának a tapasztalatait eredményesen tudnám felhasználni a Magyar Állami Operaház vezetésében is.

Terveim szerint hasonló nemzetközi koprodukciók fognak születni a legnagyobb európai operaházak és a budapesti Opera között. Megtiszteltetés, hogy az öt vidéki, nemzeti színházi besorolású teátrum közül – amelyek törvényi kötelezettségeik és sokéves hagyományaik révén is kötelesek operát játszani –, négy vezetősége is támogatja a pályázatomat. A vezetéshez szükséges a know-how-hoz és tapasztalathoz kapcsolódik még az a nemzetközi kapcsolatrendszer, amit a munkatársaimmal közösen sok egyéb projektünk révén kiépítettünk, amikor mások mellett a Budapesti Operettszínházat, vagy a Magyar Állami Népi Együttest és még számos további társulatot utaztattunk több mint húsz országba, Bécs és Budapest városát népszerűsítettük az Egyesült Államokban, vagy éppen Kínából érkező kulturális intézményeket, szimfonikus zenekarokat mutattunk be például európai nagyvárosokban. 

Hogyan viszonyul a társulat fenntartásának kérdéséhez?

Hangzatosan rövid szlogenek formájában erről nem tudok nyilatkozni. Tarthatatlan az operaénekesek létbizonytalansága, amely az elmúlt években csak tovább romlott. Elfogadhatatlan, hogy az Operaház kevésbé védi az énekesei, mint bármely más, operatív területen dolgozó kollégái megélhetését. A helyzetet meg lehet magyarázni, de a megoldást mindenképpen meg kell keresni. Ugyanakkor az sem elég, ha a problémakör releváns körülményeit figyelmen kívül hagyva csak annyit mondunk: vissza kell állítani a társulatot. Történetileg és jogilag is számos tényezőt érdemes felemlíteni ahhoz, hogy a problémát mélységében megértsük, és a lehetséges megoldáshoz eljussunk. Ehhez a munkához természetesen elengedhetetlen a támogató kormányzati szándék és iránymutatás. 

Ha az anyagi és jogi feltételek biztosítva lesznek hozzá,

néhány év alatt fokozatosan vissza kell térni az állandó társulati rendszerhez.

Ennek előfeltételét a jogszabályi környezet megváltoztatásában látom: az énekművészekre vonatkozóan meg kell szüntetni azt a rendelkezést, ami alapján öt év után határozatlan idejűvé válik a határozott időre szóló munkaszerződés. A biztonsághoz tartozó feladatok még például a kiszámítható életpályamodell kidolgozása és a szakmai nyugdíj helyett bizonyos életjáradék kérdése, akár a visszavonuló táncművészek életjáradékának mintájára. Újra el kell érni, hogy az operaénekesi pályára érdemes legyen egy egész életet áldozni. 

 

A csapata egy részét megnevezte a pályázatában. Kik ők?
 
A saját területükön mind világszerte ismert és elismert szakemberek, a személyük bizonyítottan garancia a minőségi műhelymunkára, kapcsolatrendszerünket összekapcsolva valószínűleg a nemzetközi szakma is jobban odafigyelne a Budapesten folyó munkára. Az operaélet egyik legfontosabb része a vokális terület. Ebben fontos szövetségesem Ramón Vargas világhírű, mexikói származású tenorista, akivel másfél évvel ezelőtt indítottunk egy mesterkurzus-sorozatot Debrecenben, Bécsben és Milánóban: a Bel Canto Akadémiát, amely pályán lévő operaénekeseknek szánt szakmai továbbképzési program. Vagyis szerintem – és itt utalnék a Táncművészeti Egyetemmel kialakult helyzetre is –, nem az állami oktatási rendszerben működő programok duplikálására van szükség, hanem a már pályán lévőket kell segíteni fejlődésükben. Évente 15-17 hasonló kurzusban gondolkodunk a következő öt évben, neves hazai és külföldi mesterekkel.

Elsősorban a magyar művészek számára?

Már most jelentkeznek hozzánk a világ minden tájáról énekesek,

de igen, elsősorban a magyarokat szeretnénk mindezzel segíteni.

Ha élhetek egy focis hasonlattal, sokféleképpen lehet egy Real Madridot fölépíteni. Lehet úgy is, hogy megvesszük a világ legjobb focistáit, de az Aranycsapat például nem így született. A költségvetésünk sem összemérhető a nagy európai házakéval, ezért sem ebben gondolkodunk. A célunk, hogy alapvetően magyar művészekre építve olyan szakmai programokat indítsunk, amivel megalapozhatjuk a következő harminc év minőségi fejlődését. 

A fő-zeneigazgatói posztra Pier Giorgio Morandi karmestert, főrendezőnek a Kolozsvári Magyar Állami Színházat is igazgató Tompa Gábort hívná meg. Miért rájuk esett a választása?

A fő-zeneigazgató személye egy másik nagyon fontos kérdéskör. Pier Giorgio Morandi világsztár karmester, aki aktív karriert visz a milánói Scalától a Metropolitanig, a legfelsőbb kategóriás színházakban vezényel évtizedek óta. Magyar felesége révén a Maestro második otthona Budapest: már most nagyon sok időt tölt és dolgozik nálunk, a következő öt évben még többet szeretne. Hasonló munkakörben is bizonyított már Stockholmban és Zágrábban az előző tíz évben, a stockholmi opera fellendülése javarészt neki köszönhető. Tompa Gábor pedig szintén kiemelkedő szaktekintély a maga területén sok év külföldi rendezői, és tanári tapasztalattal a háta mögött. Ő is egy különleges művész, akinek érzékenysége, szervezőkészsége, tudása és hite mélyen meghatározzák munkáját. Az Európai Színházi Unió újra megválasztott elnökeként kiterjedt kapcsolatrendszerétől az Opera nemzetközi kapcsolatainak bővülését is remélhetjük. A balettigazgatói posztra pályázatot tervezek kiírni, a fenntartó és a szakmai szervezetek bevonásával. 

És a nem művészeti területekért ki lenne a felelős?

A gazdasági igazgatónak a miniszter a munkáltatója, a további vezetők személyének kijelölése pedig a fenntartóval való egyeztetést igényli. Álláspontom szerint

a vezetői kompetenciákat az első számú vezetőnek egy személyben kell tudnia felmutatnia.

Egy ilyen nagy intézmény esetében nem szerencsés, ha a főigazgató fontos szakmai, gazdasági vagy éppen jogi kérdésekben csak alvállalkozókra vagy alkalmazottakra kénytelen hagyatkozni.

Megválasztása esetén hogyan nézne ki a következő évad?

 Az első évadot átmenetinek kell tekintenünk, hiszen erre már árulják a bérleteket, az énekesek jó részének pedig szerződéssel is van erre vonatkozóan. Meg fogjuk vizsgálni, hogy milyen lehetőségeink lesznek a változtatásokra a szakma-etikai szempontokat és a nézői igényeket is figyelembe véve.

A Magyar Állami Operaház felemelése a grazi, bécsi, párizsi operaházak szintjére; ez a távlati cél?

Óvatosan dobálóznék az ehhez hasonló kijelentésekkel. Visszatérve a Real Madridhoz, ha valaki azt ígérné ma Budapesten, Real Madridot fog csinálni úgy, hogy a Real költségvetésének csak a töredéke áll rendelkezésére, azt kétkedve fogadnám. Ami nem azt jelenti, hogy itthon ne lehetne csodát létrehozni. Magyarországon a kultúra történelmileg kiemelkedő jelentőséggel bír,

és a felgyorsult, minket körülvevő multikulturális környezetben még inkább meg kell tartanunk saját nemzeti karakterünket.

Noha az opera egyszerre nemzeti és nemzetközi műfaj, az egyediség kulcsa a történeteknek a saját hagyományainkhoz illeszkedő lehető leghitelesebb és legmagasabb színvonalú elmesélése. Ha ezt magasabb szintre tudjuk emelni – amire számomra a fenti névsor garancia –, akkor a hazai operaélet sikerei messziről is kiválóan fognak látszani. 

A nemzetközi operaéletben bevett gyakorlat egyébként, hogy a többhetes próbaidőszak végén, az utolsó néhány napra becsatlakozik a „sztár” főszereplő, és saját képére formálja a szerepet, vagy akár az egész előadást. Ilyen nálunk – a vis major esetét leszámítva – biztosan nem lesz, mert idegen a mi színházi hagyományainktól. Ez egy jó példa lehet arra, hogy nem kell minden tekintetben a nyugati házak gyakorlatát követni, ha mondjuk az a mi munkához való hozzáállásunkhoz, színházi értékrendünkhöz egyszerűen nem illeszkedik. Járjuk csak a saját utunkat, először legyen érdemi műhelymunka úgy a zenei, mint a színpadi területen, és ebből szülessenek különleges, értékes, egyedi előadások. A nemzetközi figyelmet majd ezután kell kivívni, ami részben egyébként magától meg is fog születni. Az Aranycsapatnak se kellett bravúros marketin osztály...

Az Opera mint intézmény és műfaj jövőjének másik kulcskérdése, hogy bővíthető-e a közönség, egyáltalán megszólíthatók-e ezzel a műfajjal a fiatalok. Erre van terve?

Természetesen vannak terveim és referenciáim is: a Virtuózok televíziós tehetségkutató formátum és a Budavári Palotakoncert kapcsán, előbbinek az első évadban társproducere voltam, utóbbinak tíz évig művészeti vezetője. Mindkettővel sikerült elérni az eleinte lehetetlennek látszó célt: a szakma és a közönség körében is ugyanolyan sikerük lett, a Virtuózok szinte kulturális forradalmat indított el a komolyzene területén.  Műfajában hasonló, komolyzenei vetélkedő műsorként megemlíteném még a Classicalia műsor formátumát, amely projektnek jelenleg is executive producere vagyok. Ezt a programot idén szeptemberben mutatják be az amerikai közmédiában. Büszke vagyok arra, hogy a PBS vezetősége a tíz éve fennálló kiváló munkakapcsolatunkra hivatkozva, szintén nyilatkozatban támogatja az igazgatói pályázatomat. A Palotakoncert pedig túllépte az operett addig ismert korlátait: a műfaj a projekt révén tíz éve szerepel az államalapítás ünnepén a közmédia képernyőjén.

De, hogy visszakanyarodjak a beszélgetésünk elejére, nem a saját szobromat szeretném faragni az Opera élén.

Az opera, és egyáltalán a színház, nem játék, hanem az egyik legfontosabb kulturális és szakrális színtér,

ahol szellemi és lelki táplálékot kap mindenki, akiben erre nyitottság van. A társulattal együttműködve szeretném megteremteni a feltételeit annak, hogy az Opera előadásainak révén a magyar társadalom összetartó kulturális kötőszövete estéről estére tovább erősödjön. 

 

***

Az interjú megjelenését követően a Magyar Állami Operaház az alábbi közleményt juttatta el a szerkesztőségünkbe:

 

A Mandiner.hu felületén 2023. április 25-én megjelent „Az Aranycsapatnak se kellett bravúros marketingosztály” – Vadász Dániel az Opera-igazgatói pályázatáról c interjúban a pályázó hamisan állítja, hogy az OPERÁ-ban jelenleg 6 korrepetitor van alkalmazásban, míg a főigazgatói titkárságon összesen 35 fő dolgozik. A valóság ezzel szemben az, hogy a Magyar Állami Operaház 14 korrepetitort foglalkoztat, egyikük szülési szabadságát tölti, míg a főigazgatói titkárságon 1 fő dolgozik, aki a protokoll munkáját is segíti.

A pályázó továbbá hamisan kelti azt a látszatott, hogy a irodákat kellene visszaalakítani korábbi zenei gyakorlótermekké. A valóság ezzel szemben az, hogy az Operaházban egyetlen zenei gyakorlót sem alakítottak irodává, sőt, 139 éves története során az intézmény soha annyi gyakorló- és próbateremmel nem rendelkezett, mint amennyi az elmúlt 10 év során az Operaházban, az Erkel Színházban és az Eiffel Műhelyházban létre jött. (11 db, egyenként is több száz m3-nyi próbaterem épült ki, ezen túl 10 db kisebb-nagyobb új gyakorlószoba.)

Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy az Erkel Színházat ki kellene nyitni musicalek előtt, hisz az nyitva van erre 10 éve. Miután 2013-ban az épületet felújította és újranyitotta az OPERA, 6 különféle musicalprodukció volt látható az Erkel Színházban több mint 150 előadással.

Hamis az az állítás is, hogy világrekordokra hajtó előadás- és premierszámokkal dolgozna a Magyar Állami Operaház: 2019 óta az egész estés nagytermi premierek száma szezononként 9 alatt alakult (megyeszékhelyek színházai is teljesítenek ennyit), a nagytermi előadásszám összesen ugyan jelentős, de több helyszínre vetítve az európai középvonalon helyezkedik el, amenyiben a szakmailag helyes kategóriát, a nagyrepertoáros, klasszikus balett-társulattal is bíró operaházakat vizsgáljuk.

 

Alább közöljük dr. Vadász Dániel erre érkezett reakcióját is.

Tisztelt Szerkesztőség, 

Illőnek érzem, hogy az Operaház vezetősége részéről érkezett állításokra röviden reagáljak.

A főigazgatóhoz és a főigazgató-helyetteshez közvetlenül kapcsolódó adminisztratív kollégák számát illetően az Operaház által készített pályázati dokumentációból nyertem az említett információkat. Ha ez félreértésekhez vezetett, ennek oka ez volt. 

A további adatok eltéréseire viszont nem találok magyarázatot, ha csak azt nem, hogy én kijelentéseimben szakmai alapon megkülönböztettem a korrepetíciós szobákat a próbatermektől, az Operaházat az Eiffeltől és az Erkeltől, a produkciókat a koprodukcióktól, valamint az énekesek zenei betanításáért felelős alkalmazott korrepetítorokat, a külsős és a balett területen dolgozó zenei munkatársaktól. 

A világrekordok tekintetében a jelen vezetés alatt elért számokat értettem, forrásomként a Bachtrack .com brit adatbázis, illetve ennek a hazai sajtóban megjelent hivatkozásai szolgáltak. https://papageno.hu/featured/2017/02/merlegen-az-oev/

Amennyiben hamisan jelent meg az információ, megkövetek mindenkit, és egyben javaslom az érintett felületek felkeresését is, helyreigazítás céljából.

Szeretném rögzíteni, hogy jelen ügyet magam részéről lezártnak tekintem.

Tisztelettel, 

Dr. Vadász Dániel

 

Fotók: Ficsor Márton/Mandiner

Tavaszi kampány

Kapcsolódó cikkek

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Gullwing
2023. április 25. 14:38
Amennyi jelentkező lett nagy hirtelen az a sanda gyanúm támadt hogy valami nagy lé lehet a dologba.....
Ispán
2023. április 25. 14:16
Az Ókovácsnál értelmesebb és elhivatottabb főigazgatót nem fognak találni egyhamar. Ez a muki is csak a Coopera nevű projektjét tuningolná fel az Operaház kárára. Szerintem.
Szorgos Lajhár
2023. április 25. 13:49
Amit ez a Vadász felró Ókovácsnak, az mind igaz. A mértéktelenül felduzzasztott adminisztráció, a műszak és a kórus szereti. A zenekar már kevésbé. Szilveszter jópofa ember, bár túlzottan beleártja magát a politikába. Ráadásul pár éve még az erkölcscsőszök is nekimentek.
irisz.sarga
2023. április 25. 11:52
vajon a felújításkor miért nem tülekedtek az igazgatók?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik