Lánczi András: A bosszúvágy és az irigység a két legpusztítóbb politikai fegyver, mert ellenségképző ereje van
De ki lehet politikailag sikeres? Mivel minden demokratikus választás maga a káosz, végül a szerencse is hozzáteszi a magáét.
A kompetenciahiányt a politikai kommunikáció sem képes palástolni.
Tételezzük fel, hogy Karácsony Gergely főpolgármester csak a körülmények áldozata. A koronavírus-járványé. A menekültválságé. Az energiaválságé. És persze a sokat emlegetett kormányzati elvonásoké.
Hogy bár a háta közepére kívánta a csőddel való riogatást; mégis, épp Budapest egyesítésének százötvenedik évfordulója, a városközösség egyik legnagyobb ünnepe előtt kellett megkongatnia a vészharangot:
Tételezzük fel, hogy a városvezető – látva azt, hogy a történelem egyik, ha nem a legviszontagságosabb időszakában kell helytállnia, irányítania a nemzet fővárosát – ezúttal nem fog meghátrálni, mint azt tette a legutóbbi kormányfőjelölti versengésben. „Az a dolgom, hogy megóvjam a budapestieket a kormányzati sarcok hatásaitól. Budapest nélkül Magyarország szegény és fejletlen ország.”
Csakhogy mit mondott a városvezető, amikor a pandémiával kellett megküzdeni? „Városaink kifosztása nem kormányzás!” (Úgy, hogy majd 200 milliárd forint nem kötött felhasználású forráson ült a Városháza.)
Miről beszélt akkor, amikor az orosz agresszió gazdasági hatásai elértek minket? Nem biztos, hogy a főváros ki fogja fizetni a számláit. (Úgy, hogy már ekkor több tízmilliárd forinttal nőtt a főváros adóbevétele, mint a 2019 előtti időszakban.)
És a jelen, amikor megindultak a jövő májusban esedékes önkormányzati választásokkal kapcsolatos mozgolódások? „Beszüntetjük a kormány finanszírozását. Nem másért, csakis Budapestért!” (Utóbbit nem bízza a véletlenre se, hirdetett posztját természetesen a fővárosiak fizetik.)
Azonban ne legyünk teljesen igazságtalanok Karácsony Gergely főpolgármesterrel, mert egyáltalán nem biztos, hogy tudott-e arról, hogy mivel is jár valójában a szivárványkoalíció és a bársonyszék. Például az öt négy helyettessel. A több tucatnyi tanácsadóval. A 2010 előtti idők pártklientúrájának visszatérésével. A városdiplomáciával. A nemzetközi, angol nyelvű konferenciákkal, és az ebből eredő kínos szituációkkal.
Ezek bizony azok a körülmények, amelyekről a kormánypártisággal egyáltalán nem vádolható 24.hu is ekképpen emlékezett meg, pár héttel a beiktatását követően:
Nézőpont kérdése; szerencséje, netalántán balszerencséje a főpolgármesternek, valamint a fővárosiaknak, hogy idén és így ünnepelhetjük Pest, Buda, Óbuda egyesülésének kerek évfordulóját. A városvezető újabb bőrt húzhat le a kivéreztetés réméről – igazolhatja majd „Túlélőprogramját”; a budapestiek pedig készülhetnek a megszorításokra, mert a 2010-et követő kormányzati adósságkonszolidáció, (a Fővárosi Önkormányzat esetében ez 218, a kerületek esetében 106 milliárd forint) a bő 200 milliárd forintnyi megtakarítás alig négy év alatt eltűnt. Mint írtuk: növekvő adóbevételek mellett.
Így a Fővárosi Közgyűlés közeledtével tételezzük fel némi képzavarral élve, mit tenne Karácsony Gergely főpolgármester az elmúlt korszakok központjaiban, a nemzet fővárosaiban, ha nem a sokat hangoztatott elvonásokkal kellene megbirkóznia; hanem az állandó politikai instabilitással, ostromokkal, a német-, tatár-, Habsburg-, orosz, náci szovjet hódoltatásokkal, illetve az ebből fakadó gazdasági krízisekkel, pandémiákkal?
Vélhetően ott és akkor ugyancsak kiderülne, hogy
Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner